Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

14 fejezet

-Anya! Anya! Megyünk a...Peti bácsi mit keres itt?-mászott fel Lili az ágyamra, majd meghökkenve állt meg.

-Sok mindent, kicsi, sok mindent... De még menj aludni...-motyogta, én pedig a könyökömmel gyomorszájon vágtam, mire feljajdult.

-Peti bácsi...Peti bácsi fél egyedül és éjjel egy szörny volt a szobájában.-mondtam ki a legelső dolgot, ami az eszembe jutott, bár ez nem volt túl okos megoldás, mert a gyerek riadt tekintettel bámult engem.

-Szörny?! SZÖRNY?! VILÁGVÉGE!-kezdett el kiabálni, majd bebújt mellém. Erre már Marics is felült és a szemét dörgölte, mint egy gyerek.

-Ne aggódj, a szörny majd magától megmurdál, csak a szobában kell tartani és addig a mamádnál kell aludnom.-magyarázta kicsit túlságosan beleélve.

-Értem.-mondta elgondolkodva.-Megyek felöltözni! Anyu, menjünk az állatkertbe! Megígérted! Öltözz!-unszolt, majd kifutott a szobából.

-Menj a konyhába utána, először reggelizünk.-kiáltottam neki, majd ásítva elnyúltam Maricsnak dőlve.

-Szerintem egész jól megy ez a titokban tartás már két hónapja...-gondolkodott hangosan.-Szóval állatkertbe mentek...

-Jaja...-helyeseltem, miközben összekulcsoltam a kezeinket.

-Igaz, hogy egész nap majmokat bámulok, de elmegyek veletek.-mondta végül, de én csak kinevettem, majd hátra fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Én is egy majmot bámulok.-haraptam az ajkamba, majd "bosszúból" ledöntött az ágyra és oda szegezte a kezeimet a matracra.-Szia.-suttogtam mosolyogva.

Nem válaszolt, csak megcsókolt. Fogalmam sincs, hogy meddig tarthatott, de utána teljesen mámorban úsztam, mellette fekve. Lili hangja újból felcsendült, így muszáj volt felkelnünk, és még mielőtt kimentem volna, visszahúzott.

-Hé.-szólított meg.-Talán elmondhatnánk Lilinek, hogy együtt vagyunk, aztán ő majd továbbadja a nagymutternek az infarktust.-hozta fel újból a témát, de én csak szemforgatva folytattam kifelé az utamat.

-Ezt már ezerszer megbeszéltük, hogy...-torpantam meg, emiatt pedig belém jött hátulról.

-Mi van?-nézett el arra, amerre én meredtem.

Marics szobája előtt a csukott ajtónál a Tücsök-plüss ült ölében egy Nerf puskával. Talán Lili túl komolyan vette ezt a szörnyes dolgot...

-Imádom ezt a kiscsajt.-ment el mellettem nevetve és többet nem hozta fel a témát, mert tudta, hogy a válaszom a nem lenne.

Nem álltam még készen arra, hogy úgy mutassam be a lányomnak, mint a páromat, rettegtem, hogy majd Lili meg fog utálni, vagy hogy rosszul reagálna. Azt nem bírnám ki.

Reggeli közben is ezen agyaltam és csak mindenre bólogattam, majd elindultunk az állatkertbe és ott kezdtem el igazán egy kicsit feloldódni. Jó volt nézni őket, ahogyan együtt játszottak, ahogyan beszélgettek és ekkor jövök is rá mindig igazán, hogy milyen jó lett volna, ha már a kezdetektől lett volna valaki mellettem a gyerekkel. Igaz, hogy Marics is ott volt, de nem várhattam el, hogy null-huszonnégyben velem legyen, fiatal volt. (írói megj.: és őrült :)))

Éppen a rózsaszín seggű majmok előtt mentünk el, amikor Lili megfogta mindegyikünk kezét és úgy andalogtunk tovább, néha megemelve őt. Összenéztünk Mariccsal és éreztem, hogy máris hevesebben kezd verni a szívem. Napszemüvegen keresztül is láttam, hogy azt tátogja, hogy szeretlek, amit én is viszonoztam neki.

Ezután leültünk egy padra, megvárni Maricsot, amíg elintézi a dolgát.

-Úúúú, együnk fagyit! Kérlek, anya!-nézett rám olyan boci szemekkel, amit még Milka is megirigyelt volna.

-Nem, elég édességet eszel. Kihullanak a fogaid.-tartottam magamat a szigorú anya szerepéhez.

-Jól van...-mondta szomorúan, majd ekkor megláttam Maricsot, aki két tölcsérrel és fagyival a kezében jött felénk. A szám is tátva maradt.

-Te nem mosdóba mentél?-vontam fel a szemöldököm.

-Kajak, baszki. Akkor azt felejtettem el, megláttam a fagyis standot és error lett hirtelen.-legyintett, majd az egyiket Lilinek adta.

-Csúnya szó, ötszáz forint!-kiáltott rá a lányom.

Morogva kereste ki az ötszázast, majd a kezébe nyomta.

-Most pedig eredj, hozz a mutternak is.-küldte el a lányomat, aki szó nélkül ment is.

-Nekem miért nem hoztál? És miért őt küldted el?-néztem rá értetlenül, mármint nem voltam szívbajos, mert a fagyis pár méteren belül volt és tökéletesen láttam Lilit.

-Hogy meg tudjam csinálni ezt.-húzott oda magához, majd megcsókolt, utána pedig amíg a szerelmes csóktól fűtött mámorban úsztam fagyit nyomott az orromba, mint gyerekkorunkban...