Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

13 fejezet

Na jól van gyerekek, toljuk meg, még hét rész van hátra ezen kívül :)

Hunyorognom kellett a napfénytől, amit még csukott szemmel is éreztem. Úgy látszik, hogy elfelejtettem lehúzni lefekvés előtt a redőnyt. Amikor pedig el akartam fordulni egy morgás jelezte, hogy maradjak csak a kis picsámmal egy helyben.

Egyből kipattantak a szemeim és akkor realizáltam, hogy egy kar fogja át a kissé csupasz derekamat. Ó, hogy az a..

Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is juthatnék ki ebből a kivételesen ciki szituációból, bár mondjuk a tegnap vagyis inkább a ma éjjel után szerintem mindegy volt. Asszem előjött a szégyenlős énem és hirtelen belepirultam abba, hogy jelenleg pucéran feküdtem a karjai közt. Tudom, hogy már mindegy volt, de könyörgöm, ez nem egy film volt, kicsit sem nézhettem ki olyan vonzóan... Végülis tegnap is kibőgött szemekkel nem lehettem túl vonzó teremtmény, mégis azt a pillanatot választotta, hogy húsz év alatt először lekapjon. Lehet, hogy horror film szereplő fétise volt. Bár azt sosem gondoltam volna, hogy Samarára izgul fel a Körből...

Óvatosan próbáltam meg leszedni magamról a mancsait és kibújni mellőle, hogy el tudjam érni az ágy végében lévő pólót, amivel már egy ideje szemezek.

-Hmm... Emma, maradj má'!-szólt rám és jobban rászorított a derekamra, amitől bepánikoltam és beindult nálam a nindzsa ösztön és hirtelen megfordultam, majd a párnámat felkapva kezdtem el az arcába nyomni fél kézzel és amíg ő kapálózott, addig én elértem a pólót és a takarót is a fejére raktam, így amíg magát próbálta meg kiszabadítani addig én felvettem.

-Jó reggelt.-köszöntöttem elbűvölő mosollyal, míg ő riadtan, lihegve bámult rám.

-Te meg akartál fojtani!-nem igaz.-Te baszottul fojtogattál!-akadt ki.

-Neem.

-De.

-Én nem.-tagadtam mindent.

-De.

-Nem.

-Élveztem ám.

-Talán.

-Tudtam!-nevetett ki diadalittasan, majd megfogta a kezemet és magához húzott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba és engedtem, hogy még közelebb húzzon.

-Szia.-köszönt amikor elváltunk egymástól.

-Ennyi "szia"?-vontam fel a szemöldökömet.

-Öhm... Ja, kajás vagyok.-leesett állal bámultam.

Tessék hölgyeim, itt a kiábrándító valóság a férfiakról.

-Semmi "jajj Emma, már kiskorunk óta szerelmes vagyok beléd, csak nyuszi voltam kezdeményezni, mert mindig azt hittem, hogy te túl jó vagy hozzám" vagy esetleg "jajj Emma, mindig is erre vágytam, és minden szerelmes dalban téged hallottalak és oly bánatos voltam, mint a fene". Semmi? Semmi?!-kérdeztem tőle, de ő csak megrázta a fejét.

-Kajás vagyok.-ismételte meg magát, én pedig szemforgatva akartam kimászni mellőle, de nevetve húzott vissza.-Emma...

-Mi van?-néztem rá durcásan.

-Szerda. Viccet félretéve...-legyintett.-Tényleg mindig is erre vágytam, csak anélkül a póló nélkül, de amúgy ja...-vonta meg a vállát, én pedig megcsaptam.

-Marics! Ne humorizáld el az egészet! Ez igenis fontos, mondd ki amit akarsz, mert ha nem, akkor ennyi volt a barátságunknak!

-Én már nem akarok tovább a barátod lenni, Em.-suttogta az ajkamra.-Sokkal több akarok lenni annál, mert szer...szer...szer...-akadt meg és agyon tudtam volna verni isten biza'! Hogy a hülye egója miatt nem tudja kimondani!

-Szerv kereskedő vagy vagy mi az anyám? Logopédus kell?-megfogadtam, hogy csak azért is ki fogom erőszakolni belőle azt az "sz" betűs szót.

-Szerelmes vagyok beléd, Em.-sóhajtott egy nagyot majd folytatta.-Azóta szerelmes vagyok beléd, amikor még azt sem tudtam, hogy mit jelent, aztán jött a magömlés és minden világossá vált... (írói megj.: engem itt elvesztettetek, annyira röhögök..) Te voltál mindig is életem szerelme és mindig is te leszel. És nem akarlak ezek után elengedni, veled akarok maradni. És mindenkinek el akarom mondani, hogy a barátnőm vagy. Szeretlek, Em.-cirógatta a kezemet, miközben beszélt, én pedig örültem a tejbetök a saját fejemnek.

-Én is szeretlek.-majd vettem egy mély levegőt.-De szakítanunk kell!

Az az arc megfizethetetlen volt, de komolyan.

-Öcsém, mi van?! Azt mondtam, amit hallani akartál, nem?

-De, de... Csak... Tegnap ugye tudod, hogy anyuval összevesztünk.-kezdtem bele.-És tudod, hogy már így is ki van rám akadva és Lili is itt van és... Túl hirtelen lenne, hogy most mi összejöttünk és anyu azt mondta, hogy keressek egy férfit magamnak. És Lili sincs most a legjobb állapotban, mert az apja után érdeklődött.

-Én is férfi vagyok.-gondolkodott hangosan, de én csak felvont szemöldökkel bámultam.-Tudod jól, hogy az vagyok! Vagy emlékeztesselek?-nézett rám csábosan.

-De nem akarok szakítani.-tértem vissza az eredeti témához.-Mindig is erre vágytam, csak ez így nem volt a legjobb időzítés.

-Akkor mi lesz?

-Nem szakítunk. És ezt köszönd a romantikus filmtudásomnak! Titokban fogunk járni az elején.-avattam be a tervembe, amit nem most találtam ki na.

-Akkor ez egy fél-nyitottkapcsolat?-próbálkozott.

-Megöllek.-néztem a szemébe elszántan.

-Nyugi tigris! Csak egy ártatlan kérdés volt. Kivéve se kellene most már más nekem. Kivéve egy rántotta, még mindig kajás vagyok...