Complete mess; cth

13.)

- Jess, takarót azért kaphatod?- odavágtam hozzá az egyik pokrócomat, majd visszafeküdtem az ágyamba.- Kösz, látszik hogy gyúrni jársz mostanában.- nevetett fel.- Most nem fogsz hozzám szólni?

- Calum, hajnali három lesz, aludjunk már.- morogtam a párnámba.- Majd holnap.

- De holnap megint kilakoltatsz.- láttam a sötétben ahogy felállt, majd behuppant mellém.- Én tényleg nem akartalak megbántani. Neked van ilyen flúgos barátnőd.

- Most tényleg rám akarod kenni az egészet? Nem is te lennél komolyan.- egy kis csend telepedett a szobában, a hátamat kezdte el simogatni óvatosan. Ha ezzel akar lekenyerezni, az édes kevés lesz.- Calum, aludj már!- utasítottam.

- De nem tudok!- kezdte el a szokásos kisgyerek hisztit.- Ne haragudj már, ismersz engem.

- Sajnos. Ezzel nem nagyon szoktam senkinek se dicsekedni.- minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakapja azt az érzést, amit én éltem át.

- Megint bunkó vagy.- motyogta az orra alatt.

- Te miért csajozhatsz és én miért nem fiúzhatok?- tettem fel a kérdést hirtelen.

- Mert számomra olyan vagy, mint a húgom. És a legjobbat akarom neked.

- Idősebb vagyok Calum, és a matek sehogy nem jön ki.- kötök újra belé.

- Jó, de ez most nem fontos! Csak bocsáss már meg.- közelebb hajolt hozzám, majd arcon csókolt.- Vagy megint kezdjünk el verekedni, úgy jobban fogod magad érezni?

- Ha lenne egy húgod azt is random megcsókolnád mindig, amikor be vagy indulva?- újabb mellbevágó kérdés.

- Csak ha olyan szép feneke lenne, mint neked.- nem láttam az arcát a sötétben, de biztos voltam benne, hogy vigyorog.

- Disznó vagy!- nevettem fel én is, majd próbáltam az ágyamról lerugdosni.- Ha nem lettek volna ott a barinőid, ma a mentő vitt volna el.- utaltam Scott verekedésére.

- Hát, azért Scott is kapott tőlem, de nem akarom fényezni magamat.- hozzám bújt, majd a takarómmal betakarta magát, és a fülembe kezdett szuszogni. Tudja, hogy mennyire utálom, teljesen ki akar hajnalok hajnalán borítani.- Na?

- Jó, nem haragszok csak hagyj békén.- morogtam, nem is kellett egy perc se már az igazak álmát aludtam.

A szombat délelőttöt végig sikerült aludnunk, anya fél egykor robbant be az ajtón, hogy most már ideje lesz felkelnünk. Calum nyafogott, hogy ő még szundikálna egy kicsit, de ha én sem, akkor ő se. Így igazságos, nem? Az estén történtek miatt nem éreztem magam olyan csodásan, Clary azóta se írt nekem egy szót se, de biztosan nem fogok kezdeményezni. Haragszok rá, de azt nem mondom, hogy nem tudnék vele kibékülni. Szükségünk van egymásra, tudom. Nagyjából sikerült összeszednem magamat, letusoltam és hajat mostam. A tegnapi esti sminket nagy nehezen sikerült magamról lekaparnom, teljesen új embernek éreztem magam. Felvettem egy laza mackónadrágot egy fekete pólóval, a következő terv Calumot kirángatni az ágyamból.

- Kelj már fel, lassan kész az ebéd!- a párnával ütöttem, de totál halottnak tette magát. Hát nem tudom az anyja mit szokott csinálni vele, komolyan bombával se lehetne innen kirobbantani.- Azt ígérted elviszel vásárolni Cal, szóval ne szórakozz velem.- rájöttem, hogy a legjobban úgy tudom megszívatni ha másnaposan vitetem el magamat vásárolni vele. Egy laza öt órás programot tervezek vele.

- Öt perc.- motyogta álmosan.- Hozol egy kávét?- kérdezte, mire én automatikusan elindultam a lépcsőn. Mármint nem kávéért, hanem mert meguntam könyörögni neki. Van két lába majd lejön, ha nagyon akar.