This is everything, only not Romantic.

5. Ciki, de ez kamurandi!

Tom telefonja épp a mondat végére csörrent meg, feltehetően David volt aki hívta. Talált.

- Csá! - vette fel ugyan abban a hangnemben mint ahogy velem beszélt.

Letette az asztalra kihangosítva. Vagy mindannyian le leszünk szúrva, vagy mázlink van.

- Először is sziasztok. Másodszor örülök hogy ilyen hamar össze ismerkedtetek, kapóra fog jönni. Harmadszor, Tom csinálj valamit az ágyasoddal, mert már most nagy botrányt kavart. Nem elég, hogy újságírók tömkelege adta már le címlap sztoriként az esetet, de még bájolog is velük. - David furcsa hangsúlyt fektetett a mondatba, remélve hogy eléri amit akar.

- Még is mit csináljak vele? - Tom hű maradt magához. Unalmas hangneme szinte könyörgött a segítséget nyújtó tippekért.

A fiúkkal egymásra néztünk. Próbáltunk segíteni Tom problémáján de semmi nem jutott eszünkbe.

- Holnap este Medi és te a Berlin Deluxe étteremben fogtok vacsorázni. Tom ajánlom figyelmedbe Bill tanácsait, illetve a modorodon jó lenne javítani.

- És ez hogy oldja meg a problémát?

Gustav kérdése igen csak érdek feszítő volt, mivel a probléma megoldás kulcsát én se tudtam kivenni David randevú tervéből.

- Komolyan? Berlin leghíresebb éttermében kell kajálnunk? Nem lehetne egy szimpla Burger King?

- A hírneved így is vetekszik a padló magasságával, azt akarod hogy végleg eltűnjön? Na ugye. Vacsora közben egy csóknak is el kell csattannia.

- Tessék? - akadtam ki most már én is a terv ezen részén. - Most ezt nem mondod komolyan hogy Mr.Macialsós Hisztériával kell nyál cseréznem!

- Sajnálom, Medi. De meg kell tartani Tom hírnevét még ha az nem olyan fényes is. Gustav kérdésére a válasz pedig úgy, hogy beállítjuk Riát egy rajongónak.

- Hát ez vicc! - ssapott Tom a térdére idegesen. - Ria ennek rohadtul nem fog örülni.

- Jobban érdekel az a nő akit minden este megdugsz, mint a hírneved? Nem vagy magadnál. - el sem tudtam hinni. Ha nem a saját fülemmel hallom Tom mondatát, biztos megcáfoltam volna.

Nem csak én reagáltam így. Körülöttem mindenki más is. Mondjuk ez nem volt csoda.

- Tom! - tette Bill testvére vállára a kezét. - Muszáj lesz.

- De ez nevetséges!

- Ne hisztizz már. - forgattam meg a szemem. - Attól még ugyan úgy kufircolhattok minden este.

- Nem erről van szó!

- Akkor kifogás nincs. Remek! Már is foglalom le az asztalt. Csípjétek ki magatokat. Na sziasztok fiatalság!

David ahogy lerakta a telefont, csönd telepedett közénk. Senki nem tudott hozzászólni a kialakult helyzethez. Kicsit kínos volt. Bill aggódó arccal figyelte testvére feszengését, Gustav és Andy engem figyeltek ahogy magam elé meredek és gondolkodok. George szeme pedig az egész társaság között cikázott. Kellemetlen. Pár perc csend után végül sóhajtottam egyet, s felálltam. Minden szem pár rám szegeződött.

- Oké. Ki segít kiválasztani a ruhámat?

Nem vártam jelentkezőket, még is kaptam három kezet a magasba, és egy Tomos érthetetlen morgást.

- Az lenne a legjobb ha lehoznád a ruhákat amiket gondolsz, megvárjuk míg átöltözöl, és utána véleményezünk.

- Remek ötlet Gustav. - mosolyogtam rá, majd felszaladva az emeletre átvettem egy melltartót a hozzá való tangával, magamra kaptam a köntösöm, és összeszedve a koktél ruhákat lebaktattam a lépcsőn, egyenesen a konyhába.

Az első ruha amit magamra vettem egy fekete spagetti pántos, kivágott ruha volt. Ez annyira nem jött be nekik. A második egy krém színű, alul átlátszó szövet teljesen a vádlimig, a mellemnél feszült, ugyan csak spagetti pántos volt. Ezt is leszavazták. A harmadik ruhám egy tűz piros mini ruha volt mély dekoltázsú, feszülős.

- Ez az! - pattant fel Bill tapsolva a helyéről.

- Hiper szuper észveszejtő! - nézett végig rajtam Andy.

- Igazán csinos vagy. Nagyon jól áll hozzád a vörös. - mosolygott Gustav.

- Wáó! - füttyentett George mikor észbe kapott hogy ott vagyok.

Tom nem reagált semmit. A szemem sarkából láttam hogy engem néz. Nem azzal az ideges tekintetével, amivel pár perce méregetett. Hanem nyugodt, elbűvölő szemekkel. Hoppá! Ránéztem, és még akkor se kapta el tekintetét. Még csak most vettem észre, milyen gyönyörű csoki barna szemei vannak. Elképesztő. Látványosan mért végig, majd újra a szemembe nézett. Elvesztem tekintetében.

- Megfelel? - kérdeztem halkan még mindig a szemét nézve.

Nem válaszolt, csak bólintott egyet. A többiek összemosolyogtak. Nem értettem mire fel, de tudatlanságomra Gustav vetett fényt.

- Szép pár lesztek.

Köpni nyelni nem tudtam. Gustavra akartam nézni, de csak a fejem fordult el felé, a szemem továbbra is Tom szemeinek rabságában maradt. Nagy nehéz de sikerült elfordítanom a tekintem Gustavra.

- Egy alkalomba nem halunk bele.

- Ezzel csak az a baj, hogy ez nem csak egy alkalom lesz. - vakarta meg tarkóját Bill.

- Davidet ismerve szerintem minden héten egyszer, legalább kétszer elfog titeket küldeni mindenféle puccos helyre. - George nem nyugtatott meg mit ne mondjak. Reménytelen.

- Remek. - adtam fel. - Még a végén kitalálja hogy kézen fogva mászkáljunk.

- Kopogd le, mert kifogja. - csoda! Tom most szólt hozzám először normális hangnemben. Először mondott olyan mondatot, amiben nem szid. Elég érdekes tekintettel nézhettem rá, mivel végig pillantott mindenkin.

- Későre jár. - nézett fel Bill az órára megmentve öccsét.

- Igen, mennünk kéne. - nyúlt el ásít a a kanapé rá eső részére George.

- Holnap elkísérünk fodrászhoz meg sminkeshez. - állt fel Gustav is.

- Rendben van. - követtem példáját, s az ajtóhoz sétáltam kinyitni.

- Mi még majd beszélünk. Add meg a teló számod. - lépett hozzam Bill a kezembe nyomva telefonját. Belepötyögtem a számom, míg elmentett Törpilla becenéven. Gyorsan lenyomott két puszit, ahogy a többiek is. Tom kínosan állt meg előttem, nem tudta mit csináljon. Mosolyogva nyújtottam elé az öklöm. Először nem értette, majd leesett neki és egy már kedvesnek mondható mosollyal ököl pacsiztunk. Megvártam míg kilépnek a kert kapun, és átsétálnak.. A túloldali házukba?! Mi a szösz. Az ikrek lennének a szembe szomszédai? George, Gustav és Andy meg közvetlenül mellettük? Hát ez remek! De tényleg. Nem kell majd kiló métereket rohangálnom hozzájuk, ha neki állok dolgozni.