This is everything, only not Romantic.

22. Terápia a részünkre!

Cuncikáim! Szorítani nekem holnap az utolsó vizsgámon! *-* Ha átmegyek dubla résszel jutalmazlak titeket! :DDddd
750(!) olvasó felett :3 Kösziiiiii!
Jó szórakozást, remélem ez a rész is tetszeni fog! :)

- Hát ezekkel meg mi van? - nézett Andy felénk.

- Medi elég furcsán viselkedik, nem gondoljátok? - lépett be Bill a házukba.

- Ma, mintha feszengett volna. Vagy nem is tudom. - vetődött le George a kanapéra.

- Na és? - ült mellé Tom egy sört kibontva. - Mindenkinek lehet ilyen napja. Túl sokat dolgozik, David szinte mindent rá hagy.

- Ha nem ismernélek, azt hinném aggódsz. - társult hozzá Andy.

- Szerintem meg aggódik is. - ült le eléjük Bill.

Gustav felrohant utánam a szobámba. Két kopogás után benyitott. Az ágyon görnyedtem s fogtam a fejemet. Bezárta az ajtót és oda jött hozzám.

- Jól vagy? - simogatta meg a hátam.

- Nem! - lóbáltam a fejem. - Elegem van. David ötlete a nyaralással nagyon kiborított. - szipogtam.

- Elmondod? - mosolygott rám Gustav.

- Nem is tudom Gus.

- Tudod, hogy bennem bízhatsz.

- Azzal nincs bajom. - néztem fel rá könny áztatta szemekkel. - Félek. Félek hogy elrontok valamit és azzal tönkre tennék mindent.

- Várj! - pislogott rám. - Tomról beszélsz, igaz?

- Ki másról. - fújtam ki az orrom.

- Szereted?

Nem akartam válaszolni. Tovább potyogtak a könnyeim. Az arcomat a tenyereimbe temettem. Nem bírtam tovább magamban tartani.

- Hogy lehettem ekkora hülye? Hogy engedhettem magamnak hogy belé szeressel? - dünnyögtem.

- Miért szidod magad?

- Gustav! Sose fog viszont szeretni! Ő nem olyan. Félek, hogy abban a két hét együttlét alatt kifog használni.

- Nem fog, ezt elhiheted nekem.

- Honnan veszed? - néztem rá kétségbe esetten.

- Csak tudom. - kacsintott rám. - Bízz bennem, és próbálj meg benne is. Tudom, nehéz lesz. De az emberek változnak, és akár hiszed akár nem, Tom is képes erre.

- Köszönöm! - bújtam hozzá.

Teljesen megnyugtatott. Már csak a jelenléte is. Elköszönt, és átment a többi fiúhoz, kis nyugalmat hagyva nekem. Megígértem neki, hogy gondolkodok majd a dolgon. De előbb a munka, aztán a magán élet. Lefeküdtem hasra az ágyamra, a turné terveinek kidolgozásához készültem. Sok volt a cél, még több a meló.

- Na, ki vele! - csesztették azóta is Tomot.

- Nem tudom miről beszéltek, de nem is akarom megtudni. - emelte fel egyik kezét.

- Ugyan már, tudjuk hogy nem közömbös neked! - vigyorgott rá George.

- Tesó, ne tagadd!

- Bill! - ocsúdott fel Tom. - Már te is ellenem vagy?

- Én nem vagyok senki ellen, de amit látok mind alátámasztják a fiúk elméletét. - magyarázta Bill.

- Menjetek a francba! - lökte le George kezét a válláról. - Nincs jobb dolgotok mint engem basztatni?

- Nem, per pillanat nincs. - kacsintott rá Andy.

- Remek! - forgatta Tom a szemeit.

- Mi ilyen remek? - lépett be Gustav.

- Na csak hogy előkerültél. Már azt hittem sátrat versz Medinél. - nevetett fel George.

- Terveztem. - mosolygott rá Gustav. Tomot elkapta a féltékenység, amit Bill is és Gustav is észlelt. - De sajnos, nem tehetem.

- Már miért nem? - lepődött meg Andy.

- Másfelé húz a szíve. Vagyis inkább más emberért. - kacsintott Gustav.

A szobában mindenki ledöbbent. Próbálták kiszedni Gustavból, hogy kit szerettem meg, de sehogy se ment nekik. Gustav nem volt hajlandó elárulni, hogy kit szerettem meg. Hálás voltam neki.

Délután öt óra. Még a tervek negyedénél se tartottam, de már megfájdult a fejem. Feladni viszont semmi kép! Minél jobban hajszoltam magam, annál jobban lett elegem az egészből. Sok volt a munka, kevés a kedvem. Egy morgás után hanyatt vágtam magam, a plafont kezdtem bámulni. Szemeim előtt megjelent a nyaralás. Hogy vártam-e? Lehetséges. Bele kellett nyugodnom a tudatba, hogy igen is Tommal leszek összezárva. Nem voltam kicsapongó hangulatban az ötlettől. A telefonom meg rezgett visszarántva gondolat menetemből. Az arcom elé emeltem. Tom.

"Jól vagy? :/"

Hát persze, semmi bajom. Végül is te úgy se érzed át azt, amit én! - gondoltam magamban.

"Persze semmi baj. Dolgozok a turnétok tervein és kezd kiakasztani."

Pár perc után kaptam is választ.

"Pihenj akkor. Messze van még a turné."

Könnyebb volt mondani, mint megtenni. Grimaszoltam.

"Nem tudok. Ez fontos miattatok!"

"Ha nem mi lennénk, akkor mi lenne?"

"Hát lehet nem güriznék ennyit!"

Kicsit gonosz voltam, de hát sajnos ez van. Már a padlón volt a kedvem de annyira, hogy a kedveskedés szóba se jöhetett. Éreztem, hogy Tom kedve is csökkent. Ne kérdezzétek, nem tudom hogyan.

"Velem van bajod? :( Olyan furcsa vagy mostanában."

Beletrafáltál, Tom barátom!

"Szerinted veled van bajom? Szimplán fáradt vagyok, nyűgös és senkihez abszolút nincs már kedvem."

"A nyaralás a bajod."

"Honnan veszed?!" - elmosolyodtam.

"A fejemet rá."

"Az is."

És innentől Tom egyetlen üzenetére se válaszoltam. Energiám elfogytával becammogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, felvettem Tom pulcsiját egy francia bugyival és bedőltem az ágyba. Ugyan úgy hagytam mindent, ahogy volt.