Kottába Vésve

19.fejezet-A Két Anarchista Akik Sosem Lehettek Együtt

Megint ez a nyomasztó érzés kísérti lelkem, bárcsak tudnám van e gyógymód erre. Borzalmasan gyötrő magányt érzek a sikerem ellenére is, talán a karma nem tud már máshogy kínozni a múltam után? Mindig próbálom megelőzni ezt az érzést, de ha nem sikerül, kénytelen vagyok tényleg az alkoholba folytani őket. Részegen mindig boldogabb vagyok, talán akkor a szürreális világkép miatt felelősségmentesebb életet élhetek, nem lehetek olyan stresszes folyton. A bárba mentem, nem vágytam társaságra, bár kétlem, hogy az összes ember ugyanolyan lenne. Rosszkedvűen vetődtem le egy székre a bárpult előtt, az újonc fiú szinte ijedten kapta fel fejét amikor lehuppantam oda.

-Mit adhatok?-kérdezte tőlem fontoskodva.

-Egy üveg whiskeyt.-vágtam le rosszkedvűen az árát elé, miközben ő kapkodva emelte le a megtöltött üveget a többi alkohol közül, majd rakta elém.

-Valaki elég durcis ma este.-szólalt meg egy szenvedélyes hang mellőlem. Rávetettem tekintetemet; egy hosszú raszta hajú fiú, haja egyik része mintha össze lett volna fogva, a többi pedig ki volt engedve, barna szemei alig látszottak tág pupillái miatt, valószínűleg füves, de ki tudja, származása pedig spanyol lehetett az akcentusból ítélve. Illata valamilyen olcsó férfidezodor aromáját adta át, egy kis cigaretta szaggal együtt. Szemei huncutan méregettek, ami tetszett, tévedtem, mégis a társaság kell nekem.

-Ja, kicsit kivagyok borulva, bocs. Talán megzavartalak a füvezésben?

-Haha, szóval észre vetted. Lehet tetszek neked, sokan nem veszik észre a pupilláim a barna szemem miatt. Adrien vagyok Spanyolországból, bocs ha szar a kiejtésem, folytathatnánk angolul.

-Arvaen Hiroto vagyok..-kezdtem volna bele angolul, viszont nagyon kínosan jött ez le nekem, ő sem a teljes nevét mondta. Mintha hízelegni akarnék a hírnevemmel, szinte hirtelen ragadtam meg a mondat után a whiskeys üveget a kín miatt.

-Hahaha, mi ez a hivatalos bemutatkozás? És mi az a név hogy Arvaen, nagyon fura, csak nem kanadai vagy? Ott találnak ki ilyen neveket, de egyébként tetszik. Vivinek foglak szólítani.-mosolygott, megelőzve a kínos pillanatot. Valamiért éreztem egy kisebb nyugalmat körülötte, mintha már ezer éve ismerném, mégse láttam soha életemben.

-Vivi? Ez nem valami lány név?-gúnyolódtam az ötletén amin megvonta a vállát.

-Ki tudja, de nem ismerek Vivit, szóval neked pont tökéletes lesz. Kérsz füvet?

-Ja, de menjünk az épület mögé, ott nem látnak meg.-álltam fel a whiskeys üvegemet szorongatván.

-Cuki vagy, hány éves vagy tizenhét?-ült feljebb ő is, ezután pedig megindultunk az épület kijárata felé.

-Nem, tizenkilenc.

-Ah király, én huszonöt. Egyidős vagy az öcsémmel, Dylannek hívják.-húzta elő a dobozt, melyekben marihuánával töltött papirkák lógtak ki, szemeim őt nézegették. Kivettem egy csikket ahogyan ő, közel hajolt hozzám és meggyújtotta gondosan mindkettőt. Miközben arcunk közel volt ő szemeivel ismét rám pillantott, én pedig tartottam a szemkontaktust, ami tetszett neki. Egyből éreztem azt a régi ízét a fűnek, hatása kicsit hamar jutott el agyamig, viszont még viszonylag jó állapotban vagyok.

-Na és mi a foglalkozásod, drogdíler vagy vagy mi a szar?- kérdeztem.

-Bingó. Te?

-Ah... Hát én énekelgetek meg ilyenek.

-Énekes vagy? Dalolj már nekem madárkám.- bökdösött gúnyolódva és nevetett, elég jól bírta a füvet, mondjuk gondolom mindig ezt nyomja. Én is nevettem vele együtt, valamiért úgy éreztem fülig belé szerettem már most. De miért?