This is everything, only not Romantic.

31. Nagy bevásárlás

Tututututtuuuuu! :D íme! Remélem tetszik! :) Hiányozni fogtok! :( Holnap reggel már irány Balatoon! Szurkolni, hogy jó idő legyen . :DDD

David jóváhagyta, tehát nagyon tetszett neki az elképzelés.Bill is mindent pontosan megnézett, és egy kifogása se volt ellene. Csodálkozva bámulták az eléjük táruló turné terveket. David pont felhívta őket, hogy látták e már, mire Bill még mindig olvasva csak egy "Aha." szóval válaszolt állandóan.

- Jó lett?

- Aha.

- Annyira ügyes unoka húgom van!

- Aha.

- Figyelsz te rám egyáltalán?

- Aha.

- Bill! - ordított a telefonba David. - Épp fontos dolgot akarok veletek megbeszélni.

- Jó bocsi, csak nem térek magamhoz. - dörzsölte meg homlokát Bill. - Figyelek most már.

- Kezdjetek el készülődni közben. Menjetek el bevásárolni olyan dolgokat, amik kelleni fognak a nyaralásra, meg stb. Nem akarom hogy úgy járjatok, mint tavaly. - hangsúlyozta ki David erőteljesen.

- Tudjuk, már írjuk is össze, hogy mit kell vennünk! - mutogatott a fiúknak, akik fel s alá futkározva tollat és papírt kerestek, hogy eltudják kezdeni a listát.

- Nem akarom, hogy zűr legyen. - mondta David nyűgös hangon. - Azt akarom hogy nyugalom legyen, és kitudjátok magatokat pihenni a turnétok előtt.

- Hidd el, ez meg lesz. - nevetett fel George.

- Nagyon remélem. - sóhajtott fel David. - Tom, remélem ti meg tudtok majd romantikus párt alkotni. Ezalatt azt értem, hogy kézen fogva sétálni, randizgatni, meg ilyenek.

- Ezzel se lesz gond. - röhögött a markában Andy.

- Persze, menni fog. - nézett szúrósan Andyre Tom.

- Remek! Akkor már is küldöm a repülő jegyeket, és irány vásárolni! - csapta rájuk a telefont.

Bill és a többiek még mindig a tervekkel voltak elfoglalva, mikor küldtem mindenkinek egy SMS-t, hogy 10 perc múlva kérek két bátor jelentkezőt, aki beül mellém a kocsiba és eljön velem vásárolni. Mindenki elfehéredett, hiszen üres volt a papír. Bill írt vissza, hogy legyen inkább húsz perc, mert még sehol nem tartanak. Gyorsan elkezdték össze szedni azt a sok ezer darab cuccot, ami kelleni fog nekik, illetve ami kifogyóban volt otthon is. Bill listája egyszerű volt. Haj kondícionáló, hajlakk, haj hab, sampon, Adidas pure game tusfürdő, - mert ez sem mindegy, hogy milyen! - nap tej, és egy új napszemüveg. Gustavnak szinte mindene volt, mivel ő nem volt lusta elmenni és vásárolni, mikor szükségét látta, így neki is csak egy napszemüvegre volt szüksége. George listája meg bitang hosszú volt. Vegyük Bill listáját, meg hozzá még vagy 6 karton cigit, alkoholt, férfi parfümök tömkelege, de az se mindegy hogy milyen, mert mindenből egy darab, és felírt vagy húszat. Tom listája meg hát.. Fullcap, napszemüveg, koton, alkohol és sorolhatnám.

Gustav és Tom jöttek ki a házból, mikor beültem a kocsiba, kezemben a kulcsokkal, borzos hajjal és napszemüveggel az orromon. A ruházatomat se vittem túlzásba, mert csak egy fekete miniszoknya volt rajtam, hozzá converse fekete tornacipővel, és egy fehér toppal, ami a köldökömig ért.

- Nem vagy valami kipihent. - ült be hátra Gustav.

- Ezt jól látod. - néztem rá a napszemüvegem fölött a visszapillantó tükörben. - David mindig tudja, hogy mikor kell zavarni az embert.

- Kávét se ittál, mi? - nézett rám aggódva Tom. Lóbáltam a fejemet.

- A napszemüveg?

- Gustav, ha leveszem, úgy nézek ki mint egy banya. Karikásak a szemeim, és vörösek.

- Akkor inkább hagyd magadon! - röhögött fel Tom, mire rácsaptam a combjára, és már is csöndbe maradt.

- Na menjünk. - indítottam be a Tom kocsiját. Igen, ezt használtam. - Itt a lista?

- Persze! - válaszoltak egyszerre.

A pláza felé sebesen mentem. Aludni is szerettem volna még, bevásárolni is kellett már, és nem éppen a legjobb hangulatomban voltam ahhoz, hogy a sok hülyét elviseljem hosszútávon körülöttem. Kipattanva a kocsiból, három felé szakadtunk, hogy könnyebben és gyorsabban betudjuk szerezni a szükségleteket. Gyorsan átfutottam a rám eső részét a listának, s kezembe kapva egy kosarat már bent is voltam az első boltban, hogy megvegyek mindent Billnek. Hála istennek, egy helyen az összes megtalálható volt, még a napszemüveg is. Nem szaroztam, amit jónak találtam Bill számára lekaptam és már a pénztárnál is ácsorogtam, hogy fizessek.

Gustav se volt másképp. Ugyan úgy megtalált mindent egy helyen, s gyorsan vásárolt. Nem szeretett a számára sok haszontalan cuccok között lófrálni hosszú ideig. Neki mindössze az volt a problémája, hogy a négy kasszából egy üzemelt, és oda is kígyózott a sor. Homlokát ráncolva állt be a sor végére, s türelmetlenül kezdte el a lábát ütemesen fel le járatni.

Tom meg mint aki el van veszve. Azt se tudta mit hogy szerezzen meg, minek hol a helye. Kívülről néztem, ahogy szerencsétlenkedik. Aranyos volt! Gondolkodtam rajta, hogy oda megyek és segítek, de akkor sose tanulja meg. Mikor már a tizenötödik percnél sem talált meg semmit se egy dolgot kivéve, meguntam a várakozást Gustavval, kikaptuk a kezéből a listát és már mentünk is összeszedni a cuccot. Tom pislogott ránk, nem értette, honnan tudjuk mi hol van.

- Az évek meg a rutin. - kacsintottam rá.