Kottába Vésve

6.fejezet- Színes Reggel

Az ébresztőm hajnali ötkor szólalt meg, amit bioritmusom rosszul fogadott. Pár szundit még be állítottam, viszont egyre nehezebb volt felkelni, és már szinte hat óra lett! Gyorsan kipattantam az ágyból, és sietősre fogtam a készülődést. Hiroval azóta nem találkoztunk, amióta itt volt egy hete, viszont telefonon rengeteget beszéltünk. Most épp szombat van, és készülődök a hajókázásunkra. Hiro azt ígérte, hogy 7-re a panel elé parkol, és innen indulunk a tóhoz, ahogy megbeszéltük. Már tegnap az izgatottságnak hála bepakoltam hátizsákomba, már csak az útravalókat kezdtem készíteni. Szerettem volna Hironak is szendvicset csinálni, ezért gyors készülődésem közben, erre is időt kellett szánnom. Kicsit így reggel hűvös az idő, ezért egy bézs cipzáros pulóvert mindenképp felvettem a fehér színű pólómra. Mégegyszer átfutottam, hogy mindent gondosan elraktam e, majd pár dolgot még hozzá adtam, ezzel pedig rá néztem a falon lévő órára. Hét óra múlt öt perccel! Hirtelen nem is tudtam mit csináljak, elkezdtem kapkodni, hogy még véletlenül se várassam meg Hirot. Az utolsó pillanatban vettem fel a közös karkötőnket, majdnem ki ment a fejemből! Táskámmal gyorsan lépkedtem lefelé az üres lépcsőházban, majd ki az ajtón, és a hűvös hajnali levegő megcsapta arcomat. A kocsit kerestem szememmel, majd megláttam Hirot, gyorsan oda siettem hozzá. Amikor felnézett telefonjából, észre vett engem, majd boldogan ő is elindult felém, le emelte rólam a borzalmasan nehéz hátizsákot és megölelt üdvözlésképp.

-Jó reggelt.- üdvözölt kissé még álmos, de mégis selymes hangjával, mire én is vissza öleltem óvatosan.

-Jó reggelt! Sajnálom hogy késtem, kicsit elaludtam.- húztam szerencsétlen mosolyra a számat, mire megsimította hajam.

-Ugyan, én is késtem pár percet, nem voltam olyan pontos.-nyugtatott meg. Hangja és illata, közelsége is annyira hiányzott, alig várom hogy az egész napot vele töltsem. Hiro figyelmesen kinyitotta az anyósülésre vezető ajtót, én beültem, táskámat pedig hátsó ülésre helyezte, közvetlenül az övé mellé. Az autója otthonos volt, belülre egy kisebb címkére volt írva a következő ; Bugatti.
Kényelmes ülések, egy gyönyörű fekete autóban, ami valószínűleg méregdrága volt. Hiro beszállt a kormány elé, így érezhettem közelebbről finom illatát. Nem akartam, hogy kínos csend vegye át az uralmat - miközben Hiro beindította a motort és elindultunk - szóval elkezdtem beszélgetni vele.

-Milyen volt a reggeled? Neked nem volt nehéz felkelni?- kezdtem egyszerűen a beszélgetésünket.

-De, nekem mindig nehezemre esik még felülni is, szinte kiskorom óta nem szeretek korán kelni.- nevetett, mire én is elmosolyodtam. Belegondoltam, milyen lenne a jövőben, amikor a reggelijét készítem, miközben ő még mélyen alszik. Ágyba vinném a frissen készült palacsintát, amelynek illatára boldogan nyitná ki szemeit.

-Én sokszor kelek korán, hiszen elég sok dolgom van reggelente, de hétvégén annyira nem vagyok hozzá szokva.-nevettem én is el magam, mire ő olyat válaszolt, ami mélyen megérintette lelkemet.

-Akkor kiegészítjük egymást.-mosolygott szemeivel rám, fejével pedig az útra nézve, mire én eléggé zavarba jöttem.

-Csináltam browniet az útra tegnap este.-mondtam kisebb szünetet tartva, az előbbi mondatától, majd hátra nyúltam táskámból elővenni a sütis dobozt.

-Megjegyezted, hogy szeretem? Édes vagy. - szólt hozzám gyengéd szavaival. Zavaromban fülig ért mosollyal kivettem egy browniet, majd szájához tartottam, amit be is kapott egybe. Száját részletesebben megtudtam figyelni ezzel, meg is lepődtem hogy egyszerre bekapta az egészet, jó, persze ez nem olyan nagy falat, de elég szexi volt. Száját még mindig figyelmesen néztem, és bele gondoltam milyen lehet vele csókolózni, vagy esetleg csak egy puszit kapni tőle, eléggé féltékeny vagyok az exeire, nem tudom miért, hiszen akkor még nem is ismertük egymást, de nagyon rossz érzés, hogy mással is volt.