Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

4 fejezet

-És el sem hiszed, hogy ezután mit tett... Megcsalt! Megcsalt az az aljas kurafi!-rántotta ki a kezemből az övét, ami nem volt túl szerencsés, mivel éppen a körmét festettem...

-Szörnyű...-reagáltam, úgy, ahogyan az elvárható volt.

Körmös voltam, így az embereknek egy olcsó pszichológus, vagy inkább hasznos... A körmük is megszépült nálam, mint a lelkük... Két legyet ütöttek egy csapásra...

Alig vártam, hogy a mai napnak vége legyen. Ma valahogy nem volt az egész az igazi, főleg, hogy a mai napon szinte csak velem egykorú nők jöttek, akiket vagy megcsaltak, vagy pedig az esküvőre kellett megcsinálnom a manikűrt...

Utáltam az esküvőket.

Volt, ami idővel sem változott.

Bár mondjuk engem nem fenyegetett az a veszély, hogy valaki el akart venni feleségül, mert olyan szingli voltam, mint a templom egere. Tudom, hogy nem így van a mondás, de csak részlet kérdése az egész. A templom egere is biztos magányos...

Este nyolc volt, amikor összepakoltam és elment az utolsó vendég. Amikor bezártam az üzletet, végre kijelenthettem, hogy ez egy pocsék nap volt. És még el kellett mennem Liliért anyukámhoz. Mindig is sokat kellett besegíteniük nekem, amiért hálás voltam.

Már csak egy probléma volt.

Megkövülten álltam Pest egyik forgalmas utcájában, ami a belváros szívében volt. Ez eléggé kedvezett a forgalomnak, ami nagyon jól jött. De volt egy óriási baj vele... Hogy mindig nehéz volt parkolni. Bár fél óra keresgélés után mindig találtam helyet,- a mai napon sem volt máshogy-, de a kocsi már nem volt ott, ahova reggel leparkoltam.

Teljesen pánikba estem, hogy ellopták a kocsimat és már-már sírva pötyögtem be Marics számát. Anyukámat még nem akartam riasztani ezzel, mert nála volt Lili és nem akartam, hogy még idegesebb legyen és Lilinek sem akartam szólni, mert a rohadt autóban maradt az a rohadt Tücsök plüss...

-Mizu?-szólt bele vidám hangon Marics.-Hiányzom? Mert te nem, csak úgy mondom...-szögezte már le a legelején.

-Ne szórakozz velem, Marics! Nincs most erre idegzetem! Tiszta ideg vagyok!-sóhajtottam egy nagyot.-Marics! Itt vagy?-kérdeztem gyanakodva, de nem kaptam választ, helyette pedig a sötétben egy kezet éreztem meg a derekamon. Ösztönösen sikítottam fel és dobtam el a telefont, majd megfordultam és kapálózni kezdtem a sötétben hátha eltalálom az idegent.

-Nyugi már, Emma! A picsába is!-hallottam meg élőben Marics hangját. Hirtelen elernyedtek a karjaim és szaporább légzéssel bújtam hozzá.

-El...ellopták a kocsimat és...-sírtam el magam.-Benne volt az a genyó Tücsök is...-fúrtam a könnyes arcomat a pólójába.

Marics egyszerűen kinevetett.

Ez hülye... Ezen mi a vicces??!!

-Komolyan ellopták a kocsidat és te a plüss miatt aggódsz?-nevetett ki hitetlenkedve.-Gatito...-rázta meg a fejét. (írói megj.: így hívtam ma a kutyámat, amúgy macskát jelent...)

-Még egy spanyol macska és esküszöm...-kezdtem bele a fenyegetésébe, de közbevágott.

-Legközelebb a fehérneműsfiókodba rejtsd a kocsid pótkulcsát... Akkor egy, lenne okom ott nyúlkálni, kettő, biztos nem találtam volna meg, három, én "loptam el" a kocsidat, akkor most megbilincselsz?-nézett rám azzal a tipikus reménykedő arcával.

-Még egy spanyol macska és esküszöm...-ismételtem meg az előző mondatomat.-És esküszöm, hogy levágom a bajuszodat és akkor lesz ám a cirmos cicának jajj...-simítottam végig a felső ajka feletti helyen.-Másodszor pedig... TE NORMÁLIS VAGY, EMBER?-kezdtem el ütlegelni a mellkasát.

-Nyugi már, Emma... Én csak meg akartalak lepni...-tette fel a kezeit védekezően.-Tudod, hogy milyen nap van ma?-terelte el a figyelmemet.

-Ne barkóbázzá' velem, baszdmeg... Szerda...-dünnyögtem.

-Ma van a barátságévfordulónk! Ezen a napon ismerkedtünk meg az oviban...-magyarázta és valami kezdett derengeni.

-Mi mióta tartunk ilyet?-néztem rá furcsán.

-Ma óta.-legyintett.

-Mit akarsz tőlem, Marics?-kérdeztem gyanakodva.

-Mindent elterveztem... A kocsidat hazavittem és elmentem az enyémért taxival, majd visszajöttem, hogy felvegyelek a sajátommal és hogy elmenjünk inni és tartsunk egy részeg szexmaratont!-ismertette velem a terveit, de én csak fapofával bámultam.-Jó, na... Viccet félretéve, elmehetnénk vacsorázni.-még mindig kételkedve néztem rá.-Jó, akkor elmehetnénk a mekibe...-ez már egy fokkal szimpatikusabb volt, így követtem a kocsijához.-Kérhetünk a McDrive-ba is a te kocsiddal...-vigyorgott rám és legszívesebben bevertem volna neki egyet.

-Várjunk! Lili!-jutott eszembe, hogy nekem el kellene érte mennem. Bár még volt valami, ami nem jutott eszembe... Csak nem tudtam, hogy mi...

-Nyugi, elhoztam anyádéktól. Most Laciék vigyáznak rá.

Ó, jajj... Eléggé szenvedő arcot vághattam, mert ismét kinevetett. Nem tehetek róla! Laszikáék hülyék a gyerekekhez... Vagyis, hogy pontosítsak, egy agyiszinten vannak, így az egész egy káosz, mert mindent megengednek neki, sőt még társulnak hozzá a hülyeségben. Múltkor úgy jött haza Lili, hogy közölte, hogy tud körtepongozni... A körtepong, az a sörpong gyerekbarát verziója, körtelével. Míg Laszáék sörrel játszották az egyik oldalon, addig Lili a gyümölcslével...

Az érett felnőttek...

Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy vajon ma mit tanítanak neki, ezért inkább Maricsot néztem vezetés közben. Ez pedig őt zavarta.

-Tudom, hogy ennyire dögös vagyok, de na...-jegyezte meg.-Félreálljak egy gyors menetre?-kérdezte szórakozottan.

-Hülye, perverz állat vagy...-dünnyögtem unottan.

-Nyugi már, Emma... Tudod, hogy sose tudnék úgy nézni rád... Túlságosan bennem él, amikor pattanásos volt az arcod a gimi elején...

Mosolyt erőltettem magamra és elfordultam.

Hisz ez volt az élet rendje...