ADDICTION OF BLUE ( HARRINGROVE )

16:15 [ STEVE ]

Úgy ült az órákon akár csak egy holdkóros. Teljesen lefagyott az agya azután, ami a zuhanyzóban történt. Nem fogta fel, egyszerűen az elméje képtelen volt megemészteni ezt az egészet. Annyira abszurd volt, annyira lehetetlen... Aztán megtalálta a cetlit a szekrényében.

Még mindig azt szorongatja a kezében, pedig már otthon ül az ágyán. Billy azt akarja, hogy odamenjen. A házához. Ő, Steve Harrington.

Egyszerűen csak össze van zavarodva. Ez teljesen biztos, hogy egy rossz álom. Egy álom az álomban, amiből nem tud felébredni és sodródik az eseményekkel.
Talán Freddy is mindjárt feltűnik és kinyírja. Őszintén még ez is sokkal jobb lenne, mint odamenni Billy Hargrove házához, hogy összeverjék egymást. Mivel nagy valószínűséggel ez történne, ugyanis ezekután mást már el sem tud képzelni.

A szemei előtt folyamatosan a suliban történtek peregnek le. Ahogy elkapja a zuhanó Billyt és a falnak esnek, majd összeér a testük minden pontja.

Tudja, hogy a fiú is érezte azt, amit ő. Muszáj volt éreznie, különben nem csókolt volna vissza. Nem fajult volna el idáig mindez.
Steve megütötte, mert Billy felidegesítette. Úgy alapjáraton is, de mióta megtalálta azt a papírt... A fiú retteg, hogy Billy világgá kürtöli azt, ami rajta van. De csak nem teszi meg. Hiszen ő is megcsókolt!

Ha nem lenne ez az egész egy semmiség, akkor nem viszonozta volna.
Vagy csak a pillanat hevében tette?
Nem, Billy egyszerűen maga az élő női bálvány. Nem csókolna meg csak úgy egy férfit.
Főleg nem pont Őt.
Utálják egymást!
Vagyis Steve nagyon erre próbál összpontosítani, hogy ne gondoljon a csókra.
A szőke akaratos ajkaira, amiktől lángba borult az egész teste és bizsergés járta át.
Pont, mint abban az átkozott álomban...

— Tudtam, hogy jelenthet valamit... - morogja maga elé a fejét rázva. A hasa morogni kezdett, de ismét képtelen akár egy falatot is lenyelni a torkában lévő gombóc miatt, amit a hasában kialakuló szorongás eredményez.
Hányingere van, viszont pontosan ő sem tudja meghatározni mitől: Attól, ami történt, vagy attól, hogy nem tudja mit is érez Billy valójában.
Bár a szőkéről soha senki nem tudja, milyen is úgy igazából. Mindig a tapló és arrogáns arcát mutatja másoknak. Ám ott a zuhanyzóban olyan volt, mintha Steve meglátta volna a valódi arcát. Azt a fiút, aki törődésre és szeretetre vágyik. És talán arra, hogy valaki végre lássa őt.

Egek! Mikre gondolok! – csapja meg magát Steve, hogy hátha ezzel sikerül felébresztenie a tudatát a rémálomból. De nagyon is érzi az ütést. Tehát nem álmodik, s mindez ténylegesen megtörtént vele.

A faliórára pillant, ami már majdnem négy órát mutat. Úgy dönt, hogy – bár eléggé elkésett – meglátogatja a Hargrove fiút. Meglehet ott válaszokat kap arra, hogy mi ez az egész. Lehet mégiscsak valami természetfeletti dolog keze van ebben a történetben. Ami valljuk be, nem lepné meg már Steve-et.

Felkap egy almát a konyhából és beül az autójába. Szinte meg sem áll, amíg a Hargrove ház elé nem ér. Hangosan dübörög az ajtón. Először semmi, aztán kivágódik az ajtó és egy whiskey leheletű fiú fogadja.

— Baszd meg! – mondja a szőke, majd a gallérjánál fogja behúzza magához Steve-et, aki hirtelen megragadja a pólóját szorongató kezet. Billy becsapja a lábával az ajtót és egyből Steve ajkainak esik.

A barna hajú fiú tisztán érzi a szőke nyelvét borító whiskey ízét. Túlságosan finom, és Billy túlságosan csábító ajkai szaggatni, majd tépni kezdik az övét. A nyelve azonnal az ő szájába csúszik. Steve nem akarja hagyni magát, de enged az érzésnek, ami ismét birtokba veszi a testét. Mintha nem is ő irányítaná a tetteit. Billy a szobája felé tolja őt.
Tényleg nem ezért hívta, és ezt Steve is pontosan tudja, mégsem ellenkezik. Hagyja, hogy a fiú az ágyára lökje, majd fölé magasodva csókolja tovább.

Steve felnyög, amikor Hargrove a nyakára térve harapdálni kezdi a bőrét. El sem hiszi, hogy ez tényleg megtörténik.
Pont úgy, ahogyan az álmában.

Megérzi Billy merevedését, ami a hasának nyomódik. Egy eszelős ötlettől vezérelve megragadja Billyt és az ágyra nyomja. Bár Billy kissé izmosabb, de Steve gyorsabb. Először nem tudja eldönteni, hogy Hargrove részeg, vagy csak ivott pár kortyot, viszont nem is igazán érdekli.
Most rajta van a sor, hogy irányítson.
A szőke a fenekébe markol, miközben élvezi a csókjait.

— Rólad álmodtam, Harrington. – mondja nehézkesen Billy. A barna hajú amint ezt meghallja, abbahagyja a fiú kényeztetését.

— Mi? – kérdezi értetlenül a hasán ülve.

— Rólad álmodtam, akár csak te rólam. – feleli a kékszemű démon, ahogy a tekintetük találkozik. Steve nem akarja elhinni a hallottakat, de látva Billy szemeiben az őszinteséget, mégis elhiszi. És újra felfordul a gyomra, amikor tudatosul benne, mit is művelnek.

Lepattan Billy hasáról és ismét két lábon áll a földön. Beletúr csapzott hajába, miközben körbepillant. A szíve hevesen ver, megint nem kap levegőt. Túl sok a cigarettafüst, nincs tiszta, friss levegő a szobában.
Billy felkönyököl az ágyon és nézi, ahogyan Steve enyhe pánikrohamot kap. Talán, ha nem ivott volna annyit, az első szava az lett volna, amikor kinyitja az ajtót, hogy Steve szarul fest. De mivel ivott... hát egészen más volt a reakciója.

— Mi ez az egész? – kérdezi inkább magától Steve, mint a szobában lévő másik féltől. Letörli az ajkairól Billy szájának bódító ízét, vagyis inkább a whiskey ízét, ami enyhe nyállal keveredett. Billy nyálával, aki megcsókolta őt.

Próbál értelmet nyerni az amúgy is zavaros helyzetében, de képtelen erre. Egyszerűen elvesztette az agya és az újonnan megjelenő érzései felett a harcot. Ennyi volt.

— Nos, ez engem is roppantmód érdekelne. – jegyzi meg felhorkantva Billy.

Steve már éppen üvöltözni akar vele mérgében, amikor a kettejük közé ülő csöndben meghallanak egy ajtócsapódást. Steve látja, hogy Billyben mintha azonnal felütött volna egy felismerés: felpattan az ágyról és megragadja őt, miközben az ablak felé taszigálja.

— Tűnj el! – mondja neki Billy.

— Mi? – kérdez vissza értetlenül Steve. A jégkék szemek szinte szikrázva néznek rá.

— Itt van az apám, és nem találhat meg egy fiúval a szobámban baszd meg! – feleli idegesen, mire már Steve is megérti a szorult helyzetüket. – Húzz már el innen, Harrington! – löki az ablak felé.

— Jól van már megyek! – csap vissza Steve és kinyitja az ablakot.

— Háromnegyed óra múlva találkozzunk a városhatáron! – teszi hozzá Billy, majd kilép a szobájából.

Steve még jobban összezavarodva távozik, mint ahogyan érkezett. Pedig elvileg válaszokért jött Billy Hargrove házához, de csak még több kérdés kavarog az így is zavaros elméjében.