Suffer for me! (Jikook) [Befejezett]

7. Pánikroham.

Szerda reggel van itt állok a suli előtt azon gondolkodva vajon mi is az első órám. Pörög az agyam, de semmi nem jut eszembe, talán matek vagy tesi....? Tesi! Szedem a lábam ami miatt viszonylag hamar leérek, de már becsengetés után. A tesi öltözőbe már senki se volt. Átvettem a ruháimat és már mentem is a terembe. Mentem? Úgy rohantam mintha kergetnének!

-Bocsánat a késésért Tanárbá, elfelejtettem milyen órám lesz.

-Ne kérj már folyton elnézést!-szólt rám kicsit sem finoman a tanár. JeongGuk is ezt mondta nekem tegnap. Ránézek az említettre aki csak elmosolyodik.- Inkább tegyél azért, hogy ne legyen okod rá! Mondjuk szokj le a késésről! 10 kör futás! Mindenki!

-Mi baja van mindenkinek a bocsánattal??-tettem fel egy költői kérdést futás közbe, de nem várt választ kaptam.

-Idegesítő, mint te.-előre menve lehaladt.
Tényleg idegesítő lennék?

Nagy küszködéssel, de lefutottuk a kért köröket. Gimnasztika és szabad foglalkozás volt, mint általában. Valakik kértek ki labdát meg különböző szarságokat és kezdődtek a szokásos játékok. Foci, kosár, kidobó. Illik tudni itt a szabad foglalkozás azt foglalja magába, hogy azt csinálsz amit akarsz kivéve a lustulást, mert, ha a tanár meglátja, hogy lerakod akár egy pillanatra is a segged akkora egyest bevág hogy az füstölni fog! Legalábbis ezzel iszonyít minket el a pihenéstől. Bekell állni valahova ami természetesen megint a kidobó volt. Mondjuk másban nem is vagyok jó.

-Csak vigyázz nehogy megint arcon csapjon a labda.-idéztem fel a múltkori balfaszságát ami látszólag nem tetszett neki.

-Még egy ilyen és megmutatom milyen az amikor nem élvezed azt amit csinálok veled kicsi Jiminie.-ejtette ki gúnyosan a nevem. Erre én simán vállat rántottam minden mindegy alapon. Anyámék úgy is kinyírnak, ha megtudják, hogy nem lány van a dologba, szóval már nem számítanam JeongGuk fenyegetései. Na jó egy picit mégis.

Persze ezután nem kímélt engem a játékba se, erősen lendítve a labdát dobott ki mindegyik körbe, fájdalmas bizsergést hagyva szinte minden testrészemen. Érzékeny bőröm már most tudom, hogy tele lesz kék, lila, zöld foltokkal. A jelzőt hallani felért a menyországgal, mehettünk öltözni és onnan egyenesen a következő órára. Én is ezt akartam tenni, de fenyegetőm ebben szépen meggátolt. Megvárta még mindenki kiment, becsukta az ajtót és egyre jobban közelített felém. Most vonom vissza, hogy már minden mindegy. A testem reakció nélkül nem is hagyja közeledtét, rám tört a remegés pedig tudom, hogy nem mehet el olyan messzire, de akkor is!

-Na szóval, hogy is képzelted, hogy pimaszkodj velem?-támaszkodott meg fejem mellett vészesen közel arcomba. Meglátva és érezve milyen kis helyem van és még közelebb hajol, rám jön a rosszullét, a kezem izzadni kezd és hirtelen úgy érzem mindjárt

-J-Jungkook. N-Nem bírom e-mondtam volna, de megragadta arcom és mérges iriszeivel az enyémbe nézett.

-Je. Ong. Guk.-szavai alig jutottak el hallójáratomba szívem dobogása miatt ami mintha százszor jobban verne, úgy érzem mintha nyár lenne izzad a tenyerem, levert a víz és olyan szintű rosszullét kerít magába, hogy az hihetetlen. A levegő alig akar eljutni tüdőmig, nehezemre esik a koncentráció. Összevissza kapkodom a tekintetem kiutata keresvre, miközben a torkom kapar a szárazságtól amit jelenleg érzek. Hallom hangját ahogy nekem beszél, de nem tudok most azzal foglalkozni. Már lassan eszméletemen kívűl voltam, lehunytam volna szemeim, de egyszer csak megéreztem arcomba csapódó hideg vizet. Olyan volt, mint mikor a víz alól feljösz és hirtelen levegőért kapsz. Remegő lábaim összecsuklottak alattam a padlóra juttatva engem.

-Te normális vagy?! Mit tettél vele??-hallottam meg távolabbról egy hangot amit csak alig tudtam felfogni. Mennyi ideje lehetek itt? A levegőt kapkodtam megpróbálva oxigénért jutni, de mintha hiába venném nem kapnák eleget csak alig valamennyit, majdnem semennyit.

-Semmit! Még csak meg sem ütöttem!
Ő volt gyenge és esett össze, nehogy már engem hibáztass! Amúgy is mit keresel
itt?!-ez Jungkook?

-Ablakot ....nyissátok már ki.-szólaltam meg ingerülten, mert már nem bírtam. Úgy éreztem megfulladok. Két kar fogta meg a derekamat és próbált meg felemelni.

Egy hangos nevetés hallottam.

-Jungkook megbaszlak! Ne nevess, segíts!!

-Te engem? Majd én titeket.

-Nem hiszlek el, hogy ilyen vagy! Nézz már rá!! Kurvára pánikrohama van, vagy volt és kikéne vinni, mert mindjárt megfullad!

-Jó.-forgatott szemet, majd már csak annyit érzékeltem, hogy elemelnek a hideg padlóról és már lecsuktam szemeimet. Már nem éreztem semmit.

Jungkook szemszöge:

-Én itt hagyom esküszöm!-adtam hangot szenvedésemnek mikor kiértünk.

-Én is téged örökké, ha ezt nem fejezed
be!-nem is értem mért védi ezt a kis senkit.

-De engem ő nem érdekel, felőlem el is vihetik.-belekönyökölt az oldalamba.-Ezért meghalsz.-ledobva a fűbe a kis testet eredtem Tae után, de ő megállt.

-Te normális vagy?! Ő nem egy tárgy, hogy dobálgasd! És ha betörik a feje?? Nincs elég baja így is?

-Mit foglalkozol vele? Ennyivel többet ér neked ő, mint én? Ellenem fordulsz!

-Dehogyis! Csak sajnálom szegényt.

-Sajnálj egy kicsit engem is. Csak egy
kicsit.-húztam magamhoz derekánál fogva.-Csak egy picit...-leheltem ajkaira. Vágytam a csókjára amit nem féltem kimutatni, összeakartam érinteni párnácskáinkat, de mikor sikerült volna egy pofont kaptam helyette. Nem olyan erőset, de kellően csattant.

-Már ezerszer elmondtam, hogy ne csináld! Mit nem értesz ebből? Én nem a ribancod vagyok, hanem a legjobb barátod, de ha te ezt nem tartod be és többet teszel az álagosnál akkor felejts el! Kurvára nem vagyok vevő rád szóval eszedbe se legyen közeledni hozzám, mert saját kezüleg szakítom le a farkad és majd sírhat a szád érte!

-Ajjaj. Fenyít az asszony.-eddig tartott a komolysága, ellágyult arccal próbálta visszavenni komor, mérges valóját.-Mivel engesztelhetném ki őfelségét, hogy ne legyen haragtartó velem?-nyaliztam neki

Egy fasz vagyok vele ami miatt elveszíthetem. Muszáj visszafognom vele magam.