Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

8 fejezet

Hát... Igen, így egy hónap után élek...

Kicsit most minden összejött.

Őszinte leszek, aki olvasta az Éget a nap c. könyvemet, az tudja már, hogy szeptemberben a boltokban lesz kapható. Így az elején amikor még csak a kiadóval leveleztem, akkor kerültem a Wattpadot, nehogy elszóljam magam, amíg nem biztos, mert egyszerűen olyan eksztázisban vagyok miatta, hogy az hihetetlen. Most meg elindult az egész... Le kellett adnom a kéziratot, azzal párhuzamosan elindult a borítótervezés, majd lesz dedikálásom is és azt is szervezik, úgyhogy nem unatkozom :)

Emellett megpróbálom tartani a rutinomat, miszerint, hogy járjak el mindenhova barátnőkkel, megyek edzeni, és őszinte leszek most inkább sorozatot néztem. Mindjárt szeptember, de körülbelül hullának érzem magam...

Remélem, hogy gyakrabban lesznek részek, de remélem, hogy megértitek, hogy most a megjelenő könyvem fontosabb :)

Jó olvasást!

-Gyere szerelemdoktor gyógyítsd meg a szívem...-kezdtem el a zenével együtt énekelni, miközben a konyhapultot töröltem le és közben a ritmusra ringattam a csípőmet.

Tudtam, hogy nagyon hamisan énekeltem, de kivételesen egyedül voltam itthon, most, hogy vége lett mára a munkámnak, Lilit leadtam anyukámnál, Marics pedig nem volt itt, amikor hazaértem. Gondolom Milánnal mehettek ma fellépni vagy valami. De ezt muszáj volt kihasználnom, ezért retro számokra takarítottam. Ez az egyik kedvencem volt, így újraindítottam és magamban nosztalgiáztam, mert erre a számra táncoltunk Évivel (írói megj.: új neve a legjobb barátnőnek...) az egyik este a diszkóban, és azon az éjjelen jöttek össze Val-lal.

-My name is love love doktorlove...-markolt hirtelen valaki a fenekembe, én pedig nagyot sikítva ugrottam egy olyat, hogy azt a cseszett Tücsök-plüss is megirigyelte volna!!!

-MARICS!-sipítottam a nevét, hevesen dobogó szívvel, de ő csak kinevetett és a hűtőhöz lépett.

Mégis itthon volt? Ez hogy lehet? Nagyon nem voltam felkészülve rá, mert egyedül nyugodt szívvel takarítottam egy szál bugyiban és egy elnyűtt pólóban.

Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, válaszolt nekem.

-Aludtam amikor jöttél. De megyek el itthonról.-mondta nekem, miközben beleivott az ÉN gyümölcslevembe.

-Hé Neandervölgyi... Van ám pohár is!-szóltam be neki.

-Jé! Vettél sört? Hát de cuki vagy.-kukucskált be a hűtőmbe.

-Brúnónak.-adtam meg a tömör választ.

-Visszavonom. Gonosz törpe-csapta be.

Majd áthatóan engem bámult.

-Átjön.-jelentette ki, mintsem kérdezte. Én csak bólintottam. Hitetlenkedve rázta meg a fejét, majd elmosolyodott és közelebb jött hozzám, távolodni próbáltam, de a pultba ütköztem. Levegőt is elfelejtettem venni, mert elzárta a menekülő utamat, főleg, hogy az egyik keze az arcom felé közeledett, így majdnem ösztönösen lehunytam a szemeimet, de végül csak a telefonomért nyúlt, ami mögöttem volt. A zene megszűnt, addig amíg pötyögött, majd elindult egy reklám, ebből tudtam, hogy másikat indított. Hátrált tőlem két lépést, így meg tudtam fordulni és újra a pultot kezdtem el törölgetni, holott tiszta volt már, de csak így tudtam leplezni, hogy mennyire zavarban voltam.

Nem volt sokáig nyugtom, mert megéreztem a nyakamnál a leheletét.

-Ha már a retro számok közt válogatsz, akkor inkább ez a te számod...-suttogta a fülembe.-Mert a formás kis popsidon egy kis pillangó vigyorog...-csapott rá a fenekemre, ezzel utalva az ott lévő pillangó tetoválásomra.

Amikor felocsúdtam a sokkból, már a cipőjét vette. De én csak azért is hozzá vágtam a szivacsot és utána kiáltottam.

-Menj a búsba, Marics! Haza ne merj jönni ma este, mert kinyuvasztalak!-fenyegettem meg, de ő csak nevetve csapta be maga mögött az ajtót, miközben annyit mondott, hogy "oké".

*_*

Hevesen csókoltam vissza, miközben hagytam, hogy Brúnó keze a pólóm alatt kalandozzon és rámarkoljon a mellemre. A szájába nyögtem és a hajába túrtam, majd engedtem, hogy sebesen levegye rólam a felsőt. Tanácsolni akartam, hogy menjünk be a szobámba és ne a kanapén csináljuk, de nem tudtunk elválni egymástól és úgy éreztem, hogy lassan sebes lesz a szám. Már Brúnó övcsatjával bajlódtam, amikor meghallottam azt, ami minden anya rémálma volt.

-Anya! Brúnó bácsi a szuvas fogadat keresi a szádban?

Úgy váltunk el egymástól, mintha egy bomba robbant volna köztünk. Nem viccelek, Brúnó még a kanapé másik végébe is kúszott, így felfedve, hogy rajtam felül már csak egy melltartó volt, így Marics eltakarta a lányom szemét... Gyorsan magamra kaptam a pólómat és számon kértem Maricsot.

-Nem megmondtam, hogy menj a búsba?!-kérdeztem kiakadva.

-Azt hittem, hogy a "bús" anyádéknál van... Nem ott van?-csinált úgy, mint aki meglepődött. Majd végül elengedte Lili kezét, aki az ölembe mászott, így megpusziltam.

-Csá Brúnó! Tudod min gondolkodtam egész nap?-ült le a haverja mellé.-Hogy mi hiányzik a házból... És rájöttem! Egy baszott házőrző!-csapott a fejére a drámaibb hatásért, de én csak megforgattam a szemeimet.

-Csúnya szó! Kétszáz forint!-kiáltott rá Lili, ezért Marics a zsebében kezdett kutatni, és előhúzott egy ötszázast, majd a lányom kezébe adta és egyszerre szólaltak meg.

-Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!-úgy látszott, hogy tökéletes volt köztük a szinkron...

Bocsánat kérően néztem Brúnóra, de ő csak halványan elmosolyodott, ebből tudtam, hogy nem haragudott, hála az égnek.

-Mit szólsz, kicsim, ha anya elaltat és utána én is elmegyek aludni, majd reggel együtt elmegyünk palacsintázni?-kérdeztem, miközben a haját simogattam.

-Én is nagyon szeretem ám a palacsintát. Mehetek én is?-fordult Lili felé Brúnó.

Lili erre nem tudott semmit sem mondani, mert Marics megelőzte.

-Én meg a prostikat szeretem, nagy ügy!-horkantott fel.

-Mi az a prosti?-nézett rám a lányom kíváncsi szemekkel.

Azt hiszem, hogy itt volt az ideje, hogy aludjon...

Szerencsére fél órán belül elaludt, kilopakodtam a szobájából. A kanapén találtam Brúnóra, aki a telefonját nyomkodta, majd amikor meglátott egyből felült, majd amikor látta, hogy megtorpantam, odajött hozzám.

-Hát nem mentél el?-kérdeztem meg mosolyogva.

-Ahhoz te is kelleni fogsz.-mondta, én pedig a mellkasára csaptam. Vagyis... Brúnó szája nem is mozgott. Akkor... Ó, édes... Mind a ketten megfordultunk és Marics álldogált a fal mellett.

Felbőszülve indultam meg felé és a szobája felé kezdtem el tolni.

-Elegem van belőled! Megjelensz itt minden alkalommal, mint valami baszott lidérc! Elegem van! Most bent maradsz, addig amíg én eltöltök egy kellemes estét Brúnóval!-vettem ki belülről a kulcsot, és zártam be a szobájába, majd visszamentem a barátomhoz.

-Te komolyan bezártad?-bámult engem leesett állal, de én erre most nem értem rá, a pólójánál fogva húztam be a szobámba, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk.

Az ágyon fekve csókolóztunk, amikor ismét megszakadt az egész, mert Lili jött be kétségbeesetten a szobába.

-Anya, anya! Rosszat álmodtam!-mászott be közénk és bújt hozzám lebiggyesztett ajkakkal, miközben a Tücsök-plüsst szorongatta.

Én ezt nem hiszem el!