Genshin Impact Oneshots

Alhaitham x Reader

Meg is hoztam az új részt SzigethyLignerTira kérésére, remélem tetszik ^^ <3 Nem életem legjobb munkája, kicsit vissza kell zökkennem az írásba, szóval elnézést, ha nem lett olyan jó ^^"

- Ezt meg miért kaptam?- néztem a hatalmas csokornyi virág felett a férfira, aki mosolya egy értetlen arckifejezésbe váltott át. Mielőtt még esetleg megsértettem volna azzal, hogy nem örülök a megtervezett meglepetésének, elmosolyodtam, hiszen valóban boldog voltam, hogy kaptam tőle valamit, ami nem randi időpontra esett.- Persze tetszik, és nagyon szépen köszönöm, csak nem értem az indokát. 

- Gondoltam örülnél annak, ha néha kicsit spontánabbnak tűnök.. - vett mély levegőt és megvakarta a tarkóját.- Biztos tetszik?

- Jajj Édesem, persze, hogy tetszik!- léptem felé és bal kezemben fogtam a csokrot, a jobbal pedig az ő kezéért nyúltam. Ujjainkat összefűztem és adtam egy puszit kézfejére.- Csak megszoktam, hogy nem szoktam olyasmit kapni, amire nincs úgy szükségem, hogy hasznát is vegyem... Mármint.. Érted - mosolyogtam rá kissé kínosan.- Azt tudom, hogy mindig odafigyelsz rám, és mindent megveszel, amit akár csak egyszer is megemlítek, hogy jól jönne, szóval az ilyesmi... Mindegy is, köszönöm, imádom!- Vontam közelebb magamhoz, s gallérjánál lentebb rántottam, így csókot nyomva ajkaira. Ő derekamra csúsztatta tenyereit, miközben viszonozta a gesztust, s éreztem, ahogy kissé elmosolyodott. 

- Készítettem azért egy kis leírást, hogy miképpen maradhatnak tovább életben, azt majd otthon odaadom, mert el fogod veszíteni. 

- Na így már semmi nem furcsa - nevettem fel jóízűen, s magamhoz öleltem.- Úgy szeretem, amikor ilyesmiket csinálsz - vigyorogtam boldogan.

Alhaitham nem mindig volt ilyen. Kezdetben ugyanolyan rideg és kissé talán még flegmatikus is volt velem, mint mindenki mással. Nehezen sikerült a közelébe férkőznöm, persze nem rossz szándékokkal. Tisztában voltam azzal, hogy ezalatt a hűvös külső alatt egy gyengédebb önmagát rejtegeti a külvilág elől. Tudtam, hogy az érzések nem igazán voltak az ő erősségei közé sorolhatóak, így nem is csodálkoztam, hogy egészen addig, ameddig ki nem mondtam neki szemtől-szemben, hogy többet érzek iránta, mint egy barát vagy kolléga iránt, hanem örülnék annak, ha a dolgok bensőségesebbek lehetnének közöttünk. Habár csupán azért nem féltem elmondani neki az érzéseimet, mert látható volt, hogy mellettem sokkal nyugodtabban viselkedett, sokkal ellazultabb volt, de ami a legfontosabb: többet mosolygott, mint bárki előtt. 

Őszintén szólva a mosolyába lettem igazán szerelmes az esze után. Mindig is lenyűgözött a logikája és az érdeklődése bizonyos dolgok terén, így mint az Akadémia egy tanulója, nagyon is felnéztem rá. De tekintve, hogy idősebb volt pár évvel, mint én, inkább csak barátkozni kezdtem vele. Aztán megpillantottam a legelső őszinte mosolyát...

=====

- Képzeld, hatalmas felfedezést tettem! Akár világmegváltó is lehet! De komolyan, nem viccelek! Ezt nézd!- kezdtem el rángatni az otthon kertemben lévő kis laborom irányába. Nyilván túloztam a világmegváltó címkével, de önmagamhoz képest azt hiszem elég jól teljesítettem.

- És ez mi is pontosan?- kérdezte összevont szemöldökkel, ahogy a kis kütyüt vette szemügyre.

- Az ugye tiszta, hogy itt, Sumeruban nem álmodunk, mióta nem vagyunk gyerekek, igaz?

- Igen - bólintott.

- Ezzel a szerkezettel a fejünkön láthatjuk az álmainkat, amik igazából ott vannak, csupán nem emlékezünk rájuk, mert valami kitörli a memóriánkból. Azon a kis monitoron pedig bármikor visszanézhetjük.

- És mit álmodtál ma este?- kérdezte, de közben már be is kapcsolta a kis gépet, amin az ő arca ugrott fel és egy álombeli randevún vettünk részt. 

- Ne!- sikkantottam, de késő volt.- Jajj, ne már... Legalább ne nézd végig... Öt órán át ez megy...- motyogtam teljesen letargiába esve, de amint vettem a bátorságot, hogy az arcára nézzek, megdöbbentett, hogy apró mosolyt véltem felfedezni.- Te mosolyogsz?

- Hm?- pillantott rám.- Miért, én nem mosolyoghatok? 

- Én öhm...

- Aranyos...- mormogta maga elé halkan, de tervei ellenére meghallottam, szívem pedig őrölt tempóban kezdett dübörögni a mellkasomban.

=====

Mivel Kaveh újonnan nem volt otthon, kiélveztük egy kicsit a csendet. Alhaitham már el akart költözni, hogy csupán mi ketten élhessünk egy házban, de én sajnáltam a szőkét és aggódtam érte, így megkértem, hogy maradjunk még vele egy kicsit. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem bontottunk ki egy üveg bort, akárhányszor szabad volt a ház. Szerettem, amikor otthon is úgy viselkedett velem a ház minden egyes szegletében, mint a hálószobámban, amikor még külön éltem tőlük. És itt nem a mámorba itatott percekről beszélek, hanem arról, hogy szabadon ölel magához, nyom csókot testemre és mosolyog. Rengeteget mosolyog. 

Épp a kanapén elnyúlva olvasgattunk. Ő egy számára érdekes történelmi könyvet olvasott, én pedig [kedvenc műfaj]-t. Ő feküdt alul, még pizsamában, én pedig rajta, szintúgy pizsamában. Csak mivel azt hittük, hogy kettesben leszünk még egy darabig, az alvásra használatos ruhát eléggé leszűkítettem egy alsóneműre és egy apró hálóingre. Rajta kényelmes nadrág és egy bő póló volt, éppen ezért nem ő sikoltott fel, amikor Kaveh belépett a bejárati ajtón. Fejem pipacs vörös lett, ahogy elszaladtam a fürdőszobába, mivel az volt a legközelebbi zárható helyiség, ahol ruha is volt.

- Ejha, nem hittem, hogy ilyen meleg fogadtatásban részesülök. Nem semmi teste van a csajodnak, minden elismerésem, hogy lefoglaltad magadnak - hallottam kintről Kaveh hangját, mire a barátom csak idegesen hümmögött egyet, és bekopogott hozzám. Amint kinyitottam az ajtót, ő belépett, és kulcsra zárta a nyílászárót, mielőtt felém fordult volna.

- Jól vagy?- fogta meg két kézzel a felkaromat, mire bólintottam egyet.

- Persze, csak... kínos volt. Nem éppen erre számítottam - sóhajtottam egyet, mire dünnyögött valamit az orra alatt, s arcomra simította a kezét.

- Beszélek vele, hogy ilyenkor kopogjon, ha haza tolja a seggét, miután kicsajozta magát... Biztosan rendben vagy? Tudom, hogy téged jobban megviselnek a dolgok lelkileg.

- Biztos. Semmi bajom, majd túllendülök rajta - nyomtam puszit tenyerébe, mire lágyan rám mosolygott.- De ha szóba hozza, eltöröm a csinos kis kezét - vigyorogtam, mire elnevette magát, ami egyszerűen zene volt a füleim számára.

- Aztán álld a szavad - simogatta meg a hajam, mielőtt kilépett volna a helyiségből.