Suffer for me! (Jikook) [Befejezett]

17. Mért áll a farkatok?!

Már éppen feküdnék el az ágyamon péntek délután, mondván ezt a hetet is letudtuk és végre hétvége, de mire vannak a barátok, ha nem arra, hogy a nagyjából jó napodat elbasszák? Kedves Taehyungocska áthívott magához Jungkookkal együtt. Semmi kedvem hozzá, de Jungkook úgy se engedné, hogy nemet mondjak. Egyedül vagyok itthon, épp beállnák a zuhany alá amikor csak annyit hallok, hogy csengetnek és türelmetlenül kopogtatnak. Ez az idegbeteg ember, név szerint: Jeon JeongGuk. Felkapok magamra egy köntöst nyitok ajtót.

-Azt hittem örökre itt kell állnom.-forgatott szemet, bár senki se mondta vagy engedte, de bejött és megse próbálta elrejteni ahogy végig mér, tetőtől talpig.

-Aha, képzelem mennyire sok idő lehet fél percet kint állnod.

-Látom jókor jöttem.-nyúlt a köntös kötőjéhez, ahhoz ami miatt nem nyílik ketté rajtam az anyag.

-Ki ne old!

-Mutasd magad Jiminie.-oldotta ki, hiába szóltam rá. Hasamat és férfiasságomat eltakartam úgy ahogy tudtam a többivel meg igyekeztem nem foglalkozni. Ha neki nem jó valami tesz érte, hogy úgy legyen ahogy ő akarja és ezt most is bebizonyította hisz karomat lefeszítette, hogy ne takargassam magam. Nem tetszik ez a helyzet.-Még mindig nagyon vékony vagy.-húzta el száját.

-Kösz, rontsd le azt az így is apró önbizalmam.

-Ez csak építő kritika!

-Hát én abból se kérek! Megyek folytatom a zuhanyzást.-visszamentem a fürdőbe, de ő is jött velem.-Menj ki.

-Csak segítek mosakodni!

-Persze, hogy végig tapogathass. Kösz nem kell.

-Akkor tapogatlak amikor akarlak, nem kell nekem ahoz indok. Na vedd le ezt a szart magadról.-szedte le rólam az egyetlen engem takaró dolgot.-Tudod mit? Zuhanyozzunk együtt!-vetette fel az ötletet és egyből vetkőzni kezdett. Szemeim semmi áron nem tudtam volna levenni arról, ahogy fokozatosan szabadult meg a ruháktól és fedte fel egyre több testrészét. Most jut eszembe, nekem borzasztóan néz ki hátul a vállam, tele van kikapart kicsi sebekkel. Ez is olyan kellemetlen nekem, nem akarom hogy meglássa, így se vagyok az esete, de még sebes is vagyok saját hibából, mert marrom magam. Hozzátenném nem szándékosan teszem.-Fordulj meg, előbb a hátad mosom meg.-nagyot nyelve töröm a fejem azon mit tegyek, hogy ne láthassa. Tényleg nagyon csúnya...

-Nincs sok időnk és így csak elhúzzuk! Külön gyorsabb lenne.-találtam ki egy kifogást, de nem nagyon hatotta meg.

-Tud várni Taehyung.-simította el egy szemembe lógó tincset.

-Most békültetek ki, haragudni fog megint!

-Nem fog, ha megtudja ki foglalt le.-közelített míg én hátráltam. Soha nem fog belém szeretni, ha folyton csak a hibáimat látja amiből túl sok van. Muszáj elterelnem a figyelmét.

-Biztos elnéző lesz veled?-akasztottam karomat nyakába, ártatlan szemmekkel nézve rá. Legalábbis remélem sikerült olyanokkal.

-Igen, nagyon örülni fog, hogy többet foglalkozok veled.-húzódott pimasz vigyor szájára.- Ő akarta nagyon, hogy közelebb kerüljek hozzád.-lépett felém még egyet így már tényleg közel voltunk egymáshoz, sok helyen összeérve.-És ki vagyok én, hogy ellenkezzek ennek a kérésének?-csókolt nyakamra több helyen is amitől egy kellemes bizsergést éreztem átmenni testemen, ami haladt egészen ágyékomig, ahol a legjobban éreztem. Áttért nyakamról kulcsontomra és mellkasomra is. Csókokról átváltott szívásokra, egy csomó helyen ellepett pirosló foltokkal, simogatott közben fenekemnél én pedig csak élveztem amit csinált. Nem akartam ellenkezni és nem azért, mert félek tőle, hanem csak egyszerűen jól esik a gyengébb fajta érintése, mikor ő kényeztet engem és nem fordítva. Apró sóhajok hagyták el torkom, fejem hátra döntöttem jobban feltárva nyakam neki amit nem volt rest kihasználni, minden apró részét végig csókolta, de az egyik pontnál nagyot nyögve markoltam hajába.