Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

6 fejezet

-Sziaaa!-integetett a kamerába a legjobb barátnőm, aki jelenleg a világ másik felén volt, már pár hónapja...

-Szevasz.-mosolyodtam el az arcát látva.-Nem akarod hazatolni a képedet végre?-érdeklődtem, mert már hiányzott, de nem tagadhattam meg tőle, hogy körbe utazza a világot.

-Még tuti, hogy nem most, mert... Mert megkérték a kezem!-mutatta fel a gyűrűjét visítva.

Hirtelen az arcomra fagyott a mosoly. Nem tudtam erre mit mondani, mert úgysem lett volna őszinte a véleményem.

-Gratulálok, Andi.-embereltem meg mégis magam.

Ezután neki is alábbhagyott a lelkesedése.

-Nem is örülsz neki?-kérdezte suttogva.-Alexander jó ember.-nem voltam biztos benne, hogy engem vagy saját magát akarta meggyőzni.

Tudtam, hogy a következő megjegyzéssel a barátságunkat is kockáztathatnám, ha szarul reagálna, de nem érdekelt. Mostanában olyan hülye volt és nem hallgatott senkire, szinte nem is beszéltünk.

-Csak Alexander nem Milán.-böktem ki végül.

Elkomorult a tekintete és kinyomott. Mint ahogyan minden alkalommal tette amikor szóba került Valkusz Milán. Fogalmam sem volt, hogy min veszhettek össze ennyire, hogy Andi egyből összepakolt és világkörüli útra ment. Talán azon, hogy Milán nem akart vele menni, vagy... Nem is tudom. De az biztos, hogy egy csúnya szakítás volt. Most pedig annak az idegen, külföldi srácnak a karjaiba kötött ki, aki megkérte a kezét...

Csodás!

Egyszerűen csodás!

Újra megjelent Andi neve a gépnek a kijelzőjén, sóhajtva nyomtam rá a zöld ikonra.

-Sajnálom, hogy kinyomtalak.-sóhajtott egyet.-Hiányzol, Em... Mi a helyzet veled?

-Ma randizok Brúnóval.-ismertem be kínosan.

Először elkerekedett szemekkel bámult, majd utána kitört belőle a nevetés, annyira vihogott, hogy lassan a könnyeit törölgette.

-És majd kutyába tesz?-kérdezte meg még jobban hahotázva.-Te szerencsés dög! Vagy mondjam úgy, hogy dog?

-Nagyon vicces vagy...-dünnyögtem unottan. Nem is tudom, hogy mit is vártam tőle...

Ezek után mindenféléről beszéltünk. Kérdezett Liliről, anyukámról, még Maricsról is. És képernyőn keresztül megismerhettem a kedves vőlegényét. Hát.. Nem nagyon volt szimpatikus. A pasas rászólt, hogy tegye le a telefont, így mennie kellett. Lehet, hogy én nem találtam jófejnek, de...de csillogott a szeme, amikor Andira nézett.

Hiányzott ez az érzés.

Hogy valaki így nézzen rám.

A laptop tetejével szemeztem az ágyamon ülve. A hajamat megtépve dőltem hátra a párnámra és szenvedő hangot adtam ki.

Úgy megváltoztattam volna a múltat, de aztán meg mégsem... Néha azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, hogyha Marics elhívott volna a sulibálba és nem...nem Ádival mentem volna... De akkor meg most nem lenne Lili. És Lili miatt semmit sem változtatnék meg. Nem tehetett róla, hogy az apja amint megtudta, hogy felcsinált egyből lelépett Amerikába... Gyáva féreg volt. Nem bírta viselni a tettei következményeit. Azóta sem keresett minket, de igazából ez nem is zavart.

Csak néha jó lenne odabújni valakihez, vagy csak egy kis törődést érezni. Ha egy fáradt nap után hazaérnék akkor jó lenne egy kis együtt töltött idő valakivel... Na jó... Meg a rezsibe is beszállhatna...

Csak egy férfit szerettem volna magam mellé. Szerettem volna szerelmes lenni.

Éreztem, hogy valami csikizte az arcomat, így odanyúltam és megpróbáltam levenni onnan, mert azt hittem, hogy egy hajszál lesz, de egy szempilla volt. Nagyot sóhajtva ültem fel és játszottam le a fejemben a közhiedelemben elterjedt sztorit. Összefogtam a hüvelyk és a mutatóujjammal a szempillát és feltettem magamnak a kérdést, hogy alsó vagy felső.

-Alsó.-válaszoltam magamnak hangosan.

Kinyitottam a szemeimet és megnéztem. Az ujjam alsó felén volt. Ezt egy jelnek vettem és újból lehunytam a szemeimet és kívántam.

Szeretnék egy férfit, aki szeretni fog.

Végül ráfújtam és a dekoltázsomba "morzsoltam", igazából mindegy volt, csak ne maradjon a kezemen az volt a lényeg. Még mindig a kívánságom hatása alatt voltam és csukva hagytam a szemeimet, bárcsak teljesülne.

A következő pillanatban a csengő hangja szakította félbe a nyugodt csendet. Odavánszorogtam az ajtóhoz, furcsáltam, mivel Brúnó csak két óra múlva fog jönni.

Oh My God...

Marics Peti állt az ajtóm előtt...

Nem hiszem, hogy a kívánságom ilyen gyorsan teljesülhet, de baszki... Én egy férfit kértem, univerzum! Nem Maricsot! Inkább visszavonom!

Mégis itt állt előttem bőröndökkel... Szinte fellökött és elkezdte behordani a cuccait.

-Összevesztem Milánnal... Úgyhogy ideköltözöm.-kezdte el a dobozokat is behozni. Én csak megkövülten álltam az ajtó mellett.-Úgyis azt mondtad, hogy van egy szabad szobád...

-Tessék?-nyögtem ki sokkosan.

-Milán orgiát akart tartani, én meg így mondtam neki, hogy "tesó, azért az ilyet meg kellene beszélni", de őt ez nem érdekelte... Felhozott tíz csajt, mondom így "tesó, oké, de na".... Kettőt még csak meghúztam, mondom nem vagyok én kancsó, baszdmeg, most így mit csináljak... De tudod milyen szar érzés, amikor négy csaj egyszerre akar megmászni és közben azt kántálják, hogy smacizzak Milánnal?! Mármint az úgy hagyján, ha nincs közönség, de na... Szóval eljöttem, mert fenyegetve éreztem magam... Szóval lakótársak leszünk!

Oh My God...

Kedves Olvasók... A szempilláitokat ne tépjétek ki ezek után... :)