Echo (Bucky ff)

5.

Bucky feszülten fémkezét bejáratva haladt előttünk a folyosón a nappali felé. Sam és Pietro alig tudták visszafojtani nevetésüket még Wanda is bazsalygott egy kicsit.

- Ezt meg kell tanitanod Amali. - szólalt meg Sam, mire Bucky idegesen hátrafordult.

- Csak magadat hibáztathatod. - néztem a haragos szemébe mire elkapta a tekintetét - Ha nem akarod levágni a hajad legalább ilyenkor fogd össze. - tanácsoltam neki - Ha nem lett volna így kiengedve nem tudtalak volna megfogni és te lettél volna előnyben. - hirtelen megállt és felém fordult.

- Ezt még elismerem rendben, de a karomat, - emelte fel fémkarját mérgesen - miért kellett lecsatolnod?

- A biztos győzelemért? Na meg a poénért. - mosolyogtam mire fújtatva folytatta útját.

- Szép volt. - szorította meg a vállam Sam miközben elment mellettem a barátja után.

A nappali bejáratánál Sam arca is elkomorult ahogy a mellettem haladó Wandának is. Odaérve mindent megértettem, az egyik bőrfotelben Fury terpeszkedett és mikor meglátott azonnal felállt. Fáradtan fújtattam mivel tudtam, hogy ebből nem fog kisülni semmi jó.

- Amali, Barnes volna egy feladatom a számukra. - nyújtotta át a kezében tartott aktákat nekünk.

- Maga aztán nem vesztegeti az idejét. Tegnap beköltöztet ma meg már egy megbízatása van a számomra. - morogtam miközben átlapoztam az aktát - Most komolyan? Erre egy egyszerű lehallgató is képes, csak ezért rángatott ide?

- Ön is tudja jól, hogy nem csak ezért van itt. Ezzel mindössze csak felszeretném mérni a képeségeit. A találkozó három nap múlva lesz addig hallgassa meg ezt párszor. - adott a kezembe egy pendrive-ot én csak bólintottam. Tudtam, mi volt a pendrive-on mi is lehetett volna, ha nem a célszemély hanganyaga. Viszont nekem elég lesz egyszer is meghallgatni. Shuri egy szűrőt is épített a hallókészülékbe, ami felismeri és felerősiti a hangot, amit szeretnék.

- Nekem milyen feladatom is lenne az egészben. - kérdezte Bucky összeráncolt szemöldökkel.

- Nem maga felel az újoncért Barnes?

- Hát persze. - sziszegett, hangjában érződött a nemtetszés.

- Tudja Amali a Kapitány meg van róla győződve, hogy magának itt a helye és én is így vélem. Remélem erre ön is rájön és marad. Akkor három nap múlva. - biccentett majd elment. Még csak most kerültem közéjük, de már úgy vélték itt van a helyem. Ugyan már nekik csak a képeségeimre volt szükségük.

- Szokásához híven jött és ment. - suhant a kanapéra Pietro.

- Talán azt akartad, hogy maradjon? - tette fel a plátói kérdést Sam amire mindenki fintorgott.

- A Kapitány még nem tért vissza? Szerettem volna néhány szót beszélni vele az ügyről.

- Talán ma este már itt lesz.

- Akkor én visszavonulok. - intettem és már fordultam volna az ajtó felé.

- Nem reggelizel? - kérdezte Bucky - Ilyenkor álltalában együtt eszünk.

- Igen csatlakozz. - mosolygott Wanda. Nem noszogattak sokat szinte azonnal visszafordultam és leültem Wanda mellé, eléggé kiéheztem az edzés során. Sam és Bucky a konyhapult mögött serénykedtek a melegszendvicsekkel míg mi türelmetlenül vártunk.

- A Kapitány igazán tehetséges a füllentések terén. - motyogtam magam elé, de természetesen Wanda felfigyelt rá - Azt mondta szüksége van rám, mert jelen helyzetben Sam sem lehet Bucky közelében ennek ellenére amióta itt vagyok elválaszthatatlanok.

- Oh Sam egy hosszabb kiküldetésre megy a napokban, a Kapitány nem hazudott ő sosem hazudik. Lesz majd bőven időtök kettesben lenni.

- Idegesítő vagy. - eközben a két férfi megérkezett az étellel. A társaság evésközben sem állt le egy percre sem a beszédben, ha lankadt volna is a hangulat Pietro vagy Sam valahogy mindig életre keltették. Az egyik ilyen alkalomkor Pietro egy igen kellemetlen kérdéssel állt elő.

- Amali te mikor is lettél szuperkatona? - majdnem félre nyeltem a kávémat ez hallatán.

- Régen. - mosolyogtam kicsit feszültem és reméltem nem puhatolózik tovább.

- Rendben, de milyen régen?

- Maradjunk annyiban, hogy te akkor még megsem születtél.

- Az tényleg régen volt. - ámult el.

- Ugye? - mondtam szarkasztikusan mosolyogva.

- Ez nem volt valami szép haver. - Pietro értetlenül nézett Samre - Nem szép dolog egy nő koráról puhatolózni.

- Ne haragudj Amali semmi ilyen szándékom nem volt. - mentegetőzött - De azt hadd mondjam el igazán jól tartod magad. - a srác gyerekes viselkedése egyszerűen kihozta belőlem a röhögést.

- Köszönöm azt hiszem. Őszintén sohasem gondoltam volna, hogy a nagy Bosszúállók így gyerekesen csacsogva ülnek le reggelizni. Sőt még abban is kételkedtem, hogy reggeliznek-e, de végtéreis enni még a szuperkatonák is esznek. Én megyek és lecsekkolom, amit Fury adott. Köszönöm a reggelit.

Mikor a szobámba értem és neki láttam volna a feladatomnak rájöttem, hogy fogalmam sincs hogyan használjam a készülék hangfelismerőjét. Egyetlen dolgot tehettem, felhívtam Shurit és segítséget kértem tőle. Mikor elmondtam neki miért kerestem fel büszkén kihúzta magát még a képernyőn át is áradt az önelégültsége.

- Én mindenre is gondoltam Amali. Hálás lehetsz, hogy egy olyan baráttal vagy megáldva, mint amilyen én vagyok. Tudtam, hogy szükséged lesz rá míg ott vagy szóval csak nyisd fel az általam készített személyre szabott laptopodat, dugd be a pendrive-ot és a hangfájlt megnyitva nyomd be azt a gombot, amit más laptopon nem találsz meg. Olyan egyszerűvé tettem amennyire csak lehet egy veterán számára. - vigyorgott.

- Kösz. - mosolyogtam vissza neki fintorogva. Megtettem, amit mondott majd végig néztem a billentyűzeten a jobb felső sarokban egy csillaggal ellátott billentyű díszelgett. - Igazán kreatív.

- Tudom. - már nyomtam volna be a gombot, de megállított - Várj. Nem lesz zökkenő mentes folyamat. Csak akkor kezdj bele, ha nem gond, hogy a nap hátralévő részében ki leszel ütve. Mellesleg ajánlom, hogy feküdj le mielőtt elkezded. Nem tudom milyen a felvétel minősége, frekvenciája és az egész felvétel a hallókészülékeden át fog lejátszódni így kicsit bezavarja az elméd és valószínűleg kiüt.

- Remek, ha kiveszem a hirtelen jövő zaj üt ki, ha bent tartom akkor a felvétel kutyulja össze a fejem. Mégis miért kell ezt csinálnom? - morgolódtam míg lefeküdtem az ágyra és a laptopot magam mellé helyeztem.

- Hogy ne legyen Bucky egyedül és ne forduljon be?

- Plátói kérdés volt. - szúrtam le. Délelőtt fél tizenegy volt és én arra készültem, hogy egy ügy érdekében kiüssem magam a nap hátralévő részére. Sohasem voltam az a sokáig alvó típus már a gondolat is elborzasztott, hogy átaludjak egy egész napot.

- Nem kellene szólnod valakinek, hogy mire készülsz? Mi lesz, ha keresnek a többiek?

- Wanda biztos tudni fogja mi van velem most már nem állok fel innen míg nem végeztem. Hívlak, ha magamhoz tértem kösz mindent Shuri. - azzal megszakítottam a hívást és lenyomtam a csillaggal rendelkező gombot.