This is everything, only not Romantic.

29.Munka, munka és munka

Íme egy újjabb :D Holnap kaptok még két részt, utána Balatonra eltűnök! :( Majd megoldom hogy tudjatok kapni egy vagy két részt! :D
Pusziii! :*

A beszélgetésünket egyedül Andy szakította félbe, és egy hatalmas karmolás az arcán.

- Hát veled meg mi történt? - pislogtunk rá mindannyian.

- Egy csaj pofán vágott, mert azt hitte rámászok. - ült le unottan.

- Nem így volt? - vigyorgott rá Tom.

- Nem! - akadt ki Andy. - Egyáltalán nem, csak azt akartam megkérdezni tőle, hogy hol a klotyó.

- Ez aztán a kedves kérdés. - nevettem el magam.

- Mondjuk, legközelebb inkább úgy kérdezd meg, hogy merre találod a mosdód. - nevetett mellettem Bill is.

- Nem lesz legközelebb. - nézett ránk mérgesen.

- Jajj ne mond már! - karolta át a vállát Tom. - Én is ezt mondtam, és nézd csak? Milyen gyönyörű barátnőm lett hírtelen. - mutatott rám, mire én majdnem megfulladtam a koktélomban.

- Ja, aztán két hét múlva meg levált. - kacsintottam Andyre. Tom emiatt besértődött ugyan, de legalább Andy kedve jobb lett. - Nyugi, csak vicceltem!

- Hát nem volt vicces! - durmolta az orra alatt Tom.

- Szerintem az volt. - pacsizott le velem Andy

Az este folyamán Andyvel még egy jó párszor szívtuk Tom vérét, aminek persze majd én fogom meginni a levét, de annyi baj legyen. Volt azért benne pozitívum is, amit Andy egy negatívummal kontrázott. Emiatt, meg nem én voltam a hibás, hisz én csak jókat mondtak voltaképp! Nati élvezte a társaságunkat, néha ki is hangsúlyozta, hogy nincs ki mind a négy kerekünk. Persze egyetértettünk vele, de azért kellett hozzá az a szokványos mondat, hogy "De nem mindig vagyunk ilyenek!" meg a "Szoktunk mi ám normálisak is lenni". Ferde szemmel nézett ránk ilyenkor, hisz igaza van, így elsőre talán én sem néztem volna ki belül a normálisságot.

Éjfél tájt, Gustav hívott egy taxit Natinak, számot cseréltek, s mosollyal az arcukon váltak el. Már a diszkóban tudtam, hogy nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy együtt látom őket. Bár örültem neki, hisz ez a csajszi nagyon jó fej volt.

George és Andy végig énekelték a haza fele utat, én meg Gustav röhögtünk rajtuk, Bill a sok alkohol mennyiség miatt bealudt, míg Tom nem bírt egy értelmes mondatot se kinyögni, amit talán még érthettünk volna. Mikor végre haza értünk, Gustav segített a fiúkat ágyba dugni. Andy és George azonnal durmolni kezdtek, jó hangos horkolás kíséretében, Billt felcipelte a vállán, míg én Tommal a vállamon ügyeskedtem fel a lépcsőn. Nem volt egyszerű menet. Bezzeg mikor meglátta az ágyát, úgy rohant oda, mintha egy rég nem látott rokona lett volna. Úgy ahogy volt, keresztbe ledőlt rá, és már aludt is. Mosollyal az arcomon takartam be egy pléddel, majd otthagytam, és mentem át a házamba én is aludni. Vagyis, csak akartam volna.

Ahogy beléptem a szobámba, szembe találtam magam a sok papír munkával, még nem befejezett tervekkel. Hangosan felsóhajtottam. Elmentem zuhanyozni, csináltam magamnak egy gyors vacsorát, s azzal ültem le az ágyamra, a papírok fölé. Ezen a turnén, csak Németország városain mennek végig, majd a következő lesz a legnehezebb, az európai turné. Ahogy nézegettem az állomásokat, bele kellett számolnom az utazási időt is, a pihenő napokat, ami egyben a felkészülésük idejét is tartalmazta.

- Akkor essünk neki! - tettem le az éjjeli szekrényemre az üres tányéromat, s kezembe vettem a térképet.

Berlinből indulunk ugye bár, a következő célállomás Lipcse, Drezda, Nürnberg után München. Ez eddig mind szép és jó. A hotelek elérhetőségét keresgéltem a városokban, amivel legalább egy óra elment. Mire azokat kiirkáltam, cím szerint, pláne úgy, hogy figyelembe kellett vennem a koncertek helyszíneit, elég nehézkes volt. Fogtam is a fejem, de hát a munka az munka. Nincs apelláta.

Már majdnem a végénél jártam, mikor Gustav lépett be az ajtómon. Eléggé meglepődtem rajta.

- Hát te? - pislogtam rá. - Nem alszol?

- Medi, nyolc óra van. - mutatott szemöldökeit felhúzva az órára. Nem akartam elhinni. Az órára kaptam a szemem, és igaza volt. - Egész éjjel dolgoztál? - ült le mellém.

- Ezek szerint, bár nem tűnt fel, hogy már reggel van. - nevettem el magam. Cseppet sem voltam fáradt.

- Azért ne hajszold túl magad. - nyújtotta át a csésze kávét, amit valószínüleg most főzhetett le.

- Köszönöm. - kortyoltam bele.

- Mire jutottál? - vette fel az egyik kidolgozott tervet.

- Már majdnem a végénél vagyok. Minden helyszín meg van már sorrendben, a hotelek is, minden más egyebet is kiszámoltam. Már csak az időpontokat kell összeírnom, és kész vagyok.

- Abban segíthetek, ha szeretnéd. - vigyorgott rám.