ADDICTION OF BLUE ( HARRINGROVE )

17:00 [ BILLY ]

Ahogy mondta, már egyenesen tart Hawkins határa felé, amelyet egy tábla jelöl. Az orrából még mindig szivárog egy kis vér, de a kezével egyszerűen letörli.

Billy bármennyire is erős, az apja ellen sosem tudja megvédeni magát. És emiatt mélységesen megveti önmagát is, akár csak az apját.
Számos alkalommal elképzelte már, hogy behúz egyet a férfinak, és megveri, de amikor eljönne ez a bizonyos pillanat, képtelen megtenni. Áll lefagyottan, s szótlanul hallgatja az apja szitkozódó szavait, akár csak fél órával ezelőtt odahaza.

Állt a nappaliban, lehajtott fejjel és nem tudott mit felelni apja kérdésére.

— Mégis mi a fészkes fenét műveltél?

— Semmit.

— Nekem ez kurvára nem tűnik csak egy semmiségnek! – vágta arcon.

— Sajnálom. – mondta a fiú, miközben égni kezdett az arca.

— Sajnálom, uram. – javította ki az apja.

Billy legszívesebben arcon köpte volna, ám nem tette. Még ahhoz is túl gyáva, hogy a saját apjával szembe merjen menni.

Leparkol a tábla mellett, ahol meglátja Steve kocsiját is. A barna hajú az ajtónak támaszkodik. Fején egy kék baseball sapka van, az orrán pedig egy fekete napszemüveg pihen.

— Mi a szar van rajtad? – kérdezi tőle Billy, miután kiszáll a kocsiból és rágyújt.

— Álca. – feleli Steve. A szőke lemondóan megrázza a fejét. – Nem akarom, hogy veled lássanak. – teszi hozzá.

A viselkedése sokkal másabb, mint amilyen háromnegyed órával ezelőtt volt.
Akkor, amikor Billy egészen konkrétan nekiesett, Steve pedig hagyta.

— Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni. – mondja Billy, miközben kifújja a füstöt az ég felé.

— Ugyan miért mennék veled? – makacskodik Harrington.

— Ha csak nem szeretnéd itt megvitatni mindezt... - von vállat Billy. – Nekem aztán már olyan mindegy.

Steve egy ideig nem felel, csak csendesen álldogál a kocsijának dőlve és a földet pásztázva tanakodik.

— Menjünk akkor! - sóhajt fel és visszaül a kocsiba. Billy eldobja a cigarettát.

— Csak gyere utánam!

Billy is visszaszáll a kocsiba, majd beindítja a motorját és rákanyarodik az útra. Harrington és ő eltávolodnak a „Elhagyja Hawkinsot. Jöjjön máskor is!" táblától.

A szőke látja a visszapillantóban, hogy Steve tisztes távolságból követi. Mintha bárkit is érdekelne, hogy mit csinálnak. Még magát Billyt is meglepi, mennyire nem foglalkoztatja mások véleménye jelenleg. Talán az alkohol teszi.

De Steve mindig is az a fajta volt, akit érdekelt mindez. Billyt aligha.
Tisztában van az erényeivel, és ez elegendő számára.

Ám, az tényleg igaz, hogy van benne egy rossz érzés. Nem akarja, hogy bárki is pletykálni kezdjen róluk. Viszont mivel senki nem gondolná, hogy melegek (mert ő nyilván nem az), ezért talán annyira nem is vészes a helyzet.

Billy befordul egy útra, amely egy Motel parkolójába vezet. Az épület egész pofás, most újíthatták fel. A szőke kiszáll a kocsiból és alig észrevehetően int Steve-nek, hogy parkoljon le. Hargrove bemegy és lefoglal egy szobát, majd rendel maguknak pizzát. Steve rá vár, de amikor Billy elmegy mellette ennyit szúr oda neki:

— Öt perc múlva gyere fel a másodikra! Hatos szoba.

A barna hajú nem mondd semmit, Billy pedig nem néz rá. Felmegy a lépcsőn és amint a szobába ér muszáj fellélegeznie. Bemegy a motelszoba fürdőjébe és megnézi magát a tükörben. Az apja kivételesen nem ütött annyira erősen, hogy nyoma maradjon. Szerencsére.

Billy egyre idegesebb, ahogy magát figyeli. Beletúr szőke, göndör hajába és a füle mögé tűri pár kósza tincsét.

Kopogást hall. Megforgatja a szemeit. Az ajtóhoz sétál. Amikor kinyitja, szinte ismét berántja Steve-et, de most annyi kivétellel, hogy nem csókolja meg.

— Mi a faszért kopogsz, te hülye? – kérdezi tőle, a barna hajú pedig értetlenül néz rá.

— Engedj el! – szűri ki a fogai közül, Billy pedig így tesz. – Miért jöttünk pont egy Motelbe? – érdeklődi a szőkétől, aki felsóhajtva ül le a nagy franciaágyra, amely a szoba közepén áll.

A berendezés is újszerűnek tűnik, ami meglepő egy Motelhez képest. Az ágyon a húzatnak kellemes levendula illata van és lila színű. Ez nem túlzottan tetszik Billynek, de per pillanat nem igazán tudja foglalkoztatni ez az apró tényező, amely eltörpül a helyzetük mellett.

— Beszélgetni. – feleli úgy, mintha Steve nem tudná pontosan az ostoba kérdésére a választ. A barna hajú összefonja maga előtt a kezeit és egyhelyben áll ott, ahol Billy elengedte őt. A szőke megtámasztja maga mögött a kezeit az ágyon. – Hiszen volna mit megtárgyalnunk a mai napról.

— Figyelj, én egyáltalán nem akartam ezt az egészet... - mondja Steve, de Billy csak felnevet. Steve megzavarodik. – Mégis mi olyan nevetséges ebben?

— Az, hogy magadnak sem vagy képes bevallani, hogy mennyire akartad mindezt!

— De én nem... - túr a hajába idegesen. – Én nem vagyok meleg! – az arcára egyszerre ül tagadás és rémület.

— Úgy, ahogyan én sem. – mondja nyugodtan Billy. Az ital teheti, és az, hogy ezzel is be akar mutatni az apjának. Ő Billy Hargrove. És Billyt senki sem irányíthatja. – Van egy ajánlatom, Harrington.

Látja, hogy Steve-nek ez már most nem tetszik, de csak hallgat. Mérlegel, s végül bólint.

— Te nem beszélsz arról, hogy mi történt közöttünk, én pedig nem kürtölöm világgá a kis álmodat.

— Az álmunkat. – javítja ki Steve, mire Billy megforgatja a szemeit. – Te is álmodtál. Magad mondtad.

— Meglehet, hogy így volt. De ellenben veled, én nem írtam róla egy kisebb regényt. – vigyorodik el kajánul. A kék szemei izzanak.

— Egyébként sem beszélnék erről, te is tudod. – morogja Steve lefegyverezve. – Ennyi? Csak ezért hívtál?

— Nem egészen. – vallja be Billy és jobban terpeszteni kezd az ágyon. – Az alkunak van egy záradéka. Feltéve, ha téged is érdekel az ajánlatom. – néz végig Steve testén, miközben megnyalja a száját. A barna hajú zavartan figyeli. Nem hiszi el, amit hall. – Tudod Harrington, én sosem zárkóztam el a kihívások elől. Bár igaz, ez az egész már az én határaimon is túlmutat... – magyarázza a szőke.

— Bökd már ki végre, hogy mire akarsz kilyukadni! – ripakodik rá hirtelen Steve, ugyanis a szavai felingerlik őt.
És nem teljesen jó értelemben.

— Szerintem már te is tudod, hogy mit akarok. – fúrja Billy a tekintetét Steve barna szemeibe.

— Mit? – kérdezi fogcsikorgatva a fiú, és nagyon reménykedik abban, hogy nem azt, amire gondol.

— Téged. – mondja a kékszemű démon, és mintha azonnal megfagyna a szobában a levegő. Steve dermedten figyeli Őt.