This is everything, only not Romantic.

48. Irány haza!

Sziasztok! :3 Bocsánat a késésért csak tegnap közmunkán szenvedtem egy óvodában! :'DDD
Jó olvasást!
Ezer csók:*

Az ember olykor elgondolkodik az élet nagy kérdésein.

Mit miért csinálunk, mit miért tervezünk, hova tartunk, kivel. De ezekre még én sem kaptam meg a választ.

A tengerparton ültem, mikor Tom egy bögre teát nyomott a kezembe és leült mellém. A kapcsolatunk makulátlan, eddig! Kedves, odafigyelő, megértő. Kimutatja hogy szeret. De! Meddig fog ez tartani? Nem várom, nem azt mondom, de nem is akarok a mélypontig eljutni. Soha! Azt akarom, hogy továbbra is - bár lehetetlennek tűnik! - ilyen maradjon a kapcsolatunk. Megtudjunk mindent beszélni, őszinték legyünk egymással. Ez nekem nagyon fekszik! Imádom amíg ilyen.

Megakadályozni nem tudtam, hogy ne szeressek belé. A bizalmam felé kialakult, habár nem tudom mennyire. A 100% nincs meg, abban biztos vagyok.

Lement a nap. Szótlanul ültünk egymás mellett, ölelkezve. Néztük a vizet, a narancssárgás égboltot, majd lassacskán elsötétült körülöttünk minden. Nyugalom volt.

- Rossz kedved van? - hallottam meg Tommy bársonyos férfi hangját a fülem mellett.

- Csak elgondolkodtam. - mosolyogtam rá kesvesen. Viszonozta a gesztust.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de én már nem akarok itt lenni. - Tom egy keserű sóhaj után bocsánat kérően nézett rám. Bólintottam. David megjelenése elrontott mindent! Sz idilli pillanatokkal együtt. A kedvünket is elvette az egésztől. Felálltunk és besétáltunk a nyaralóba. Nagy mázlinkra nem pakoltunk ki. Elővettem a telefonom és elkezdtem tárcsázni Gustavot, míg Tom az öccsét.

- Mizu kicsilány? - hallottam a hangján ahogy mosolyog. Apropó! Gustav mindig mosolyog. Kalapáccsal se lehetne leütni a mosolyát, de hála istennek mi így szeretjük

- Tommal vagy holnap, vagy holnap után repülünk haza. Csak szólni akartam.

- Mi is ezen gondolkodtunk a srácokkal. Unalmas nélkületek.

- Ez itt is igaz. - nevettem el magam.

- Na majd holnap értesítelek, hogy mizuka van.

Gustav mindig annyira kedves. Egy csepp ördög sincs benne. Talán már egy kicsit természet ellenes, de sose baj. Tom fel alá járkált, idegesnek tűnt. Felhúzott szemöldökk néztem végig rajta.

Talán eddig tartott a makulátlan kapcsolatunk? Mert ilyenkor tuti fixen nem lehet vele beszélni.

*Pitty-pitty*

David

Beszélnünk kell majd!

De jó! Mindenkinek mi baja van ma este? Sose fogom megérteni.

Elmentem letusolni. Fáradt voltam de nagyon. A pizsim Tom pulcsija még mindig, meg egy rövidnadrág. Befeküdtem az ágyba. Az ajtó alatt beszivárgott a nappaliból a fény. Tom még mindig telefonált. Sóhajtottam egyet, és vissza írtam nagybátyámnak.

Medi

Rendben van. SMSezzünk.

David

Hosszú lenne leírni. És sokkal fájdalmasabb.

Medi

David ha megint arról van szó, hogy szakítanunk kell, bele se kezdj!

David

Nem arról. Nem pontosan arról. De van hozzá köze. Gustav mondta hogy jöttök haza valamikor.