ADDICTION OF BLUE ( HARRINGROVE )

9:00 [ BILLY ]

Először nem akart bemenni a gimibe, ezért el is lógta az első óráját, ami társadalomismeret volt. Hidegen hagyja, körülbelül úgy, mint a tantárgyak nagy része. A testnevelés a kedvence, ahol kiemelkedő és páratlan teljesítményével kitűnhet. Emellett pedig folyton elkenheti kosárlabdában Harrington száját.

Már megint rá gondol. – üt fel benne a felismerés. Ismét idegessé válik, ahogy a kocsijának dőlve szívja a cigarettáját.
A kék Camaro a szíve csücske. Ő az egyetlen és igaz szerelme. Már persze, ha ő egyáltalán képes ilyen érzésekre egy tárgy iránt.

— Nézzétek milyen helyes! – hallja maga mögül a kuncogó lány hangját. Megforgatja a szemeit és még szív egy utolsót a cigarettából, majd elhajítja és elindul az iskola bejárata felé.

Ha tehetné, már rég nem lenne itt. Valahol egészen máshol lenne, és valami egészen más dolgot csinálna. Talán visszamenne Kaliforniába és autószerelő lenne.
Mindenhol jobb, mint itt. – mondogatja mindig a mostohahúgának, Maxnek. Ugyanis Billy gyűlöl Hawkinsban lakni. Egyedül azért van még itt, mert nincs keresete arra, hogy máshol lehessen. Az apja persze nem ad neki, mivel a viszonyuk kicsit sem az a tipikusan jó apa-fia kapcsolat. Nem, a valóság sokkal rémesebb. Billy gyűlöli az apját. Gyűlöli, hogy idehozta őt, és gyűlöli a nőt, akit elvett. A mostohahúgát is gyűlöli, főleg, amikor rábízzák.
Ami azt illeti, Billy Hargrove rengeteg mindent gyűlöl az életében. De semmit sem jobban, mint azt az átkozott szépfiút, aki még az álmát is megkeserítette a létezésével. Megfertőzte a gondolatait, ahogyan befurakodott, akár csak egy gusztustalan parazita.

Billy a bal csuklóján lévő karórára pillant és látja, hogy kilenc óra van. Mivel ő Billy Hargrove, ezért természetesen még úgy is késve nyit be a terem ajtaján, hogy alapból már korábban leparkolt a suli előtt.

A tanár odabent elhallgat, a teremben ülő diákok pedig szinte egy emberként kapják az ajtó felé a tekintetüket.

— Mr. Hargrove. – szólal meg a fiatal tanárnő, aki ebben az évben kezdte meg tanári pályáját a Hawkins gimnáziumban. – Köszönjük, hogy megtisztel minket a jelenlétével! – jegyzi meg gúnyosan, de Billy nem foglalkozik vele. A tekintete végigsuhan a diákokon, miközben helyet keres. Harrington bármennyire is összeakar zsugorodni a hátsó padsorban, Billy mégis észreveszi. Steve nem néz a fiúra, de ő is észrevette az érkező felet. És ezt bizony a szőke is nagyon jól tudja.

A barna hajú legnagyobb balszerencséjére, az egyetlen szabad hely közvetlen mellette van. Billy helyet foglal, nem foglalkozik a tanárnővel, aki folytatja a tananyagot. Neki elnézi, hiszen a fiú tudja, hogy nagyon is tetszik a tanárnőnek. Ezért vannak négyesei úgy, hogy igazából van, amikor be sem jár az órára. Házit pedig egyet sem adott be mióta ott tanul.

Steve maga elé mered, de Billy folyamatosan őt figyeli. Már csak ettől is idegesebb lesz. Ha most lenne valamilyen szuperereje, biztos eltörölné a Föld felszínéről Harringtont. De egy kívánság is megtenné, hogy ne emlékezzen az álomra.

A barna hajú felemeli a tankönyvét és kinyitja, mintha olvasni akarná. Ám a szőke hajú nagyon is tisztában van azzal, hogy nem olvas, csak elbújik előle.

Miért viselkedik ilyen furán? – merül fel Billyben a kérdés.
Nem tudhat az álomról... Ha csak Harrington nem tett szert valami képességre, hogy lássa a gondolatait.
Baszki... Kezd olyan lenni, mint a mostohahúga.

Természetfeletti dolgok márpedig nincsenek, és Billy nem egy kocka, hogy higgyen benne. Nem olyan, mint Harrington fura haverjai, akik még szinte gyerekek. Nevetséges.

Billy végül előre fordul és csak hallgatja a tanárnő idegesítően cincogó hangját. Nem is érti miért jött be. Teljesen felesleges. Csak az idejét pazarolja azzal, hogy itt van. Bár... Ma szerda van, szóval dupla testnevelésük lesz, ami annyit jelent, hogy szarrá verheti Steve Harringtont kosárlabdában.
Lehet mégiscsak van jó oldala a mai napnak. – nyugtázza magában.

Az óra viszonylag gyorsan elmegy, de egyáltalán nem figyel oda rá. Nem igazán érdekli. Az egyetlen dolog, ami jelenleg foglalkoztatja, hogy testnevelésen kiadja magából az összes feszültséget. S mindezt persze egyetlen személyen akarja levezeti: Harringtonon.

Amikor kicsöngetnek a szőke mellett ülő fiú úgy rohan ki a teremből, mintha ágyúból lőtték volna ki. Billy elenged egy kaján mosolyt. Ha a fejében nem is tud olvasni, az energiáit érezheti. Harrington már tudja, hogy ez nem az ő napja lesz. Ahogyan mostanában egyik sem, amióta Billy a képbe került. Ténylegesen megváltozott az élet, mióta a szőke hajú, kék szemű démon az iskolában szíveket lágyított meg és tört össze, Steve-ről pedig mintha mindenki megfeledkezett volna. Természetesen ez Billynek is feltűnt, és nagyon-nagyon örült annak, hogy letudta lökni a királyt a trónjából.
Kegyvesztettként ugyanis már nem is tűnt olyan hatalmasnak, mint ahogyan azt annak idején a kosárlabdacsapat tagjai előadták Billynek.

Igaz, Harringtonban tényleg van kurázsi. Ezt nem tagadja, és talán ezért is rivalizál vele folyton folyvást annyit.
Erre akkor jött rá, amikor ősszel egymásnak estek és szarrá verték egymást. A szőke késztetést érzett, hogy ma is összeverje. Leginkább azért, mert dühös volt rá, és persze... gyűlölte tiszta szívéből.

De akkor vajon miért álmodott vele egy ilyen lehetetlenül erotikus helyzetet?

Elég volt a talányokból! – szól rá magára, miközben a szekrényéhez lép. Úgy dönt, hogy testnevelés előtt megenged magának egy cigarettaszünetet. Akkor talán kicsit lehiggad, és nem támad kedve szétverni Harringtont.
Nem tilthatják ki a csapatból, mivel a hétvégén meccsük lesz. Ő pedig sztárjátékosként szégyenszemre nem hagyhatja ki ezt a fontos meccset.
Ő fogja győztes csatába vinni a Tigriseket, nem pedig az az átkozott Steve Harrington. Az álmában talán kísértheti, de a pályán ugyan nem fogja hagyni, hogy lealázza.

Billy már az öltözőben köti be a cipőjét, amikor Steve lép be az ajtón. Rajtuk kívül csak páran vannak odabent, hiszen a legtöbben a teremben tartózkodnak. Steve nem néz Billyre, de amaz nagyon is bámulja őt.

— Készen állsz a vereségre, Harrington? – szól oda neki a szőke hajú.

— Én is kérdezhetném ezt tőled, Hargrove. – vág vissza a barna hajú. Billy elvigyorodik és végignyalja a fogsorát.

— Most nagyon beijedtem. – mondja őrülten villogó szemekkel. Az adrenalin egyre csak tombol benne, ahogyan arra gondol mennyire jó kis játéknak lesz részese. Steve ma különösen szét van esve, így könnyű lesz a porba tipornia.

— Hosszú nap... - morogja maga elé Steve, miközben öltözködni kezd.