Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

Fontos, mindenki olvassa el!

(Ezt az Éget a nap c. sztorimba is kiraktam, és mivel ezt a történetet is érinti, ezért ide is kirakom...)

Most nem résszel jövök, és ezt most köszönjétek egyes olvasó társaitoknak, nem viccelek...

Ideje egy kicsit elbeszélgetnem egyesekkel, és néhány embernél ez privátban sem megy, de akkor most lássa csak a nagy világ is.... Akinek természetesen nem inge, nem veszi magára, de örülök, ha ő is elolvassa ezt.

Kezdjük akkor a közepénél egyből, neveket most nem említek, mert én ezt így gondolom korrektnek, amikor már két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányat kellene...

Remélem, hogy majd azok, akiknél ez a helyzet fent áll, akkor magukra ismernek és egy kicsit magukba néznek...

Ez a hét sok volt, nagyon sok volt nekem, és nem győztem nyugtatni magam, de a tegnapi és a mai után borult a bili, hisz itt olvashatjátok jelenleg...

Szerintem nem normális, ha a héten minimum négyszer kerültem agyvérzés közeli állapotba.... De most nem viccelek, komolyan mondom...

Hol élünk emberek?!

Valaki egy egész prológust szóról-szóra lopott tőlem, valaki nem említett meg egy bejegyzésben, valaki egy egész bekezdést, valaki a "tücsök köcsög dal" kifejezést megspékelve a Tücsök és Köcsög becenévvel. Valakinél szembejött velem a "kotonszökevény" kifejezés, miután én a hétvégén pont azt használtam az egyik részben, de arra már inkább nem is mondtam semmit, had használja, legyen mindenki boldog tőle...

És akkor most még egyszer felteszem ezek után a kérdést, hogy hol élünk emberek?!

Nekem nincs időm, se idegzetem mindenkire ráírogatni egyesével, hogy "figyi, ez az én sztorim, a plagizálás gáz, ne csináld légyszike..." vagy "figyi, jelölj már meg..." és nem is ezzel van a legnagyobb probléma (hanem azzal, hogy ezt valaki csinálja, de még azontúl is van más baj ezzel...), hanem az, hogy azon kell a tíz körmömet rágnom, hogy remélem JÓ FEJ lesz (ezek után amennyire az ember az tud lenni...) és átírja és nem kell felesleges köröket futnom, de amikor ezt egy olvasó veszi észre, és ír a csajnak egy kommentet, az meg kitörli, hogy hát ez nem is létezik, na az már a legalja szerintem. És azért vagyok ennyire ideges, mert ma ez megtörtént (megint).

Én komolyan nem értem, hogy miért csinálják ezt az emberek...

A siker miatt?

Tessék, itt a siker. Mindenki lopkodja össze-vissza a sztorimat, ezért aztán kurvára megéri... (bocs, a káromkodásért, de nagyon ideges vagyok)

Légyszíves, nézzen mindenki,- aki ilyet csinál-, magába és gondolkodjon el ezen. Mert szerintem kurvára egyszerű az egész, ha nincs ötleted, nem tudod, hogy miről írj, akkor ne állj neki! Nem mehet mindenkinek az írás, emberek! Fogadjátok el, hogy nem megy mindenkinek minden... Én például nem tudok festeni és mondom azt Picasso festményére, hogy az enyém? NEM!

Most nagyon őszintén megmondom, hogy nagyon szomorú vagyok. De komolyan.

Mert elkezdtétek kiölni belőlem azt, amiért elkezdtem írni. És egyre jobban megy el a kedvem tőle, az ilyenek után. Hisz már nem azért, de nekem attól még nem lesz kevesebb, hogy megírom és egy World fájlban tárolom...

Amúgy meg visszatérve a sikerre... Nem mondanám magam egománnak, de azért egy bizonyos számú olvasó után már mondhatom azt óvatosan, hogy van sikere a történetnek és ezért merem ezt így kijelenteni.

Természetesen rohadt jó érzés. Jó érzés, hogy egyre többen olvassák és tetszik másoknak, amit csinálsz. De természetesen egyfajta stressz is, hisz én is azon rágom a körmöm, hogy most tetszeni fog e másoknak, vagy, hogy megkapom e a szokásos lájkot... A visszajelzésektől meg nagyon boldog szoktam lenni és néha még azt is elhiszem, hogy ennek lehet jövője.

És elhiszem, hogy más is ezt akarja, mert látja, hogy biztos, de jó ez nekem. Igen, jó. Ameddig tönkre nem teszik... Nem értem, hogy az emberek miért plagizálnak, de komolyan... Azért, mert szerintük, ha nekem bevált akkor nekik is be fog? Elmondanám, hogy nekem azért vált be, mert én voltam az első, aki azt használta és EGYEDI volt...  Ne mások ötleteiből próbáljunk meg nézettséget és lájkokat kinyerni könyörgöm...

Én ezekkel a sztorikkal dolgozok, tényleg, idő mire megírom, mire kitalálom, jó, lehet, hogy a beszólások zsigerből jönnek, de akkor is... Ezek az én munkáim. Az én ötleteim. Én vagyok a szellemi szerző.

Nekem is van ugyanúgy családom, barátaim, kutyám, blablabla... Csak azért, mert nincs minden adatom kitolva a profilomra nekem is van életem, ami mellett sokszor sietve vagy éjjel kell írnom, de megteszem. És még a kommentekre is igyekszem válaszolni, ami ahogyan nekem tűnik manapság ritka egy bizonyos nézettség után...

Ne haragudjon az, akit nem érint, de én most nagyon kiakadtam...

Két dologra ugrok nagyon. Ha valaki plagizál és ha valaki a sztorim alatt hirdeti vagy más, vagy pedig az ő sztoriját...

Szerintem iszonyatosan gáz, ha valaki lop, de komolyan, ne csináljátok, annyi mindent elmond néha az emberről, vagy ahogyan erre reagál, hogy az hihetetlen... És sajnos nekem sincs mindenhol szemem, biztos, hogy vannak többen is, akik az én sztorimból loptak, és ha én nem láttam, vagy más még nem írt, akkor légyszi ezek után írd át, ami tőlem van, ha az egész sztorin végigviszed, akkor az egész sztorit... Hisz nem sokkal jobb érzés valamire úgy büszke lenni, hogy az a sajátod teljesen?

Hát... Igazából remélem, hogy jól összefoglaltam a mondandómat és remélem, hogy az idegbeteg gondolatokat töröltem... Én ma részt akartam hozni nektek, tényleg, leültem és el is kezdtem megírni, de aztán meg jött ez az egész és ahhjjj... Na nem lett rész... És szívem szerint leszedném a sztorikat, de aztán meg ott vannak azok az olvasóim, akik meg mindig kommentelnek és az meg baromira jól szokott esni. De szerintem már nem normális, hogy azon aggódok mindig, hogy fogalmam sincs, hogy most éppen ki lopott...

De legalább okoztatok egy álmatlan, forgolódós éjjelt nekem, köszi skacok :)