ADDICTION OF BLUE ( HARRINGROVE )

0:00 [ STEVE ]

Szinte még hallja a szőke szavait, ahogy a fürdőből kikecmeregve az ágyra hajította őt.

— Annyira megakarlak érinteni. – morogta a fülébe.

— Mire vársz hát? – kérdezte tőle Steve, és engedte, hogy a fiú azt tegyen vele, amit csak akar.

Már nem volt ellenére a dolog, egyszerűen szabaddá akart válni. Mint amikor az ember először próbál ki valamit és teljesen beszippantja őt. A függőjévé válik az adott dolognak.

Steve már tudja, hogy örökre Billy Hargrove függője lesz. Főleg azoknak a kék szemeknek, amik folyamatosan kísértik őt. A bennük gyúló tűz felemészti bármikor ránéz, és képtelen szabadulni a tudattól, hogy más érjen a fiúhoz. Bármennyire is azt akarja mondani, hogy nem vonzódik hozzá, nagyon is azt teszi.

Ezért is fájnak neki olyannyira a fiú szavai, amikor már tudja, hogy ennyi volt. Hamarosan éjfélt üt az óra és vége lesz mindennek. Amilyen gyorsan jött, olyan sebtében is távozik az életéből. Legalábbis... abban az értelemben, amiben szerepet játszott az elmúlt egy napban.

Steve pontosan érzi, hogy sosem fogja tudni elfelejteni ezt a napot. Ez a nap, vagyis sokkal inkább az álom, megváltoztatta őt.
Megmutatta az élet egy egészen másmilyen oldalát. Ahol egyaránt képes kedvelni egy fiút, akárcsak egy lányt. Még ha ezt innentől fogva titokban is kell tartania a külvilág elől.

A szülei biztos nem fogadnák jó szívvel. Az apja semmiesetre sem. Az anyja talán, de abban sem biztos. Folyton rágja a fülét, hogy végre találjon magának egy kedves lányt, akivel boldog lehet.

De mi van akkor, ha ő nem egy lány mellett lenne igazán boldog?
Vajon miután Billy teljesen felöltözik és elmegy, ugyanolyan lesz minden?
Nem, biztosan nem... Már soha többé nem lesz az a Steve Harrington, aki ezelőtt volt.
Billy Hargrove előtt.
A nap előtt, amikor lefeküdtek.
Az álom előtt, ami megváltoztatott mindent.

Billy szavaitól összeszorul a szíve, de nem reagál, hanem alvást színlel. Képtelen lenne belenézni azokba a ragyogó, kék szemekbe és azt mondani: köszönöm az estét.

Amúgy sem tudná maradásra bírni a fiút, ezért csak hagyja, hogy távozzon.
Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, Steve a párnájába fúrja a fejét és felüvölt. Szemeiben izzanak a könnyei, a szíve atomjaira hullik és nem kap levegőt. Olyan keservesen sír, ahogyan eddig még soha.

Tehát ennyi volt csak a fiú számára?
Egy éjszaka.

Bár tudta, hogy mire vállalkozott, amikor belement abba a mocskos alkuba. Még akkor is, ha ez elemeiben megváltoztatta őt, akarta.
Megakarta tapasztalni, milyen az, amikor az ember teljesen elengedi magát és csak... él egy kicsit. Amikor nem foglalkozik semmivel és senkivel. Egyszerűen enged mindennek, ami vár rá. Befogad mindent, ami elakarja árasztani őt.

Mennyire ostoba ötlet is volt!
Mégis valahol megérte.

— Maradnod kellett volna! – suttogja csendesen a párnába, amikor már lenyugszik annyira, hogy lassabban vegye a levegőt. Ahogy kinyújtja a kezét az üres oldalra - ahol egészen eddig Billy feküdt - megérez valamit a matracon.

Felül és ahogy felemeli tárgyat, egyből tudja, hogy mi is az.
Egy nyaklánc. Billy nyaklánca.
Steve a kezében forgatja és csak figyeli a medált. A fiú sosem vette le a nyakáról.

Talán véletlenül hagyta itt. – gondolja magában a fiú. Vagy azért, hogy... Nem, hiszen Billy szabta meg az alkut. Ha mégis Steve mellett akart volna maradni, akkor nem megy el.

Viszont a barna hajú fiúnak így mégis akad egy indoka, hogy másnap újból felkeresse a fiút.
A szíve mintha megnyugodna ettől a gondolattól, visszafekszik az ágyba.

Lehet van esély arra, hogy ez az egész máshogy alakuljon. Muszáj, hogy legyen valami folytatása, hiszen nem feledkezhetnek meg csak úgy erről.
Az érzésről, amit egymásból váltottak ki.

Steve lassan álomra hajtja a fejét. Túl hosszú és bonyolult volt a napja, de egy percét sem akarja elfelejteni. Tisztában van azzal, hogy egyszer minden véget ér, de ez még csak most kezdődött el köztük.
Ő pedig nem fogja hagyni, hogy Billy csak úgy lerázza őt, alku ide vagy oda. Ő küzdeni fog érte. Hisz abban, hogy megmentheti a fiút önmaga borús elméjétől.

Mivel mindenkiben van jóság, csak valakinek fel kell fedeznie mindezt. És ő, Steve Harrington felfedezte ezt a fényt Billyben, ezért nem akarja hagyni, hogy feledésbe merüljön az, ami fellángolni látszik köztük.

Ám mindazzal nem számol, hogy a függőjévé válik valaki olyannak, akiről a szíve mélyén mégis tudja, hogy sosem lehet igazán az övé.
Ennek tudatába végtére is muszáj lenne belenyugodnia, de mégsem megy neki.

Viszont Steve azt még nem tudja, hogy a kék szempárt már soha többé nem láthatja élő valójában. Kivéve persze... az álmaiban.

[ VÉGE ]