Genshin Impact Oneshots

Kaeya Alberich x Reader

Meg is hoztam az új részt PetraOsamu kérésére, remélem tetszik ^^ <3

Még viszonylag újnak számítottam a lovagok között, igazi zöldfülű voltam. Nem volt vision a birtokomban, egy teljesen átlagos fiatal nőnek számítottam. Sok posztot ígértek nekem kipróbálás szempontjából, úgy vélték, hogy pár nap különböző emberek kezei alatt jót fog tenni nekem, és ők is gyorsabban dönthetnek, hogy pontosan hol is maradok. Egészen a kezdő napomig Noelle mellett voltam, mint szobalány, de hatalmas szerencsémre engedték, hogy feljebb léphessek. Nagyon kedves lánynak tartottam a tőlem pár évvel fiatalabb Geo használót, s kicsit sajnáltam is, elvégre minden nap keményen dolgozott azon, hogy ne csupán egy személyzeti tag legyen.

Az első három napom Amberrel töltöttem, felderítéssel. Igazából jól szórakoztam, s annak ellenére, hogy minden nap teljesen kifáradva, izzadságban fürödve estem a házamba, kellemes tapasztalat volt. Nem volt rest elmondani, ha valamiben hibáztam, vagy rossz volt a gondolatmenetem, viszont ha valamit jól tettem, ügyes voltam, akkor megdicsért érte. Jól bánt velem, én pedig hálás voltam neki, hogy tanított, s a többi napomhoz is adott tanácsokat az emberekhez, hogy kivel miként viselkedjek, kik azok, akik vevők a viccekre, és kik azok, akik sosem fogják értékelni a bohókás megnyilvánulást.

A következő ember, aki mellé elhelyeztek, ezúttal egy kapitány volt, mégpedig a kutató csapat kapitánya, illetve egy rettenetesen jól ismert alkimista, Albedo szárnyai alá helyeztek szombatig. Ezalatt a három nap alatt ismételten sokat tanultam. Mivel nem konyítottam semennyire az alkimista dolgokhoz, noha mindig is érdekeltek az ilyesféle kutatások, nem egyszer robbantottam majdnem a fejünkre a labort, így hát a kapitány inkább feljegyzési feladatokat adott, illetve ha valami fontosabb dologba kezdett bele, maga mellé hívott, hogy kövessem figyelemmel a történéseket, s mindent, amit csak észreveszek, írjam le a papírra, hogy átnézhesse, majd elmondja a véleményét a munkámról. Hűvös és távolságtartó volt, mint személy, de kapitánynak tökéletesen megfelelt; odafigyelt rám, ahogy a többi emberére is, kijavította a hibákat, építő jelleggel mondott kritikát és soha sem emelte fel a hangját. Őszintén szólva annak ellenére, hogy nem nevettünk együtt folyamatosan, mint Amberrel, vele is jól éreztem magam, nem kellett gyomor görccsel ébrednem.

A vasárnapom szabad volt, pihenő napot kaptam. Ki is használtam, elmentem enni, s megittam egy pohárka kis bort az Angel's Shareben. Ott pedig össze is futottam a következő felettesemmel, Kaeyaval. Feszengtem, noha nem beszéltünk sokat, mivel az egyik nővérrel jött iszogatni, Rosariával, akit nem szeretett volna faképnél hagyni, hogy a kezdő napom előtt is velem kezdjen el foglalatoskodni. Be kellett vallanom magamnak, hogy a férfi igencsak szemrevaló külsővel rendelkezett, s a vele való munkát vártam egész áldott héten.

=====

- Jó reggelt!- köszöntem, amint megláttam a felém sétáló lovas kapitányt felém tartani a megbeszélt helyre, a karámokhoz. Hamarabb odaértem, nem szerettem volna az utolsó pillanatban, ne adja Barbatos késve érkezni, így egy bő tíz perccel korábbi időpontot választottam magam számára az érkezéshez.

- Szép reggelt! Akkor hát valóban nem kápráztak a szemeim, amikor téged pillantottalak meg a fogadóban - mosolyodott el.

- Nem, ott voltam - biccentettem, miközben arcomon kissé frusztrált mosoly jelent meg.

- Nos, térjünk is a tárgyra, rendben?- Csapta össze a tenyereit, majd elkezdett körbe vezetni a lovak között. Elmondta, hogy melyik ló kié, s melyikük lesz abban a pár napban az enyém.- Tudsz lovagolni?

- Őszintén szólva még tinédzser koromban elkezdtem megtanulni, de a szüleimnek nem volt elég pénze, így tíz lecke után nem is mehettem többet, azóta pedig nem ültem egy lovon sem.