Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

3 fejezet

-És egy két há'!-számolt be Lili, majd egyszerre kezdett el énekelni a JBL-en felzendülő zenével.-Is it my imagination?

-Is it something that I'm taking?-folytattam tovább, olyan hamisan, hogy ihaj, de Marics nem volt itt, hogy hallja, szóval nem tudott senki sem beszólni nekem.

Egymásnak dobáltuk a konyharuhát és a kesztyűt ezzel jelezve, hogy mikor melyikünk jön.

-We're dancing on tables.-hogy még hitelesebb legyen a lányom része, felraktam a konyhapultra.-And I'm off my face!-annyira imádtam, olyan volt az angol kiejtése, mint nekem a gimiben, de nagyon jól nyomta a kis csaj. (a gimiben úgy törtem az angolt, mint a kínai cserediák a magyart...khmm....sehogy...)

Végül pedig a refrént közösen énekeltük.

-Shit, maybe I miss you!-pontosítok, kiabáltuk.

De végtére is kész lett a muffin és ez mehetett is az instastorymba, mármint az éneklésünk. Marics volt az első, aki megtekintette abból a csekély számú követőmből és egyből érkezett is az üzenet, hogy mindjárt indul hozzánk, de közöltem vele, hogy mi megyünk el itthonról, így ne jöjjön.

-Cipő, kabát, napszemcsi!-csekkoltam le Lili kinézetét, majd már mehettünk is. Márciushoz képest nagyon jó idő volt, ezért csupán farmerdzsekit adtam rá és egy mini trikós overált, hasonlót amilyen éppen rajtam is volt.

Éppen kikanyarodtam az utcáról, amikor Lili riadtan sikoltott fel, így olyan satuféket nyomtam, hogy szerencse, hogy nem volt mögöttünk autó, mert akkor belénk jött volna. Riadtan néztem hátra rá.

-Otthon hagytuk Tücsköt!-jelentette ki nekem, én pedig már unottan forgattam meg a szemeimet a plüss hallatán. Maricstól kapta ezt a bóvlit, tudjátok van az ezeréves Pinokkió mese és abban van egy tücsök és abból készült plüss, és ezt kapta a negyedik szülinapjára, azóta nem telik el úgy nap, hogy ne kelljen azután a Tücsök után futkároznom, mert általában, ha nincs nála akkor hisztirohamot kap... És csakis ezért tettem rükvercbe a kocsit és tolattam vissza...

Hülye Marics!

Másodszor amikor útnak indultunk, akkor már szépen lassan vezettem, és láttam, hogy Lili a plüssel a kezében bealudt, életem... Ki kellett érnem a belvárosból, át Budára, így az eltartott egy darabig...

Anyukámék háza, egy nagyobb családi ház volt. Ketten éltek benne, anyukám és a férje, aki régen a főnöke volt, ő vele házasodott össze harmadszor, de tulajdonképpen boldog házasságban élnek úgy tíz éve...

Először az apukámhoz ment hozzá, akit én nem ismertem, de a sztori vége az lett, hogy elváltak és lelépett miután megszülettem. A második férjét a munkában ismerte meg, aki (szintén) a felettese volt, ekkor voltam óvodás, de ott se végződött happy end-del a történet, ezért ők is elváltak és anyámnak keresnie kellett egy új munkát, ahol megismerte Gábort.

Anyámat inkább csak annyival jellemezném, hogy örök szerelmes...

Rögeszméje, hogy mindenkinek meg kell házasodnia, vagy magányosan fog meghalni, ezért próbál összeboronálni minden létező emberrel, aki él és viagra nélkül is tud szexelni... Idáig az összes random, amit ő szervezett pocsékul sült el.

Ott van például Robi, aki az anyjával él, attól függetlenül, hogy huszonnyolc éves. A Tibi meg vegetáriánus volt és olyan barátnőt keresett, aki szintén az és főz majd rá. Az Attiláról meg ne is beszéljünk... Ő tőle egy konkrét tervet kaptam a jövőre nézve, hogy mi vár rám, ha összejövünk. Négy gyereket akart és egy baszott pincsi kutyát, majd elvárta volna, hogy a kisbusszal fuvarozzam a kölykeit, miközben ő építi a vállalkozását, amit természetesen kitalált volna addig és elköltözött volna az anyjától.

Nem is értem, hogy miért kötöttem ki Maricsnál az összes randim után, hogy ő kiröhögjön és együtt sörözzünk... Majd hogy egy pizza mellett kössünk ki, ami így szabotálta a nyári bomba alakomat...

Bár anyámra nem lehetett azt mondani, hogy nem volt eszes, mert megtiltottam neki, hogy olyan sráccal akarjon összehozni, akit én nem ismerek személyesen, ezért mit csinált?

-Szerintem be kellene próbálkoznod ennél a Petinél...-hozta fel a témát miközben az asztalt terítettük. Gyilkos pillantásokat küldtem felé.-Hagyjál ezzel a legjobb barátok dumával! Óvodás kora óta ismerem ezt a gyereket, elég lenne, ha felvennél egy kivágottabb felsőt és...-egy erőltetett köhögéssel belé fojtottam a mondandóját.

-Jól mondtad, anyu. Legjobb barátok vagyunk.-reagáltam le mosolyogva.

Tudom, tudom, hogy eltűntem, de még a jövő hetet bírjuk ki és utána már ígérem, hogy gyakrabban lesznek részek :)