Genshin Impact Oneshots

Kamisato Ayato x Reader

Itt is van az új rész orsiegedi kérésére, remélem tetszik ^^ <3

- Nem ártana pihenned is néha, tudod?- léptem át a küszöböt ásítva, álmosan a hajamba túrva. Még jócskán sötét volt odakint, körülbelül este egy óra lehetett, mikor megébredtem, s párom nem volt mellettem. Azonnal eszembe ötlött, hogy lefekvés előtt még morgott arról, hogy nem tudott befejezni valami fontos papírmunkát, mert nem jutott az olvasandó papírok végére, és ez nyomasztotta, így nem volt nehéz kitalálnom, hol is tartózkodott éppen. Alig láttam az orrom hegyén túl, de amint megpillantottam, hogy a dolgozó szobájából narancssárgás fény szűrődik ki, gyanúm beigazolódott. Nem ez volt az első eset, így nem lepett meg, mégis kötelességemnek éreztem, hogy visszainvitáljam az ágyba, elvégre ha másnapra sem alussza ki magát, akkor kevesebbet tud haladni egy idő után, ami csak jobban bosszantaná.

- Tisztában vagyok, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem fértem bele az időbe..- mormogta álmosan, de az irányomba sem nézett. Egyedül a papírt mustrálta, összevont szemöldökkel. Tudtam, hogy ez a nézés már arról árulkodott, hogy a betűk kezdtek összefolyni a szeme előtt, de nem akarja feladni azt, amit maga elé kitűzött. 

- Kedvesem, pihenj le. Holnap majd korábban felkelsz, és frissen folytatod. Ma nagyon sok dolgod volt, kimerült vagy. Thoma is aggódott érted, a húgodról nem is beszélve. Az nem megoldás, hogy túlhajtod magad. - Sétáltam mellé, s kócos tincseibe túrtam ujjaimmal, kicsit masszírozva ezzel fejbőrét. Tudtam, hogy szerette, amikor ezt csináltam, mert elálmosította, és ellazította. 

- És, ha akkor sem lesz elég időm?- pillantott fel rám, karikás szemeivel. Apró mosoly ült ki ajkaira, én pedig leguggoltam, és nyomtam egy puszit szájára. 

- Akkor segítek neked. Tudod jól, hogy értek hozzá, apám gondoskodott arról, hogy megtanuljak minden ilyesmit, hogy ne tudjanak átverni, amikor már nem az ő keze alatt leszek. 

- De nem szeretnélek téged is ezzel a nyűggel terhelni, megoldom. Lesz épp elég bajod holnap. 

- És én még azt hittem ismersz - nevettem fel, mire kérdő tekintettel vizslatott engem.- Tudod nagyon jól, hogy szeretek veled dolgozni. Melletted nem feszengek egyedül, és nem félek attól, hogy ha valamit elrontok, akkor leszeded a fejem, vagy kezet emelsz rám - cirógattam meg az arcát, mitől fájdalmas mosoly jelent meg arcán.- Úgyhogy kelts fel nyugodtan. Most pedig gyere, összebújunk, és alszunk egy jót.

Megfogtam az enyémhez képest óriásinak tűnő kezeit, és felhúztam őt. Elfújtam a gyertyát, amivel világított, s egyedül a Hold fényének segítségével igyekeztem eltájékozódni a közös szobánkba, Ayatoval a nyomomban. Csendesen követett, pár ásítást elnyomva. Ahogy lefeküdt a kényelmes alvóalkalmatosságra, én is mellé heveredtem le, s közel bújtam hozzá. Karjai, mintha csak csápok lettek volna, vagy kötelek, úgy fogták közre egész felső testem, s vontak hozzá még közelebb. Nagyot szippantott, ahogy arcát a hajamba fúrta, ami megmosolyogtatott. Egyik lábam átvetettem rajta, ami által óvatos cirógatást éreztem az oldalamnál és a hátamnál.

- Jó éjszakát, szeretlek - suttogtam a sötétségbe, ahogy mosolyogva lehunytam szemeim.

- Álmodj szépeket. Én is szeretlek, [Név] - nyomott apró puszit tincseim közé. Kicsit közelebb fúrtam magam, hogy közel legyek a mellkasához, ahol pedig szívhangját hallgatva nyomott el az álom. 

=====

Az arcomon apró csókok érzésére ébredtem fel. Még nem volt szemet vakítóan éles fény a szobában, sem pedig odakint, így álmosan konstatáltam, hogy még biztosan kora reggel lehet csak. Tekintetem a fölém magasodó kék hajú férfira terelődött, aki egy kedves, mégis fáradt mosollyal figyelt engem. Jobb kezem azonnal arcához vezettem, s miután megcirógattam puha bőrét, lehúztam őt egy csókra magamhoz. Homlokát az enyémnek döntötte, s mindkettőnk szeme behunyva maradt.

- Jó reggelt, [Becenév] - suttogta ajkaimtól csupán néhány miliméterre. 

- Jó reggelt, Ayato - nyomtam gyors puszit még szájára, mitől mindketten szélesebben mosolyogtunk.- Sikerült aludnod?

- Mondhatni. Még így is többet aludtam, mint szoktam. Talán neked köszönhetem.

- Örülök - néztem rá ismét, amikor kicsit eltávolodott.- Akkor indulás a papírhalomhoz?

- Biztosan nem lenne jobb, ha egyedül intézném?

- Jó csapatot alkotunk, nem lesz gond - nyújtózkodtam, majd felültem.- Te szólj addig Thomának, hogy majd hozza nekünk oda a reggelit. Aztán segíthet Ayakának, de utána el kell rabolnom majd, mert kell segítség a bevásárláshoz.

- Ahogy óhajtod - kuncogott halkan, ami az egész napomat teljesen feldobta.

Kicsit több időbe telt befejezni a tegnapit, mint azt hittem, de szerencsére még így is időben voltunk, szóval nem kellett idegeskednie páromnak azon, hogy esetleg el kéne tolnia mindent, amit aznapra tervezett. Tudtam, hogy mennyire fontos számára az időpontok betartása, így minden erőmmel azon voltam, hogy segítségére lehessek, és mehessen úgy a nap, ahogyan az a naptárban szerepelt. Mind a ketten csendesek voltunk, csak akkor beszéltünk, ha kérdése volt valamelyikünknek, illetve amikor válaszoltunk egymásnak. Nem volt ellenemre ez a csend, kifejezetten jól esett, hogy teljesen koncentrálhattam én is a nekem kiosztott részekre. Hiába szerettem beszélgetni azokkal, akiket szerettem, vagy közel álltak hozzám, ha feladatot kaptam, ki nem állhattam, ha csevegéssel akartak megzavarni, így teljesen kizökkentve a megteremtett atmoszférából. Amint megtudtam, hogy jegyesem is pontosan ugyanígy vélekedik a dologról, hatalmas kő esett le a szívemről, az ismerkedésünk elején, mert voltak olyan volt párjaim, akikkel rengeteget veszekedtünk, mert ők beszélgetni akartak, amikor nekem dolgom volt, még pedig olyan, ami komoly odafigyelést igényelt. 

- Ah, végre kész - nyújtózkodtam, még ülve.

- És van fél órám még a következő pontig - nézett az órára a falon, majd bólintott egyet.- Mikor indultok vásárolni?

- Szerintem ránézek mindjárt a kis mondstadti srácra, és megtudakolom, mikortól szabad. De reményeim szerint egy órán belül már elindulhatunk. Hozzunk neked valamit?

- Ha van új ízesítésű tea, azt hozhatnátok. Nem számít mennyire furcsa-

- Tudom, szereted ezeket kipróbálni- nevettem fel, miközben kirázott a hideg.- Kóstoltattál meg velem elég érdekes ízkombinációkat ahhoz, hogy tudjam, mennyire szereted ezeket. Szóval okés, hozunk majd, ha van. Ha nincs, kikérem a kedvenced. Kitartást a mai naphoz - tápászkodtam fel az ülőhelyemről, s egy csók után, mosolyogva integetve indultam kifelé a szobából, hogy felkeressem a copfos szőkét.- Nem ér így nézni, vagy maradni akarok majd veled - kuncogtam, amikor az ajtóból visszafordultam, de ő szerelmesen mosolyogva figyelt engem, az asztalra könyökölve. Arca halványan piros lett, amikor leesett neki, hogy lebukott, amin jót mulattam.

- Nem lenne ellenvetésem, de inkább menj, ez volt betervezve - hessegetett el kezével, s szemeit inkább le is vette rólam.

- Szerelmes vagy~! - kiabáltam neki nevetve.

- Mintha te nem lennél az - mondta felemelt hanggal, de hallani lehetett, hogy mosolygott közben.