Kottába Vésve

21.fejezet- Gyermeki Félelmek

Még sosem hófánkoztam. A tévében láttam pár jelenetet az eseményről, de sosem volt alkalmam vagy bátorságom. Magamtól biztos hogy nem próbáltam volna ki, főleg nem egyedül, de Hiro úgy gondolta biztos jó buli lesz. Egy hete nem beszélek senkivel csak vele, néha Yun rám ír aminek örülök is, de alig tudunk beszélgetni, mivel elkapott valami vírust és sokat kell pihennie. Teoval egyáltalán nem beszéltem, nem tudom mi van vele, de szerintem kerül most, azért nem találkoztunk a suliban. Próbálok minél több időt inkább Hiroval tölteni, hiszen vele boldog vagyok és már elegem van a sok drámából.

Most épp a meleg kabátom van rajtam amint a hóban lépkedve kötöm nyakamra sálamat Hiro társaságában. Elhozott egy kalandparkba, hiszen most elég vastag a hó, és nem talált érdekesebb randi ötletet, pedig sokat gondolkozott. Az autója kint parkolt, nem volt annyira messze azért ez a hófánk pálya. Izgatottan várta, hogy befejezzem a sálam kötését, mindenképp megszerette volna fogni a kezemet akármennyire is hideg van.

-Voltál már itt valakivel? Vagy honnan tudtad hogy itt van ilyen pálya?-kérdeztem, miközben megfogtam kezét.

-Nem voltam még, Dylan volt a haverokkal amikor én forgatáson voltam és mondták, hogy nagyon jó. Várj itt, mindjárt jövök, kölcsönzök egy fánkot gyorsan!- mondta sietős puszit nyomva homlokomra, majd elfutott a fánkok felé. Végig néztem őt, alig hittem el, hogy tényleg járok vele. Hosszú fekete szövetkabát volt rajta, sötétkék sál a nyakában, ami körülbelül olyan árnyalatú volt mint a szeme, haja pedig egy kicsi csuriban össze volt fogva alul, nagyon szexi volt. Pár perc múlva visszatért egy nagy sárgaszínű kétszemélyes gumi fánkkal a vállán, majd ismét megfogta kezemet. Én egyből elindultam az egyik libegőhöz, gondoltam úgyis mindegy melyikre szállunk fel a kettő közül. Kicsit elbátortalanodtam a libegő előtt, mivan ha kiesek? Megálltam, amit Hiro észrevett; kérdőn rámnézett és nem értette mi a baj. Letette a fánkot és közelebb jött hozzám.

-Minden rendben?

-Miért vannak ilyen kevesen ezen a libegőn? Mi van, hogyha ez veszélyes ezért megy mindenki más a bal oldalira? Nem akarok tényleg elrontani semmit, csak annyira félek, biztos jó ötlet ez?-kezdtem túl aggódni a dolgokat.

-Nem hinném, hogy veszélyes lenne felülni erre a libegőre, különben nem üzemeltetnék. Szerintem romantikus hogy kevesen vannak, csak te és én egy ilyen gyönyörű helyen. Nem fogunk kiesni, bármi történik én itt vagyok, vigyázunk egymásra. Ha akarsz mehetünk a másikra is, ha úgy nyugodtabb lennél.-tette meleg kezét a hideg arcomra, ezzel felmelegített és megnyugtatott.

-Mindegy, nem bánom menjünk, de nem fogom elengedni a kezed!- szorítottam meg egyből kezét és így is szálltunk fel a libegőre. Ahogy egyre feljebb és feljebb kerültünk próbáltam nem le nézni, csak egyenesen és a tájra koncentrálni. Hiro végig fogta a kezemet, mellette pedig a fánk is be volt csatolva, nehogy rám ijesszen ha kiesik.

-Tériszonyos vagy?-kérdezte, én pedig kicsit elszégyelltem magamat, hiszen nem tudtam gúnyolódik vagy csak kérdez.

-Miért, ez nem normális?

-Hát én nem félek a magasban, szóval gondolom tériszonyos vagy, nem?-fürkészte kíváncsian szemeimet, én pedig egyre jobban zavarba jöttem. Nagyon kínos vagyok? Nem is tudom igazából, hogy tériszonyos vagyok e vagy sem, én mindig azt gondoltam, hogy ez normális, hiszen mindenki fél a magasban nem? De akkor ő miért nem?

-Hát...

-Mindenki fél valamitől, nem vagyok meglepve, tényleg sokan szoktak tériszonyosak lenni. Dylan is az, gondolom milyen fejet vághatott amikor jött fel a libegőn, hozzá képest jól bírod, bátor vagy.- nevetett.