-Feri fenekét megfognám...-forgattam meg a tűzhelyen mindkét serpenyőben a palacsintákat, miközben énekeltem.
És egyáltalán nem zavart, hogy Marics még aludt. Lili úgysem volt ma itthon, mert anyukámék vitték el játszóparkba.
-Édes faszom... Azt hittem a kornyikálásodra, hogy macskák párzanak...-lépett ki a szobájából Marics a szemeit dörzsölve. Ez azért sértő volt. Az ő hangja se volt leányálom...
Ezért egy fakanalat mikrofonként használva újból becsatlakoztam a szöveghez.
-A Peti pedig sajnos meleg...-nyújtottam ki rá a nyelvemet mosolyogva.
-Nem vagyok meleg, biztosíthatlak róla...-dünnyögte és leült a pulthoz és kinyomta a zenét. A kis köcsög...
Rosszalló pillantásokat küldtem felé, de ő le se szarta. Elvett egy palacsintát és magába enni kezdte.
-Gonosz vagy.-néztem rá dühösen, majd eszembe jutott egy másik dal és a telefonom után kaptam.
Amikor meghallotta az első pár sort már a fejét fogta és fájdalmasan felnyögött. Én csak a hajamat ráztam, mintha rock koncerten lennénk, majd a refrénbe bekapcsolódtam.
-Én egy ici-pici, egy ici-pici sperma voltam, sperma voltam... Én egy ici-pici, egy ici-pici sperma voltam, de jó nagy geci lettem!-kiáltottam mosolyogva, majd megsajnáltam ezért kikapcsoltam.
-Köszönöm...-dünnyögte és inkább Nutellába fojtotta a traumákat, amiket most okoztam neki.
-Rólad mindig ez a szám jut eszembe!-sóhajtottam fel és lekapcsoltam a főzőlapot.
Most először ő is halványan elmosolyodott.
-Kedvességed ma is határtalan, de legalább boldog vagy. Miért?-érdeklődött.
-Csak. Nem lehetek boldog?-dobtam vissza neki a labdát.
Erre már nem tudott mit mondani, mert megszólalt a telefonja. Ránézett és felnyögve átpasszolta nekem a pulton. Én is elolvastam a nevet és ebből leesett, hogy Milán kereste. Kérdőn néztem Maricsra.
-Vedd fel, légyszi. Nem akarok vele beszélni...-sóhajtva fogadtam a hívást.
-Üdvözlöm, Marics Péter telefonja...-szóltam bele szórakozottan, amit pár perc csend követett.
-Emma! Szevasz! Peti merre van?-érdeklődött.-Beszélni szeretnék vele.
Marics felpattant a székről és hevesen mutogatni kezdett, bár azt lehetett róla tudni, hogyha activityztek és vele vagy akkor garantált, hogy veszíteni fogsz. Pocsékan mutogatott.
-Öhm... Ő...-elkerekedett szemekkel próbáltam megfejteni a...a bármit is... Majd a combját kezdte ideggyengén ütögetni.-Marics éppen maricskolja magát.-mondom ki, ami először eszembe jut, utána pedig elnevettem magam.-Khm, bocsi... Szóval urológushoz ment.-mondtam el a saját verziómat, ő pedig még mindig össze-vissza hadonászott.
-Aham... Mondd meg neki, hogyha újra kinőttek a golyói, akkor hívjon fel...-tette le a telefont.
Marics a fejét rázva ült vissza.
-Urológus, komolyan?-nézett rám megrökönyödve, de én csak legyintettem.
Ezután ténylegesen neki álltunk enni és észre se vettük, hogy már csak egy maradt, ezért mind a ketten azért nyúltunk, mind a kettőnk megfogta egy-egy végét, de semelyikünk sem engedte el. Mélyen egymás szemébe néztünk, aztán végül Marics elfelezte az utolsó nutellás palacsintát. Egymással szemben ültünk és úgy ettük meg.
-Hé, várj...-hajolt át a pulton és megfogta az államat, majd óvatosan a szám szélét cirógatta, és végigsimított az alsó ajkamon is.
Levegőt sem mertem venni, de éreztem, hogy sokkal hevesebben vert a szívem és kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni. Aztán elvette a kezét és lenyalta az ujját, amivel megsimított.
-Volt egy kis Nutella...-suttogta, aztán elhúzódott és megfordult.
Háttal állt nekem és én meg sem mertem szólalni, végül ő volt az, aki újból beszélni kezdett.
-Mennem kell, dolgom van...-viharzott be a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót.
Én pedig ott maradtam egyedül a konyhában, miközben az alsó ajkamra tettem a mutatóujjamat és magam elé meredtem.
(Írói megj.: mindkét szám létezik, ami a részben volt :))
ESTÁS LEYENDO
Úristen [Marics Peti ff.] 18+ Befejezett
FanficMarics és Emma legjobb barátok. (legalábbis azok voltak, amíg le nem feküdtek egymással)