ADDICTION OF BLUE ( HARRINGROVE )

2:00 [ STEVE ]

Az érintése felperzseli. Érzi mindenhol a testén, ahol a szőke hajú megérinti.
Nem is csak érinti... felfalja őt.
Az ujjaival, a nyelvével, az ajkaival, a szemével. Minden egyes mozzanatával arra kényszeríti, hogy megadja magát neki. De nem is kell kényszert éreznie erre, hiszen szívesen teszi.

A fellegekben jár, ahogy a szőke búja szavakat morog a testére. A bőrére, amely szinte vörös és ég a másik érintése jóvoltából. A fogaival harapdálja először a száját, aztán a nyakát, majd a vállát és az oldalát.

Felkuncog. Ott csiklandós. A másik válaszul erre felmordul, a keze pedig felcsúszik a barna hajú testén, miközben már az oldalát harapdálja. Hirtelen megragadja a nyakát, ezzel egy sóhajt váltva ki a kényeztetett félből.
Egyre lejjebb halad.

A barna hajú el sem akarja hinni, hogy hagyja mindezt. De olyan jól esik neki. A teste remeg a vágytól. Beteljesülést akar, ám még csak el sem kezdték feltárni az igazi élvezeteket.

Muszáj nyögnie, hiszen nem bírja visszafogni a hangját. A szőke hajú ismét felmordul erre válaszul és a nyakára szorít.

— Hallgass! - szól rá, mire a barna hajú csak lassan bólint egyet és felsóhajt, ahogy a szőke már az alhasánál jár.

Olyan érzés önti el, mintha pillangók hada repkedne benne, és kiakarna törni a testéből, hogy szabadon szárnyalhassanak.
Bizsereg az egész lénye, többet akar.
Telhetetlen és kíváncsi.

— Kérlek! - csúszik ki a száján az egyetlen szó, amit most képes megformálni.
A szőke ajkai megtorpannak a testén.
A barna hajú egy pillanatra lefagy. Tart tőle, hogy ezzel elrontott mindent és a másik elengedi, majd otthagyja őt kiéhezetten. Ám a szőke jeges tekintetével felpillant, s a kék szempárban - ami a félhomályban szinte mélykéknek tűnik, akár csak a háborgó tenger vihar idején - éhség csillan. Éhség és vágy.

— Jó fiú. - morogja, majd visszahajol és a szájába veszi a barna hajú férfiasságát.

— Baszki! - nyög fel és beletúr azokba a göndör, szőke fürtökbe. Billy fürtjeibe, aki éppen őt kényezteti azokkal a telt, finom ajkaival, miközben a nyelvével is rásegít.

Először lassú, egyenletes mozdulatokat tesz.
Fel és le. Fel és le. Majd gyorsít a tempón, mikor érzi, hogy Steve egyre jobban keményedik a szájában. Fogaival megkarcolja a bőrét, mire a barna hajú erősebben tép a hajába. Steve tudja, hogy ez tetszik Billynek. Felmordul, és megint megkarcolja a fogaival őt, mintha csak hallaná a másik gondolatait.

A nyelvével körbe öleli őt. Egy mozdulattal bekapja az egész hosszát, mire Steve kéjesen felnyög. A szőke már majdnem elengedi az ajkaival, amikor megérzi, hogy elmegy. A szájába élvez. Alig öt perc után.

— Ennyire vágytál rám, Harrington? - kérdezi gúnyosan, mire végigsimítja a tenyerét Steve kidolgozott felsőtestén. - Nem csoda. - teszi hozzá elégedetten, és megnyalja a fiú mellkasát. - Tudom, hogy más még nem érte el nálad ezt ilyen gyorsan.

Hogyan lehetséges mindez? - kérdezi magától Steve. Mégis... hogyan? Milyen módon képes ekkora hatást gyakorolnia rá ez a félisten?
Amennyire kellemetlennek kéne éreznie ezt, csak ismét megszólal:

— Kérlek. - mondja az egyetlen szót, ami egyszerre fohász és végzetes hiba.

— Kérdeztem valamit! - mordul rá a szőke, de Steve nem válaszol, csak lehunyja a szemét.
Olyan intenzív élményben volt része, hogy még mindig nem tudja túltenni magát rajta.
Billy megragadja és hasra fordítja. Felhúzza a csípőjénél fogva és elhelyezkedik mögötte.
Kivesz egy óvszert az éjjeliszekrényből, majd magára görgeti. Kérdés nélkül hatol a fiúba.

— Igen. - nyögi végül Steve a párnákba, mintegy válaszul a szőke kérdésére, s mint élvezet gyanánt. Először fáj neki, de utána egyből megszokja Billy méretét és hosszát.

Billy megragadja a hajánál fogva és felhúzza a testét az ágyról. Steve háta a mellkasának csapódik, így ezzel a mozdulattal a szőke tövig merül benne. Elölről megragadja a nyakánál fogva és mozogni kezd. Mindketten a matracon térdelnek, az ágy pedig keservesen megnyikordult alattuk. Viszont egyikőjüket sem érdekli mindez. A beteljesülésre törekednek.

— Régóta vágytál rá, nem igaz? - tesz fel egy újabb kérdést, ahogy a nyakába lihegi a szavakat és ismét csókolni, szívni, majd harapdálni kezdi a bőrét. - Régóta vágytál... rám. - morogja inkább magának Billy válaszként.

Steve nem érti hogyan képes ennyi kérdéssel bombázni őt aktus közben, mialatt ő történetesen atomjaira hullik a másik fiú kezei között, de nem is igazán érdekli mindez, viszont tudja, hogy valamit válaszolnia kell. Mégpedig gyorsan...

— Igen. - ismétli ugyanazt a választ, hiszen igaz, s más nem is telne tőle jelenleg. Egyszerűen csak... elfogynak a szavak.

Billy egyre gyorsabban mozog. A lihegésük és a bőreik csattogása tölti be a szoba csendjét.
A szőke egyre erősebben szorítja a nyakát. Steve rásimítja a nyakán pihenő kézre a tenyerét. Megszorítja, ezzel utalva, hogy még erősebben fogja meg őt a szőke.
Billy megteszi. Bármit megtenne, hogy ezzel szétszedje Őt. A szépfiút, akit megkapott.
Steve felnyög és már-már ordítva élvez el, ahogy Billy a szabad kezével megragadja elölről és rászorít a férfiasságára.

Steve zihálva ébred. Teljesen átázott alatta a lepedője és érzi, hogy vizes az alsónadrágja.
Nem, ez nem víz. Tudja jól, de azért reménykedik, hogy csak megizzadt.
Bekukucskál a takaró alá, viszont szinte azonnal meglátja a nadrágján ékeskedő foltot.
Tudatosul benne a szörnyű felismerés:
Elélvezett.
Álmában.
Amikor Billy...

Egyre hevesebben ver a szíve, úgy érzi nem kap levegőt. Muszáj levegőt kapnia.
Kiugrik az ágyból, a nedves lepedője a hátához tapad, de leszedi magáról és a fürdőszobájába rohan. Megnyitja a csapot, majd a jéghideg vízzel próbálja hűsíteni égő arcát.
Kipirult, zihál és össze van zavarodva. Csak nézi magát a fürdőszoba tükörben, mely a csap felett lóg. Nem akar hinni a saját elméjének.

Ez képtelenség.
Ez visszataszító.
Ez... csak egy álom volt.

Ezekkel a gondolatokkal igyekszik nyugtatni magát, ám valamiért nem sikerül neki teljesen. Sőt, igazából egyáltalán nem nyugszik meg. Csak még jobban zihál, zakatol a szíve és pezseg a vére. Most viszont a legrosszabb értelemben. Pánik lesz úrrá rajta. Nem tudja mit tegyen, hiszen még nem volt ilyenben része. Sem pedig olyanban, hogy álmában elélvez egy férfitól.

Odakint még sötét van, látja az ablakon beszűrődő Hold halovány fényét. A tücskök hangos ciripelése morajlik be odakintről. Egy kutya valahol a szomszédban ugatni kezd.
Lehunyja szemeit és elkezdi a légzőgyakorlatot, amit még az edzője mutatott neki.
Mély levegő, bent tart, majd kifúj.
Úgy tűnik segít neki.
Úgy tűnik minden normális.
Mindez nem történt meg.
De miért volt olyannyira valóságos?

Ismét hevesen verni kezd a szíve. Már a bordái között érzi, ahogy dübörög és lassan felkúszik a torkába is ez a szorító, fojtogató érzés. A tenyere izzad és viszket. A teste remeg. Egy szempárt lát maga előtt. A kék szempárt. Magát a feneketlen kékséget, ami annyi mindent elrejt. Azt a sok dühöt, agressziót, fájdalmat és... vágyat. A megértetlen fiút, s a lehetetlen jövőt.

Megrémül attól, amit álmodott.
Megrémül attól, amit tett.
És megrémül attól, aki tette.

Annyi ember közül, miért álmodott pont Billy Hargrove-val?