Suffer for me! (Jikook) [Befejezett]

46. Vajon megcsókol?

Miután Jungkook, ahogy ő mondta szét csócsolt, törölközővel magunkon kifelé vettük az irányt a vendég szobából. Hallottuk ahogy becsapódott a bejárati szóval Félix már úgy sincs itt. A nappaliba érve egy megdermedt, de annál inkább vigyorgó Taehyungba bukkantunk. Az apró zajra, ami keletkezett sétálásunk közbe, odakapta tekintetét és kicsit se meglepődve vette tudomásul, hogy itt vagyunk.

-Mi ez a jó kedv?

-Nos, ha már itt vagytok és a házamba szexeltetek-elpirultam.-akkor zuhanyozzatok le, és fessétek be a hajam.

-Látod? Mondtam, hogy nem fog rosszul reagálni.-bökte meg a vállam Jungkook.

-Mi volt végül?-céloztam a kiszemeltével töltött időre.

-Úristen, ehhez lekell ülnünk.-húzott a kanapéhoz a kékség, és izgatott tapsikálásba kezdett.-Először is mikor suliba felém indult azt hittem kiugrik a szivem.-mutogatta kezével a tempót.-És ahhhhh Jiminnn! El se hiszem. Átkarolta a vállam. Természetesen én arrébb hátráltam tőle, mert mi van ha fura szagom van? Tényleg! Nem vagyok büdös?-hajolt közelebb hozzám, én meg nyakához hajoltam és beszippantottam illatát.

-Jó illatod van.-nyugtattam meg az igazsággal, mire egy megkönnyebbül sóhajjal visszaült a rendes pozíciójába.

-Azért ilyet ne csináljatok.-motyogta Jungkook, az előző cselekederünkre célozva.

-Többet nem fordul elő.-forgatok szemet, magamba viszont nagyon aranyosnak tartom az apró, de annál többet jelentő féltékenykedését. Ameddig nem viszi túlzásba addig még jól is esik, bíztat és tudatosítja mindig, hogy tényleg szeret.

-Na mindegy. Arrébb léptem ugye tőle, és szóba hozta, hogy hallott az új kutyámról és szivesen megnézné. Én pedig annyira nem számítottam arra, hogy ma beszélgetni fogok vele, hogy egész végig zavarba voltam, és nem tudtam mit kéne tennem vagy mondanom. Válaszul, arra hogy megnézné Yeontant, egy csómó hülyeséget elhadartam. Azt mondtam hogyha akar akkor jöjjön fel és elsiettem. Utánam jött, és azt mondta nem tudja hol lakok. Hozzávágtam, hogy akkor majd felhív és ott elmondom. Ezután közölte, hogy a telefon számom sincs meg.

-Úristen.-csapom magam arcon a hallottakon.-Még sose hallottalak ilyennek. Ennyire azért én se voltam szétszórt szavakban. Igaz?-nézek Jungkookra, hogy megerősítsen. Rábólogatott.

-Mindegy. Feljött, kutyáztunk és beszélgettünk. A hajam témába jött és azt mondta legközelebb fekete legyen, mert az az esete.

-Ezért festeted be velünk?

-Azt mondta, ha holnapra fekete leszek akkor  megcsókol.

-MI?-hagyja el egy apró sikoltás számat.

-Kapok tőle egy csókot!

-Csak vigyázz tönkre ne tegye a hajad Félix.

-Mért tenné?

-Nekem azt mondta a pirosas a kedvence, de ezek szerint váltogatja a színeket.

-Te miatta vagy vörös?!-von kérdőre szinte azonnal párom.-Úgy látszik elkell rángassalak egy kibaszott fodrászhoz. Ha ezt hamarabb tudom... De már szakítottatok! Rohadtul hamarabb színt kellett volna váltanod! Ez már egy új korszak! Ez egy Jungkookos korszak! Foglalok időpontot neked a fodrászhoz. Ezüst leszel!-hisztizett, parancsolgatott ami keveredett kérlelő szemeivel. Magyarán három érzelmet mutatott és még toporzékolt is. Mi ő, ha nem gyerek?

-És hol az én engedélyem? Az én hajam!

-De ez az én napom!

-De amikor csinálnák a hajam az már nem az lenne. Majd meglátjuk jó?-simítottam arcára és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne Taehyung előtt kapjam le.

-Nem maradhatsz vörös.

-Ja, szerintem se.-pártolt Jungkook oldalára a harmadik tagunk is.-Még a végén visszacsábul a csók adóm!

-Dehogy csábul!

-Ne is mert megharagszom!

-Nyugi Tae, eltűntetem ezt a pirosas hajat.-néz immár undorodva tincseimre. Eddig semmi baja nem volt vele csak most, hogy tudja egykori exem kedvére csináltattam.

-Istenem, úgy csináltok mintha a hajam valami bűntetendő dolog lenne. Régen szerettem én is Félixet, megcsináltam neki és így maradt, mert megtetszett nekem is. De kezd lenőni szóval, ha ennyire ragaszkodtok hozzá megyek fodrászhoz, de akkor ti álljátok.

-Oké, na sipirc fürdeni.-állított fel minket hátunknál tolva.-Még ma feketének kell lennem emberek! Húzás bele!-inkább nem húzva agyát tettük amit elvárt tőlünk. Negyed óra alatt végeztünk, feltúrtuk Tae ruhás szekrényét és magunkra kaptunk a ruhái közül.

-Ez tetszik.-mosolyogtam amikor a tükörbe megnéztem, hogy áll.

-Igen, de visszahozzuk majd neki. Csak az én ruháimat tarthatod meg, senki másét.

-Még jó, hogy nem te hozod a törvényeket. Ugyanis, ha akarom és Tae engedi simán benyúlom.

-Én komolyan gondoltam.

-Én is.

-KÉSZ VAGYTOK MÁR?-ordít a nappaliból a jelenleg még kék hajjal rendelkező barátunk.-Nem érek rá szórakozni.-csatlakozik hozzánk a fürdőbe. Remélem Jiminiem tud hajat festeni, mert nekem nincs ebbe tapasztalatom.

A hajfestés nem volt annyira borzasztó, csak mondjuk úgy, hogy miután megszáradt újra bekellett festenünk ugyanis néhány helyen kimaradt és foltos volt, de utána orvosoltuk a helyzetet. Újdonsült fekete hajú barátunk be volt zsongva a holnap miatt, és arról áradozott egész végig, hogy alig várja és reméli nem csak viccelt vele az exem. Alig tudtuk lenyugtatni, viszont itt marasztalt minket. Jungkook morgott érte egy pár sort, mondván Tae miatt nem tudja kiélvezni a helyzetet, hogy bármit kérhet tőlem. Erre a feketének csak annyi volt a válasza, hogy miénk a vendég szoba, csak alig hallatszódnak át pár hang foszlányok, és majd rak zenét magának.

-Nem terveztem egész nap az ágyba nyomni.

-Nem??-kapom rá a fejem.

-Baj?-kérdezett vissza egyből.

-Dehogyis. Én örülök neki, csak megleptél vele. Azt hittem, hogy mivel ez a te napod kihasználod és egész nap tolni fogjuk. Tudod.-pirulok bele.

-Azért ennyire én se vagyok kanos.-fordítja el a fejét, sértődötten.

-Jó igazából én már itt se vagyok.-húzta el a csíkot Tae.

-És mit akarsz csinálni?-karjaiba mászok amit alig akar engedni. Teszi itt a sértődöttet. Nyakába harapok, de nem olyan erősen, amire felszisszen és dühösen rám néz. Tényleg ideges lenne rám..?

-Ne nézz már ilyen rémülten. Igazából én arra gondoltam, hogy nyomtatunk közös képeket és kiplakátolhatnánk vele a falam egy bizonyos részét. Mit szólsz? Úgy is olyan üres a falam és legalább látnám magunkat.

-Nincs egy normális képünk se. Egyiken se tudtam egy normális képet vágni.

-Nem is baj. A pillanat képnek nem is az a lényege, hogy látszódjon az erőltetett tökéletes mosoly és fej.

-Te könnyen mondod. Mindegyiken normális fejet vágsz. De oké, belemegyek ha csinálunk olyat amin én nézek ki jól és te hülyén.

-Ezt megbeszéltük.-húzott magához egy csókra.

Taehyung szemszöge:

Iskolába menet a gyomrom megállás nélkül görcsbe állt, a szivem pedig éppen hogy nem szakadt ki. Próbáltam magam lenyugtatni, de bárhogy próbáltam nem ment. A fejemből se tudtam kiűzni a gondolatott, hogy esetleg kinevet mert tényleg befestettem, reménykedve egy csókba. Remélem nem csak ugratott. Mikor beértem szétnéztem, viszont sehol se láttam. Megkönnyebbülve osontam fel a termembe, de arra nem számítottam hogy bent találom. Vajon megcsókol?

Hellouu. Nincs átnézve.