Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett

2 fejezet

Néha olyan jó érzés lenne visszamenni az időben. Szerintem mindenki érezte már ezt az érzést, de nekem ilyenkor mindig eszembe jut, az, hogy vannak dolgok és személyek, akik már végérvényesen a jelenhez kötnek és ezen már nem is tudok, és nem is szeretnék változtatni.

-ANYAAAA! Kelj fel!-hallottam meg a kislányom reggelente kicsit sem édes hangját.

-Még alszom....-fúrtam bele a párnámba a fejemet.

-De anya... Oviba kell mennem...-nyafogott Lili, az öt éves kislányom. ( na jó, lassan hat lesz és nem szereti, ha azt mondom, hogy öt, szeretne idősebb lenni...)

-Nem mész akkor ma. Én sem dolgozom ma. Majd azt mondjuk, hogy elkapott a fosás. Bújj vissza aludni!-fordultam át a másik oldalamra és imádkoztam, hogy elfogadja az ajánlatomat. Emberek, egy gyerekkel nem olyan könnyű alkudozni...

-De anya! Unatkozooom! És éhes vagyok!-nyöszörgött mellettem.

Nagyot sóhajtva rugdaltam le magamról a takarót és ültem fel, majd a hajamat prüszkölve tűrtem el a szemeim elől. Most múltam huszonöt éves, de még mindig nem tanultam meg, hogy hogyan kellene instamodellesen felkelni, úgy, hogy a hajam ne nézzen ki úgy, mintha egy paci ott aludt volna. És attól tekintsünk el, hogy Lili Én kicsi pónija egyszer beleakadt, köszönöm...

-Na idefigyelj te kis rosszcsont!-fogtam meg a hóna alatt és emeltem az ágyra.-Mondom a mai ajánlatot.-pusziltam meg az arcát.-Kimegyünk, eszünk valami reggelit és visszafekszünk és mesét nézünk.-avattam be a terveimbe, mert tudtam, hogy a mese majd leköti és vissza tudok aludni.

-Megegyeztünk!-fogott velem kezet, de nem eresztette el, hanem összekulcsolta a sajátjával és már húzott is ki az ágyból, meg sem álltunk a konyháig.

Éppen a serpenyőt vettem elő, amikor fura hang ütötte meg a fülemet. Mint valami állat teljesen olyan volt, én pedig pánikba estem. Lilit felraktam az egyik bárszékre és megmondtam, hogy maradjon ott. Én pedig elindultam a serpenyővel a kanapé felé, mert ott volt a zaj forrása, egy takaróba bugyolálva. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy ez egy borz, ami ilyen hangot ad ki, de amikor csaptam a serpenyővel és felkiáltott, akkor már tudtam, hogy ki az...

-Emma! Délelőtt én nem preferálom ezeket a szado-mazo dolgokat... Már tudhatnád...-pislogott nagyokat Marics.-Te megütötted a fenekem egy serpenyővel?-kerekedtek el a szemei.-Mindig tudtam, hogy bevállalós csaj vagy, de hogy ennyire...

-Petii!!-futott hozzá boldogan a kislányom.

-Szevasz!-borzolta össze a haját.-Ha ráugrasz a gyomromra, Isten biza, hogy lehánylak kicsi lány...-tette fel a mutatóujját.-Nagyon másnapos vagyok.-ásított egy nagyot.

-Reggelizel velünk?-kérdezte Lili tőle.

-Persze! Kajás vagyok...-ült fel, majd Lilivel a székekhez mentek, ebből pedig már tudtam, hogy rám marad a kajakészítés...

-Hogy jöttél be?-kérdeztem miközben feltörtem a tojásokat.

-Tudod... Egyszer adtál egy kulcsot, és már szar volt a buli, így leléptem. Milánnál pedig ott volt a csaja, így nem akartam zavarni.-vont vállat.

-Nem akarsz felvenni egy pólót?-kérdeztem, mivel egy szál alsóban ült előttem.

Felvonta a szemöldökét, mintha csak azt akarta volna kérdezni, hogy zavar? A válaszom pedig az volt, hogy igen, zavar.

-Képzeld Peti, már anyuval tanulunk olvasni! És már el tudom olvasni, hogy az van a mellkasodra írva, hogy Parafenomén. Az mit jelent?-kérdezett rá Lili.

-Azt jelenti kicsim, hogy természetfeletti képességekkel megáldott.-válaszoltam Marics helyett.

-És Peti neked mi a képességed?-nézett rá nagy, csillogó szemekkel.

-Ahhoz még pár évet nőnöd kell, hogy elmondjam...-röhögte ki Marics.

-Az a képessége, hogy egy nagy marha!-szóltam be neki, miközben leraktam eléjük az elkészült reggelit.

-Hé!-háborodott fel ezen Marics mosolyogva.-Pedig én szeretlek...-biggyesztette le az ajkait.

-Én is szeretlek, te lüke!-pusziltam meg az arcát és leraktam középre a tegnapról maradt két darab zsemlét.-Aki kapja marja!-nyúltunk egyszerre hárman a kettő darabért, így pedig szinte az egészet összetrancsíroztuk, meg téptük...