This is everything, only not Romantic.

42. Az első nap

Sziasztok! :D Így reggel hoztam részt, mert délután nem tudom hogy leszek fenn.
Ezer csók :*

Végig sétáltunk a hosszú mólón, ami a "házhoz" vezetett. Féltem benyitni, ahogy Tom is. Nagy levegő után végül benyitottam. Ízlésesen, a szigethez volt berendezve. Mindenhol tengerparti és pálma fás képek, minden barna és fehér színű volt. Eltátottam a szám. Egyszerűen gyönyörű volt. Lepakoltuk a bőröndöket, és végig jártuk a házat. Akkor, azt kívántam, hogy bárcsak soha ne érne véget a nyaralás. Ahhoz képest, hogy két hete hogy álltam hozzá a dolgokhoz, teljesen megváltozott a véleményem. Tom benyitott a háló szobába. Vigyorogva fordult felém a bőröndömet pedig kivette a kezemből. Beléptem utána a helységbe. Egy hatalmas franciágy szemezett velem rögtön középen, a bal oldalon. Tom mellé lépett, és szemügyre vette. Az álla alá tette a kezét gondolkodást szimulálva, majd két tenyerével az ágyra támaszkodott. Ha nem a saját szememmel látom, tuti kiröhögtem volna Tomot. Elkezdte rugóztatni az ágyat majd kaján vigyorral az arcán rám nézett.

- Jó rugós!

- Csezd meg Tom! - mutattam be neki elképedve, és sarkon fordulva ott hagytam a rugós ágyával. Idióta majom! Ilyenkor legszívesebben felrugdosnám az égig, át egy másik univerzumba.

- Cica! - kiabált utánam. - Ne haragudj!

- Hülye pöcs. - szidtam magamban. Elkezdtem járkálni a házban, majd egy kis jól elrejtett ajtó felkeltette a figyelmem. Kíváncsian nyitottam ki. Elér tárult egy kisebb terasz, pont velem szemben középen egy létrával. A víz kristály tiszta volt, kék. Meghozta a kedvem az úszáshoz. Levettem minden felesleges ruhát, letettem az asztalra a napszemüvegem, és egy szép fejessel indítottam. A víz kellemesen hűvös volt.

Míg én úszkáltam, Tom kipakolta a csomagokat, bele értve az én cuccaimat is. A bőröndömben az első mi szemet szúrt számára, az egy vaskos mappa volt, benne a David által megkapott információkkal, a turné terveivel, minden más egyébbel. Tom furcsán, ferde szemmel nézegette át a lapokat. Rátalált a róla szóló adatokra, amiket lejegyzeteltem. Kivette azt a pár lapot, és leült az ágyra.

"Név: Tom Kaulitz-Trümper

Kor: 22 év

Szül.hely: Németország, Lipcse

Szül.idő: 1989. 09. 01

Banda: Tokio Hotel (Devilish) - basszus gitár

Család:

•Bill Kaulitz-Trümper - iker testvér

•Gordon Trümper - apa

•Simone Kaulitz - anya

Főbb jellegzetesség(ek):

Eleinte raszta szőkés-barna haj, most már fekete parketta fonott haj. Hip-hop rapper féle stílusa van, bunkó megjelenés, nőcsábász. Egy éjszakás kalandok, alkohol tömény mennyiségben, drog egyéb kábszer soha. Testvérével nagyon jó kapcsolatot ápol, ahogy a banda többi tagjával is. Stílusa és megnyilvánulása általában bunkó, vágott nyelvű, nyers. Káromkodni szeret.

Saját vélemény: Idióta, beképzelt majom. Ha tehetem nem beszélek vele, amíg nem kell. A kisugárzásából árad"

Tomnak lehetett volna oka kiakadni, ha ezt az elmúlt egy hétben írtam volna. De mivel, a tudtom nélkül olvasta el és csempészte vissza, illetve már legalább egy hónapos sztoriról van szó, inkább megtartotta magának a véleményét, és nem duzzogott, nehogy lebukjon. Kipakolt, és az ágyra tette a mappát. Felvette a fürdő nadrágját, és kijött utánam. Én már messze jártam akkor. El is fáradtam a végére, de végül magamat ostorozva, elkezdtem vissza felé úszni. Tom csak hunyorogva látott, vagyis inkább csak egy fekete alakot, ami felé közelít úszva. Nem volt nehéz leszűrni, hogy az a fekete paca én voltam. Leült egy székre, a napszemüvegemet magára rakva, lazán helyezkedett el, és várt. Már messziről kiszúrtam - hála a jó szememnek! - hogy valami nem stimmel vele. A kedve nem csak, hogy rosszabb lett, de megvetően nézett rám, gúnyosan. Fél úton megálltam. Már akkor éreztem, hogy nem lesz egyszerű ez az első nap. És nyugodt se leszek. Nagy levegőt vettem, s amíg lassabban kezdtem el úszni Tom felé, átgondoltam minden szóba jöhető lehetőséget, ami miatt ilyen lett a kedve. Talált valamit, az biztos volt. Másik pasitól, fixen kilőve. A fiúk se nagyon ajándékoztak, tehát azt is húztam ki a listámról. Piros betűs ünnep sincsen, ami számára fontos lenne. Név napja sincs, ahogy a többieknek sem. És akkor, derült égből villám csapásként ért. Leesett a tantusz. Megforgattam a szememet, és próbáltam magam kontrolálni, hogy ne egyből üvöltsem le a fejét. Felmásztam a létrán, s leültem vele szembe törökülésbe. Mérgesen néztem rá ugyan, még is vártam, hogy ő kezdje el, saját magától mondja el a problémáját, hisz egy kapcsolatban nem dugó húzóval kell kiszedni a másikból ha van valami. Tom elkapta rólam a tekintetét, és a messzeségbe meredt. Kezdtem elveszteni a türelmemet, pedig az szinte végtelen. Legalábbis, Tom előtt még annyi volt. Ez a férfi egy perc alatt letudja rombolni türelmem várát, de csak a hallgatásával és a nézésével. És még csak megbosszulni se tudom! A mellkasom előtt összefontam a karjaimat, hátra dőltem kényelmesen, felvontam a bal szemöldököm, és türelmetlenül néztem rá.