Kottába Vésve

23.fejezet-Kockázat Nélkül Nincs Siker

A péntek ezek után hamar beköszöntött, vártam, hiszen Yun kisfiait látni olyan megható lenne. Izgatottan vártam a délutánt amikor be sétáltam az osztályterembe, de az osztálytársaim pletykái miatt már egy korábbi dolgot vártam; az osztályfőnöki órát. Állítólag találtak egy új földrajztanárt ami azt is jelenti, hogy egy új osztályfőnök lép be a mai nap a terembe. Kicsit féltem, mi lesz, ha ugyanaz fog történni ami az előbb? Egy ellenszenves tanár lesz vagy egy pedofil és zaklatni fog? Próbáltam a negatív érzéseket elnyomni magamban, hiszen egy új ember új esélyekkel, azt is hallottam hogy férfi tanár lesz, szóval nem lehet olyan borzasztó.

Továbbra sem beszélgettem ma sem senkivel, csak az órákat vártam hogy teljenek. Do-Hyung és So a mai nap is nagyon gyanakvóan figyeltek engem, valószínűleg ki akarnak békülni, vagy csak kibeszélnek de nem foglalkozok velük. Teoval továbbra sem beszélek azóta ami történt, jobb is hogy nem találkozunk igazából, mivel nem tudnék mit mondani neki sem. A harmadik óra szünetében betoppant egy huszonéves férfi zakóban és egy pontosan élére vasalt nadrágban. Karizmatikus mosoly ült arcán, lazán igazgatta a hátranyalt rövid fekete haját. Páran sutyorogni kezdtek, hogy milyen helyes meg ilyenek, de engem nem igazán ez döbbentett le, hanem hogy valahonnan nagyon is ismerős volt.

-Jaj tudom tudom, jól nézek ki, de van egy menyasszonyom gyerekek, jó?-nevetett kicsit sem szerényen, a diákok pedig egyből imádni kezdték. Kicsit megkönnyebbültem ezek után, hiszen ha egy ilyen egoista énközpontú fiatal férfi az osztályfőnököm, akinek van egy menyasszonya ráadásul, akkor nincs mitől tartanom. A szünetben néhány diákkal csevegett miközben a termet nézte, eléggé tetszett neki, bár egyből majdnem leszakított egy függönyt. Kedveltem a személyiségét, tényleg jófejnek tűnik, csak nem tudom egyelőre hogy fogunk kijönni, én kevésbé vagyok ilyen hullámhosszon mint ő. Ha neutrális kapcsolatunk lesz, az is teljesen megfelel nekem, legalább nem lesznek unalmasak az osztályfőnöki órák vagy az osztálykirándulások. Talán a földrajzot is jobban megértem. Néhány diákhoz oda somfordált csevegni egy kicsit, majd az én asztalomhoz ért.

-Szia, ismerjük egymást?- kérdezte huncut mosolyával, szinte mintha neki is ismerős lennék.

-Nem hinném, még nem találkoztunk, Shota vagyok, örülök a találkozásnak!-mutatkoztam be.

-Én Zoey, de inkább csak tanárúr itt a suliban, egyébként tegeződhetünk.

-Véletlenül nem kanadai?

-De, honnan tudtad? Te pedig ázsiai!-vágott meglepődött arcot, majd mindketten nevetni kezdtünk- Na, de mi ez a magányság? A padtársad elszaladt, félt hogy megint valami nemnormális lesz az osztályfőnök?

-Jaj nem, Yun szokott mellettem ülni, csak most hetek óta beteg.-blöfföltem, hiszen azért az igazságot mégse kéne elmondanom, vagy de?

-Szegény, na majd neki is bemutatkozok, lehet még találkozunk.- kacsintott furfangosan, majd egy másik padhoz ténfergett ismét megnevettetve pár diákot. Otthon gyakoroltam a torta készítést, hátha kicsit fejlődök és a legfinomabbat készíthetem el Hironak. Most is ezeket hoztam az iskolába tízórainak, viszont már kezdem unni Yun nélkül a sulit. Kicsit kirekesztve érzem magam, így hogy nincs kivel beszélnem egész nap, félek hogy olyan leszek mint Teo, senki soha nem fog hozzám szólni...

Háromra haza is értem, mindent elkészítettem, hogy jól nézzen ki a lakás és hogy kellő rend legyen, Yun fél négykor érkezik a gyerekekkel, bár nem tudom, hogy Masako jön-e. Haru is ma fog haza jönni, remélem jobban elhúzódik az út, vagy csak késik a vonat, nem nagyon van kedvem mindenkivel foglalkozni így egyszerre. Az ajtónál kopogtak, gondolom Yun megjegyezte a lakás kódját, szóval nem volt nehéz bejutniuk az épületbe. Masako is jött Yunnal, egy kétszemélyes hordozható babakosárral ahol a két kisbaba szórakozott egymással.