Suffer for me! (Jikook) [Befejezett]

1. Az az én helyem!

Jungkook igyekezz már! Megint miattad fog lecseszni a tanár, mert késünk!-dorgált le közvetlen mellettem.

-Ennél gyorsabban nem tudok hugyozni ember!

-Hát pedig igyekezhetnél és nyomhatnád gyorsabban is!-nézett ODA miközben mondta.

-Ne nézd, mert vÉlEtLeNül a szádba nyomom!-kijelentésemre rögtön elkapta onnan tekintetét és feltűnően el is pirult. Olyan kibaszott idegesítő, hogy itt nincsenek fülkék! A lányoknál bezzeg van, itt meg mivan? Piszoák, és ahány fiú van bent annyit látsz hugyozni, és annyi nézi végig ahogy letolod a gatyád és végzed a szükségleti dolgod.

-Ha anyám megtudja, hogy én késni szoktam élve el ás!-tépte haját és szenvedően nézett rám.

-Jól van már! Nyugodj meg, attól megnyugszol.

-Tudod jól, hogy ettől csak jobban ideges leszek!-morcosan nézett rám én meg megelégelve szenvedését nem szórakoztam tovább, felhúztam a sliccem, begomboltam a nadrágom, és órára siettem ezzel a majommal.

Belépve a terembe, ahol már nagyba folyt az óra, semleges arccal lépdeltünk Taehyunggal a helyünkre egy köszönés után, de egy dolog szemet szúrt. Elfoglalták a helyem, méghozzá egy számomra ismeretlen személy.

-Emeld fel a segged és menj a helyemről!-figyelmeztettem talán, de csak talán kissé durván, viszont ő csak unott fejjel rám nézett majd így szólt.

-Általában a hülyék hátul ülnek. Neked is ott a helyed.-végig nézett rajtam amolyan szánalmat kifejezve. Már éppen elakartam küldeni finoman szólva melegebb éghajlatokra mikor is a tanárnő nyált köpködve közbeszólt. Undorító.

-JeongGuk! Jimin! Még egy szó és beírom az egyest mindkettőtöknek, emellé a szülőket is behívom!-ő is csak ezzel tud fenyegetőzni. Szemforgatva letudtam magamba annyival, hogy egy kicsit megkell húznom magam, mert nem sokon múlik a kirúgás, így hát morogva leültem Jimin mellé. Tchh. Látszólag ő se örült neki, de tenni ellene nem tudott. Hátra nézve egy rajtam vihogó Taetaet láttam ami bevallom nem kicsit felbaszott. Visszafordulva kitéptem egy lapot, gyorsan galacsint gyúrtam belőle, és a még mindig rajtam kacarászó barátom szájába dobtam. Csórimnak lement a torkán és a nevetése hangját felváltotta a köhögő roham. Hehe.

-Kim!-nézett hátra a "szörnyeteg" matek tanár.-Ne zavarja az órámat!

-Ohh bocsánat, legközelebb próbálok csendben megfulladni! Amúgy jól vagyok!-mondta az a lökött, majd szúrós szemekkel kezdett méregetni.

-Nem is lehettél olyan rosszul, ha még feleselsz is!

-Nem is feleselek.-suttogta maga elé, de ennek a boszorkánynak a füle mindenhova el ér épp ezért meghallotta.

-Jó mivel hallom mennyire jól megy neked a tananyag, hisz nem is figyelsz, ezért következő órán írsz belőle. Óra végéig pedig ne is halljam a hangodat!-és ezután folytatódott is az unalmas óra amire próbáltam figyelni, mert közeledik az érettségi és én szart se tudok... Annyit vettem észre, hogy elbambultam és mire feleszméltem, kicsengettek.

-Majdnem megfulladtam!-jött nekem vállal egyetlen barátom.

-De csak majdnem. Értékelhetnéd, és meghívhatnál cserébe valamire. Mondjuk kajára!

-Meg a faszt!-játszotta a sértődöttet.

-Arra én is megtudlak hívni, épp kéznél van egy!-vezetem kezét tagomhoz vigyorogva ám az hamar leolvadt aromról mikor ágyékon térdelt. Összegörnyedve, könnyekkel teli iriszekkel néztem fel rá.-Ezért kicsinállak! Tíz másodperced van futni!-elkezdtem visszaszámolni míg ő menekülni kezdett. Hamar utána eredtem, és futás közben nem kevés embernek mentem neki, de pont leszartam. Mikor elkaptam egy tanár megállított minket.