This is everything, only not Romantic.

47. David csezd meg!

Gustav küldött magáról egy képet, amin épp a parton áll, napszemüvegben, egy kék, szürke, fehér halász fürdő gatyában, mosolyogva. Hát én mi mást tehettem volna, visszaküldtem neki a reggeli fejemet, ahogy épp kint ülök és kávézok. Legalább így tudunk kommunikálni. Ilyenkor hálát adtam azoknak az embereknek, akik kitalálták a mobil netet illetve a twittert. Enélkül maradt volna az MMS, amit szerintem senki sem csípett nagyon.

Ajtó nyitást hallottam mögöttem. Fülelni kezdtem. Lehetetlen, hogy Tom felkelt volna hajnali tíz órakor, így egy kis félelem futott végig a testemen. Szem sarkamból láttam, hogy egy férfi áll mellém, aki nem Tom volt. Hirtelen pattantam fel teljes testemmel az illető felé fordulva, védekező pozíciót felvéve.

- A frászt hoztad rám! - nyúltam a szívemhez kifújva a benrekedt keserű levegőt.

- Sajnálom, nem állt szándékomban. - húzta el a száját David.

- Hogy hogy itt vagy? - ültem vissza a helyemre, most már nyugodt lélekkel. Egyszer ezek a fiúk még a síromat fogják ásni.

- Jöttem meglátogatni a turbékoló galamb párt. - vigyorgott rám. - De mint látom, az egyik fele még nagyba durmol.

- Micsoda felfedezés! - néztem rá eltátott szájjal, s az arcomhoz kaptam a kezemet.

- Vicces vagy hugi, de ne feledd, a felettesed vagyok! - mutogatott rám a mutató ujjával. Megforgattam a szememet, mire fújtatni kezdett.

- És ha kirugsz, attól mi fog változni?

- Na jó hagyjál. - nevetett fel.

David váratlan látogatása elég frusztráló volt. Gondoltam, hogy nem csak miattunk jött, hanem inkább azért, hogy megkeserítse a nyaralásom a melóval. Bár meglepően észleltem, hogy se egy mappa, se egy papír lap nincs a kezében, és ahogy hátra néztem az asztalon se volt semmi. De bőrönd se sehol! Felvont szemöldökkel meredtem nagybátyámra, mire pislogott kettőt hármat. Vártam, hogy mikor zúdítja rám a legújjabb tervét, de nem szólt semmit. Érdeklődni kezdett inkább, hogy mi van velem és Tommal, hogy haladunk, meséljek el mindent. Gondoltam már arra is, hogy a sajtónak kellenek az információk, de akkor vagy diktafonnal vette volna fel amit mondok, vagy legalább jegyzetelt volna. Kezdtem azt hinni, hogy ez nem a munkáról szól, hanem szimplán aggódik valami miatt. Ezt az arckifejezésén látszódott, mert mikor rólunk kezdtünk el beszélgetni, elkomorodott.

- Na jó! - csaptam le az asztalra a kávés bögrémet. - Látom, hogy akarsz valamit mondani.

- Neked sose tudok hazudni. - villantott felém egy keserű mosolyt.
- Az lehet! - néztem végig rajta. - De ez a mosoly nem tetszik!
- Tudod, mikor az ember egyedül van, elgondolkodik nagyon sok dolgon. És hát..
- Várj! - szakítottam félbe. - Te azt akarod most nekem beadni, hogy becsajoztál?!
- Miiih? - nézett rám már annyira értetlenül, hogy az előző kérdésem szi te eltűnt a semmibe. Azaz, lehetetlen hogy nője legyen.
- Jó semmi, folytasd. - vihogtam idétlenül a kezemet lengetve előtte.
- Nem tudom hogy fogalmazzam meg úgy, hogy ne essen rosszul.
- David leszarom hogy fogalmazod meg, de ezekkel a ratyi kerítő öntet dumákkal már kiidegelsz! - és most jött el az a pillanat, mikor kezdtem azt hinni, a jó véget ér. De hát ahogy a mondás tartja, a jóból is megárt a sok! De ez kutya fasza volt.
- Véget kell vetnünk ennek az egész mizériának. - nyögte ki végül, arcára fájdalom mentes maszkot felvéve.
Azt hittem lefordulok a székről ott helyben. Amit akkor és ott hallottam felért egy szívbe lövéssel. Vagy állj!
- Milyen mizériának? - húztam össze a szemöldököm. David elég kétértelműen fogalmazott ahhoz, hogy biztosra menjek.
- A Tommal való kapcsolatodat.
- Mivan?! - fehéredtem el, majd vörösödni kezdtem. A vérnyomásom az egekbe szállt annyi vért pumpálva a fejembe az idegességtől, hogy egy vörös rózsa elbújhatna mellettem.
A fülem lüktetni kezdett, az agyam zsibbadni, a szemem meg homályosodni.
- Remélem, felfogtaf és értelmezted is amit mondtál! - ráncoltam össze már a homlokomat is. - Csezd meg David! Tommal tökéletes a kapcsolatunk! Egy kis bizalmi problémák vannak és ennyi. Most jöttünk össze nem rég, nem várhatod el, hogy kidobjam!
- Nem is várom el. - rándította meg a vállat. Most ez valami vicc? Mérgesen néztem rá, aztán nem várt mondat jött.
- Nem akarom, hogy megbántson. Tudom, hogy erős nő vagy, már már szinte annyira mint a vaslédi. De akkor sem csinálhatom tovább ezt az ötletet. Elsőre is szarul jött ki, nem téged kellett volna belekeverni.
A pofáám leszaladt! Vaslédi se még is arról hápog, hogy magamba zuhanok, csak szebben fogalmazva. Hihetetlen! David rám nézett, makd felállt és ott hagyott. Talán jobb is. Talán ide se kellett volna jönnie. Talán igaza lehetett. De ez mind kétely mindaddig, míg megnem bizonyosodtam egy két dolog felől.
Kezdetnek például bementem a házba egy kicsit nyugodtabban. Tom a nappali szerű közepén állt, a bejárati ajtót fixírozva. Jajj csak ezt ne!
- Minden hallottál, igaz? - kezdtem el csöndben. Nem volt kedvem már se veszekedésekhez, se beszélgetéshez. Tom végig nézett rajtam, majd megállt egyenesen a szemembe bámulva, és egy aprót bólintott.
Nem szóltam semmit, csak a kis bögrémmel a kezemben kávé utánpótlásért lépdeltem. Tom végig követte minden mozdulatom, de ő se nem mozdult, se nem szólt hozzám.
A pultra támaszkodva vártam a kávéfőző tevékenységének a végét, csöndben, a gondolataimba merülve.
- Bízol bennem? - szólalt meg hirtelen Tom rekedtes, amúgy is mély hangján a fülem mellett. Azonnali szívroham ON!
- Először is, még egy ilyet csinálsz, ezalatt a hozzuk a frászt Medire értem, akkor nem az lesz a legfőbb kérdés, hogy bízok e benned. Másodszor, ha nem bíznék benned, nem lennék most itt előtted, félre têve hogy neki préselsz a pultnak.
- Bocsi. - lépett egy kicsit hátrébb. Megfordultam, bár nem kellett volna. Tom letargikus feje nem valami szép látvány volt.
- Harmadszor. Nem érdekel David. Ő akarta ezt az elején, most már végig csináljuk ha törik, ha szakad.
Tom szája szélére egy kisfiús mosoly húzódott. Megölelt, bár inkább majdnem megfolytott. Kellemes illatát magamba szívva próbáltam kicsit lenyugtatni magam. Kívülről totál nyugalom voltam, de belülről tomboltam.
- Majd a nyaralás után foglalkozunk ezzel a témával. - mosolyogtam rá kacéran.
Több se kellett, felemelt. Két lábamat automatikusan a csípője köré fontam, de erős kezei még így is tartottak, biztonságban, stabilan. Az első ami következett egy extrém izgató csók, majd a nyelvtánc, és már az ágyon is feküdtünk.
- Szeretlek! - suttogta két csók között, és ezúttal hallottam is, nem csak bemeséltem magamnak a halucinációt.
- Én is, gesztenye! - néztem bele barna szemeibe.