This is everything, only not Romantic.

38. Tom mégsem lesz apa!

Megöleltem, s már mentünk is vissza a fiúkhoz. Ahogy láttam, Tom már türelmetlenül járkált fel s alá a nappaliban, míg a többiek beszéltek hozzá. Csöndben mentem be a házukba, hogy még véletlenül se szúrjanak ki. Tom háttal állt nekem, és valamit mondott a többieknek, amire nagyon nem figyeltek. Mivel velem szemben ültek, jobban érdekeltem őket, mint Tom mondani valója.

- Figyeltek ti rám? - akadt ki Tom két kezét a magasba tartva.

- Ahhaaaaa. - jött a tömör semmit mondó válasz a bandától.

Tom végül megfordult a szemük irányába. Ő is eltátotta a száját, mikor meglátott. Rajta egy fekete cső farmer volt, kék inggel, fekete nyakkendővel, és egy fekete öltönnyel. Egy kék magas szárú Supra cipő volt rajta, amin persze nem csodálkoztam.

- Azt a kurva! - ejtette ki a száján jól végig mérve.

- Mr. Kaulitz, megfelel? - fordultam meg, mire kicsordult a nyála is.

- Mrs. Kaulitz, tökéletesen megfelel! - suttogta magának.

- Végszóra! - vette fel Bill a telefont.

- Na van egy nagyon jó hírem! - szólalt meg komor hangján David. - Kezdjük ott, hogy Tom, nem vagy apa, adta a jó isten!

- Ennél jobb napom már nem is lehetne! - ujjongott Tom örömében.

- Várjál nincs még vége! A másik, Ria már nem terhes, mert elvetélt, viszont kitudtuk deríteni az apját.

- Én valahogy nem vagyok rá kíváncsi. - mormolta Tom az orra alatt.

- De én igen. - vigyorogtam rá.

- Ria lefizette az egyik testőrödet Medi, nem mondok nevet, és tőle volt.

- Milyen emberekkel vagyok körbe véve, te jó isten! - lepődtem meg. Az, hogy az egyik testőr csinálta fel, már tényleg mindennek a teteje, ez a nő teljesen elmebeteg!

- A randitokról meg máskor szóljatok légyszíves, mert szegény Monica alig bírja tartani a frontot, minden újság és magazin minket hívogat.

- Bocsiii! - mondtuk egyszerre Tommal.

- Na jó szórakozást fiatalok! - lehetett hallani David hangján, hogy vigyorog. - Tom, vigyázz az unoka húgomra, mert különben nem állok jót magamért!

- Értettem!

David lecsapta a telefont szokásához híven. Egymásra néztünk. Tom hirtelen kapott fel és ölelgetett meg, annyira örült, hogy nem lett apa. Megesküdött rá, ott mindenki előtt, hogy ezt a nőt elfelejteni egy örök életre. Nem fog vele beszélgetni, találkozni. Teljesen kiiktatja az életéből! Nem lepődtem meg, várható volt, de az, hogy nekem mondta hogy esküdik, elég furcsa volt. Tényleg kezdtem elhinni, hogy elkötelezi magát. Egy jó pont Tomnak!

Beültünk a randi kocsinkba - fekete Maserati GranTurismo - és mosolyogva indultunk el az étterembe. Nem volt nehéz kiszedni belőle. Bár kicsit lankadt a kedve, mert tudtam hogy hova megyünk, de nem annyira, hogy a fülig érő vigyor lefagyjon az arcáról. Már vártam ezt a randit, hogy őszinte legyek. Végre, hivatalosan is együtt, nem csak a sajtó előtt, és egy hivatalos randi is. Ennél jobbat tényleg, kívánni se tudhattam volna. Mikor megérkeztünk az étterem elé, eltátottam a szám. Hatalmas volt a helység. Arany, vörös és fehér színekben pompázott minden, romantikusan beállítású volt. A testőreink a fotósokat jó messze az étterem bejárata előtt tartották vissza. Kivételesen, nem egyedül voltunk az étteremben, aminek most kifejezetten örültem. Odakísértek minket a helyünkre. Tomra hárult megint a feladat, hogy lepjen meg a rendeléssel, és megint csak sikerült neki. Figyelmes volt, és semmi olyat nem rendelt, amiben túl teng a kalória.

- Örülök, hogy így alakul az este! - öntötte ki a bort Tom.

- Hidd el, én is. - mosolyogtam rá. - Jobbat el sem tudnék képzelni.

- Én igen. - nyalta meg a szája szélét, sunyin nézve rám. Rákérdeznem sem kellett, tudtam anélkül is, hogy mire célozgat. Legalább a piercingje mozgása elárulta a tervét.

- Egészségünkre! - emelte fel a poharat, mire koccintottunk.

- Csirió!

Az este további része beszélgetéssel telt. Amit a szívünk diktált, elmondtunk egymásnak. Bizalom gerjesztő volt. Kezdtem benne ugyan bízni, de nem annyira, hogy totálisan belé essek, és cső látásban csak őt lássam. Azért ehhez még idő kellett, de eddig elég szépen bizonyított.

Vacsora után, Tommal kocsiba ültünk, és mentünk a következő helyre. Nem kellett sokat kocsikáznunk, hála istennek. Rövid időn belül beállt egy parkolóba. A város szélén lévő várhoz mentünk, annak is a legtetejére.

- Azért elég nehéz ezeken a régi lépcsőkön botlás nélkül felmásznom, pláne, hogy magassarkúban vagyok.

- Ne hisztizz! - nézett hátra rám mosolyogva, s a kezem után nyúlt. Összekulcsolva mentünk tovább, erősen tartva, hogy ne essek el.

- Nem te vagy magassarkúban, gesztenye. - morogtam az orrom alatt, a lépcsőt figyelve.

- Gesztenye?

- Aha. - néztem fel rá. - Nem érted?

- Hát nem! - pislogott le rám. - Kifejthetnéd.

- A szemed miatt hívlak gesztenyének. Bár ilyen sötétbe elég feketének tűnik. - hunyorogtam a szemére.

- A te szemed viszont virít. - nevetett fel.