Complete mess; cth

27.)

Vasárnap hajnal.

Mennyire kínkeservesen érzem most magamat.

Könyörögtem Clarynek, hogy aludjon nálam, de mivel az anyukája nem tudott volna róla ezért csak hazáig elkísért. Most pedig a sötét szobában bőgök az ágyamba fekve. Fogalmam sincs miért ölelgetem magamhoz Calum pólóját, gyűlölnöm kellene Őt. Nagyon megbántott, de mégis érdekel hogy vajon most mit csinálhat.

A többiekkel iszogat vígan? Egyszerűen nem ilyennek ismerem már amióta az eszemet tudom, képtelen vagyok felfogni ezt az egészet. Aludnom kellene, nem ezen az egészen rágódni. A pár héttel ezelőtti énem most valószínűleg egy hatalmasat húzna be nekem, amiért ennyire megváltoztam. Miatta lettem ilyen, egy teljesen másik lánnyá változtatott át.
Életem első szerelme a legjobb barátom lett, a helyzet már ennél nem is lehetne elcseszettebb. Egy pillanatra tényleg nem hittem el, hogy ezek a jó dolgok mind velem történnek meg, túlságosan elvakított Calum ellenállhatatlansága. Legalább egy újabb strigula vagyok a fejében, legalább neki jó most. Még ebben a pillanatban is az együtt töltött időkre tudok gondolni, bárcsak újra hozzámbújna. Nem érdekel, hogy nem volt valódi, számomra nagyon is az volt.

A szünet egyik napján se keresett, én pedig ki sem tettem a lábamat a házból. Anyuék mélyen hallgatnak, tudják hogy vége. Csak éppen azt nem milyen ára volt ennek. Nem szeretném, ha megutálnák őt emiatt, nem fogom az én hülyeségem és könnyűvérűségem miatt tönkretenni a családi idillt. Csak bánt, hogy egy üzenetet se kaptam tőle. Mintha teljesen kitörölt volna újra az életéből. Gina próbált faggatózni mi történt, utána szerencsére megtudta a saját osztálytársaitól. Jézusom, az egész kibaszott iskola tud most már erről. Ennél hírhedtebb már sosem leszek, én vagyok Calum Hood legújabb kis picsája, akit ráadásul rongyosra sikerült alázni is.
Mindegy, utolsó nap a szünetből, szerintem pont eleget bújtam a takaróm alatt, ideje szétnéznem és bevásárolnom magamnak télre. Legalább ehhez van kedvem, ha már levagyok maradva a tanulnivalóval.

Esős idő volt, egy esernyővel indultam el gyalog a plázába, próbáltam a zenei listámból kiválasztani a legvidámabb számot. Nem vagyok depis, már nem annyira. Eleinte folyton csak bőgtem, és magam elé meredtem hogy lehettem ennyire buta lány. Ahogyan Natasa is megmondta. Mennyire gyűlölöm őket. Nem, nem gondolhatok ilyenekre. Nem fogok bőgni az utcán, végre sikerült magamat kisminkelnem. Több eszem van ennél, senkit nem érdekeltem az iskolában eddig se, ezek után is hamar elfelejtenek majd. Csak kerüljenek el messziről Calum barátai.

Veszek egy kávét útközben, azt szürcsölgetve lépek be az áruházba, fogalmam sincs melyik boltba menjek be először. Mi van ha meglát valaki, és addig fog rám bámulni amíg rá nem nézek, utána pedig kiröhög? Jess, hagyd már abba ezt az idióta elméleted, az embereknek fogalma sincs arról ki vagyok valójában. Nem ismernek, és soha nem is fognak. A családomon és Calumon kívül senki sem ismer igazán.

Meghátrálok és inkább kifelé veszem az irányt. Egyre többet gyújtok rá egy nap, nem azért mert olyan ideges vagyok. Ezzel próbálom a hiányát pótólni a szívemben. Meggyújtom, és máris úgy érzem, hogy kicsit jobb. Nem szabadna ennyit gondolkodnom rajtunk. Rajta. Hagynom kellene elengednem, de mégsem megy. Összetörte a szívemet, és senki más nem fogja tudni összerakni majd. Hamar eldobom és inkább hazaindulok. Mégsem akarok emberekkel találkozni, mégsem vagyok rendben. Egy másik kontinensre akarok költözni, ahol nincs anyakönyveztetve a Calum név.

Aztán csak arra eszmélek fel, hogy nekem jön egy kocsi. Elesek, és a lábam elé meredek.
Felszakadt a harisnyám és folyik a térdemből a vér.

Basszus, elindultam a piros lámpánál.

- Jézusom, ugye jól van hölgyem?!- egy idős férfi szállt ki az autójából, én pedig csak mosolyogva bólintok felé.