This is everything, only not Romantic.

37. Felkészültem a randira!

Aloha mindenki! Ma nagyon jó napom volt tehát dupla rész! :3
Tesiből dicséretes ötöst kaptam! *-* wiiiiiiiiii.
Ezer csók :*

- Mit csináltam volna?

- Elmondtad a sajtónak hogy randira megyünk, és még azt is, hogy hova akarom vinni!

- Én ugyan ilyet nem csináltam! - tagadta le bűnét Andy.

- Akkor még is honnan veszik hogy a várba készülünk? Kiszopták a kisujjukból?

- Áhhá! - kiáltottam fel. - Tehát a várba megyünk?

- Bassza meg! Miért nem szóltatok? - mutatott a telefonra Tom. - Ez így már nem ér!

- Miért?! Van még más terved is a vár meglátogatásán kívül? - na akkor már kihúzom belőle a többi tervét is.

- Igen, van!

- Hova megyünk? Fagyizni?

- Nem fagyizunk. Nem mondom el!

- Akkor tehát nem kajálni megyünk.

- De igen! - vágta rá Tom, majd hírtelen homlokon csapta magát.

- Tesó, te nagyon szerencsétlen hülye vagy. - nevetett George.

- Tehát kajálni megyünk. - hümmögtem a telefonba. Elgondolkodtam, mert végül is a kajálás nagyon sok helyet foglalhat magába. Gyors étterem, étterem, vagy csak egy egyszerű kávézó. - Gyors étterembe megyünk?

- Nem.

- Akkor valami kisebb helyre? - nem adtam fel! A végén, úgy is mindig én nyerek.

- Dehogy megyünk étterembe! - akadt ki Tom.

- Én nem éttermet mondta, tehát lebuktál! - nevettem el magam.

- Na hagyjatok a picsába! - legyintett, és felment a szobájába vissza.

Ez gyors volt! Míg a többieket, közöttük inkább Andyt leszidtam a sajtó miatt, addig Gustav a fejét fogva hallgatott végig. Inkább nem szólt közbe, hagyta, hogy lerendezzem én saját magam a gondjaimat. Bár annyiban igazat is adott erőteljesen, hogy ha Tom nem akarta, hogy a sajtó a nyakunkon lihegjen, mert az nem lenne valami nyugodt randi.

Nem voltam dühös, de hálás se. Szegény Gustav meg végig hallgatta a nyűglődésem, ahogy Andyt a pokol legmélyebb bugyraiba kívánom. Nevetett ugyan ezeket, pedig én halálosan komolyan gondoltam a kínzó ötleteimet. Kicsit lenyugodva, elindultam a fodrászhoz. Shacki jött ki elém. Eredetileg úgy terveztem, hogy megkérem Gustavot hogy vigyen el, de mivel már nem titkos a randink, akkor adunk neki egy kis löketet, és ízlésesen, felvágóan jelenek meg.

- Mrs. Kaulitz? - nevetett Shacki, amint beültem a limuzinba.

- Ne nevess! - boxoltam bele a vállába. - Ez egyáltalán nem vicces.

- Szerintem az, mivel nem tudom Tomról elképzelni, hogy bekötné a fejét.

- Ne is mond! - nevettem el magam végül. - Georgenak előbb adok esélyt a házasságra, mint hogy Tom megkérje az én kezemet.

- Azért, lehet van rá esély, nem de? - pillantott rám a visszapillantó tükörből.

- Lehetséges, de nem tudom mennyi. Nem hiszem, hogy Tom lekötné magát. Ő nem olyan.

Shacki mosolyogva vezetett tovább. Nikolaj jött velem, és inkább ő is a markába nevetett, mint hogy véleményt mondjon. Bár nem kellett neki, szerintem Shacki kimondta ugyan azt, amire ő gondolt. Én csak megerősítettem. Tom és a házasság?! Ugyan már. Ég és föld a kettő. Annak nagyobb esélye van, hogy a fodrásznál magától leesik a fejem a helyéről.

Mikor odaértünk, a vakuk már villogtak. Kezdtem hozzá szokni, vagyis csak a vakuknak. Ezt a felhajtást soha nem is lehetne megszokni. Sóhajtva, kecsesen ballagtam Nikolaj mellett. A fodrász most más volt, egy pasas. Nem volt ideges, a keze sem remegett, és szüneteket sem tartott. Valószínű, hogy nem érdekelte ki vagyok, a második verzió meg az, hogy már megszokta a hírességek látványát, közelségüket. Begöndörítette loknikba a hajamat, szórt rájuk egy kis csillám port is, és vagy egy kiló hajlakkot is, a tartás kedvéért. A végére olyan kemény lett a hajam, mint a beton. A sálat a hajamra tekerve mentem vissza a limuzinhoz, és már mehettünk is Lenához a sminkelésre és a ruha próbára. El nem tudtam képzelni, mit akart rám aggatni.

Gyorsan befutottunk a stúdióba, mielőtt kiszúrt volna valaki. Lena már mosolyogva várt a nyitott ajtónál, és türelmetlenül húzott be rajta. A sminkemet kezdte el megcsinálni. Feltűnt, hogy most szolidabb, világos színeket használt. Ugyan csak kihúzta tush-al a szemem, de most szép baba kék szemhéj festék került rám, világos, már már bőr színű rúzzsal, rajta száj fénnyel.

- Bízz bennem, remekül fogsz kinézni! - kacsintott rám.

Behurcolt az öltözőbe. Csupa fehér és kék ruha sorakozott előttem. Pislogva néztem végig mindegyiket. Reméltem, hogy Lena nem akarja felpróbáltatni velem az összeset. Levett két ruhát, egy fehéret és egy kéket. Választanom kellett a kettő közül.

- A kék jobban áll! - adta a kezembe, s már öltözhettem is.

Egy baba kék, koktél ruha volt. A hátulja kicsivel hosszabb volt, mint elől, ugyan úgy feszülős, pánt nélküli. rám adott egy fekete magasított talpú magassarkút. Megfordultam a tükör előtt, és istenemre mondom, jól néztem ki.

- Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyeneket fogok hordani. - néztem végig magamon.

- Úgy nézel ki, mint egy huszonéves. - vigyorgott Lena boldogan.

- Hát, köszönök mindent. - mosolyogtam rá.