Genshin Impact Oneshots

Venti x Reader

Meghoztam az új részt VentiTheBard71 kérésére, remélem tetszik ^^ <3

Nyugodtan ücsörögtem a Barbatos szobor tenyerén. A szél lágyan kapott tincseimbe, néha az arcomba simítva őket, de nem foglalkoztam vele. A kép, ami elém tárult, sokkal jobban foglalkoztatott, mint az, hogy a hajam néha úgy dönt, hogy belemegy a számba vagy szemembe. Itt beszéltük meg a találkozót barátommal, aki történetesen az a személy, akiről a szobor is mintázódott. Lábam lelógatva kezdtem el lengetni a semmiben, miközben tenyerem magam mögött érintette a szobor tenyerét, így kicsit hátra dőltem. Vettem egy mély levegőt, majd mosolyogva, lehunyt szemekkel fújtam ki, s magam mögé pillantottam.

- Késtél - dobtam felé egy puszit, mire felnevetve vakarta meg kínosan a tarkóját.

- Sajnálom, igyekeztem ideérni, de feltartottak.

- Kicsoda?- Illetődtem meg kicsit.

- Diluc..

- Diluc? Dehát mit akart?

- Fizetnem kellett... Ehe~..

- Szent Barbatos!- Kacagtam fel jóízűen.- Adjak kölcsön?

- Nem azért vagy a barátnőm, hogy kisegíts pénzügyileg, [Név], szóval nem kell. De értékelem, köszönöm - nyomott puszit arcomra.

- Azért ha kellene egy kis pénz, és nem úsznád meg máshogyan, akkor szólj nekem, jó?

- Úgy lesz - biccentett aprót.- Na, de... Kezdődhet a randevúnk, kisasszony?- Emelte felém a kezét, s kedves mosollyal az arcán rám nézett.

- Hát hogyne, uram - kuncogtam elpirulva, ahogy tenyerébe csúsztattam a sajátom.

A randink aznap annyiból állt, hogy elmentünk egyet sétálni, miközben beszélgettünk, s ugrattuk egymást, majd amikor mindketten megéheztünk már, elmentünk Sarahoz, hogy harapjunk valamit a Good Hunterben. Végül pedig elmentünk virágkoszorút gyártani és madarakat etetni a vízparton. Rengeteget nevettünk, s a kedvünk is remek volt, Venti miatt a mosoly egyszer sem hagyta el az arcom. Minden egyes másodpercet élveztem vele, imádtam a társaságát. Mindig képes volt felvidítani, jobb kedvre deríteni, még a legborongósabb napjaimon is. Csodáltam ezt a képességét, csak jobban beleszerettem emiatt. 

Venti haza is kísért, amint lement a Nap, de nem engedtem őt el tőlem, így együtt megvacsoráztunk, közösen vettünk egy kellemes zuhanyt, majd elnyúlva az ágyon, betakarózva tettem a fejem a mellkasára, s kezdtem el hasára rajzolgatni az ujjammal. Tudtam, hogy szereti, ha ezt teszem, így ezúttal sem cselekedtem máshogy. Ő pedig addig a hajam birizgálta; csavargatta az ujjai között, elkezdte befonni, fésülgette az ujjaival. Közben pedig a másnapi terveinket osztottuk meg egymással. Minden olyan meghitt és idilli volt, mint mindig, amikor az ember vele tölti el az idejét. 

=====

A dolgok változni kezdtek. Több hónap telt el, kicsivel több is, mint fél év. Ventivel egyre kevesebb időt töltöttünk el együtt, rendszerint mondta le a találkozókat, s néha észrevettem, hogy ha publikusan észrevett, inkább elfordította a tekintetét. Nem értettem a helyzetet, azt hittem, hogy nem voltam rossz barátnője, párja, de kezdett ebben meginogni a hitem. Szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, de tekintve, hogy alig volt lehetőségem vele kettesben lenni, eléggé nehézzé vált ezt kivitelezni. Egyre nehezebben aludtam el, s rémálmok gyötörtek, ha sikerült is. Minden reggel gyomorgörccsel ébredtem, s indultam el dolgozni. Egyre könnyebbnek bizonyult a mosolygós maszk hordása a vendégeim és kollégáim előtt, senkinek nem tűnt fel, hogy legbelül vesződök, és egyre rosszabbul vagyok. Az esti tusolásokat rendszerint bőgtem át, míg teljesen ki nem merültem benne, s be nem estem az ágyba. Nem volt étvágyam, így nem is igazán ettem. Eleinte jól bírtam. De kezdett túlnőni rajtam ez a nyomás, amit a mellkasomban éreztem.