A prima vista || HP ff

●13●

Sirius azonnal visszaváltozott emberi formájába, mikor a földön fekvő, reszkető gyermek mellé ért. Hezitálva nyúlt az apró test felé, félve attól, hogy csak még több fájdalmat okozna neki, de aztán összeszedte magát, s óvatosan a hátára fordította a fiút. Harry nem volt magánál, ez tisztán látszott, ám Sirius nem talált sebet a gyermek fején, így megkönnyebbülve sóhajtott fel. Nem agyrázkódás, remélhetőleg. Ennek ellenére a néhai griffendéles továbbra is aggódott. Harry megállíthatatlanul reszketett a kezeiben, a sápadt bőre hűvösségétől Siriust is kirázta a hideg. Látott pár karcolást és mélyebb sebet a gyermek testén, de egyik sem tűnt túl komolynak, persze azért majd le kell kezelni az összeset.

– Harry?!

Sirius nehezen tért vissza a gondolatai mélyéről, de miután meghallotta Perselus aggódó hangját, rögtön visszatalált a jelenbe. Utoljára akkor beszélt így a fiatal bájitalmester, amikor James "véletlenül" a nappaliban hagyta a híres köpenyét, s Harry órákra eltűnt. Bár utána Perselus sokkal inkább ideges volt Lilyvel együtt, s nem ijedt, de ez már más kérdés.

– Nincs magánál, de a fején nem találtam sérülést – mondta Sirius halkan, mire Perselus csak sebtében bólintott egyet, hiszen már javában vizsgálta a gyermeket a különféle varázslataival.

– Van pár vágás és zúzódás a testén, illetve az egyik bordája megmerepedt, de a legnagyobb bajunk jelenleg az, hogy nagyon ki van hűlve – szólalt meg végül Perselus, pontosan abban a pillanatban, hogy Remus is leérkezett a meredek domboldalon.

– Akkor semmi súlyos? – kérdezte megkönnyebbülve Remus.

– Egyelőre úgy tűnik – biccentett Perselus, majd óvatosan felemelte Harryt a földről. – Vigyük haza, s akkor jobban meg tudom vizsgálni.

– Rendben – egyezett bele Sirius is, majd pár pillanattal később már az animágus formájában szaladt felfelé a kiálló gyökerek és kövek között.

Remus is megindult felfelé lassan, hiszen tudja jól, hogy Perselus úgyis hoppanálni fog a kúriához tekintve, hogy úgy sokkal egyszerűbb felvinni Harryt. Sirius és Remus együtt szaladtak vissza át az erdőn, majd kissé lihegve, de megérkeztek az épülethez, ami tárt ajtókkal várta őket. Perselus már Harry szobájában volt, s a gyermek sebeit kezelte le valamiféle kenőccsel.

– A szekrényben van pár melegebb pokróc. Valaki ide tudja hozni? – kérdezte halkan a bájitalmester, mikor meghallotta, hogy Remus és Sirius megérkeztek.

– Persze – felelte azonnal Remus, s az említett tárgyak keresésére indult, míg Sirius kicsit határozatlanul, de ott maradt Harry mellett, már emberi formájában.

– Nem hittem volna, hogy ennyire sovány – szólalt meg halkan, s rekedten a volt griffendéles, mire egy pillanatra Perselus fel is emelte a fejét, de aztán újra Harryre kezdett koncentrálni. – Remus elmondta, hogy mi történt vele Lily rokonainál, de nem hittem volna, hogy ennyire rossz a helyzet.

– Én már akkor megmondtam Dumbledore-nak, hogy ne vigye oda Harryt, de nem hallgatott rám – sóhajtott fel Perselus.

– Nem tudhattad, hogy ez lesz – rázta meg a fejét Sirius. – Mármint, ismertük Petuniát, persze sejthettük volna, hogy esetleg képes erre, de nem láthattad előre, hogy ez fog történni, Perselus.

Sirius számára elég nehéz volt eleinte, hogy megbékéljen a volt ellenségével, hiszen annyi bosszúságot okozott nekik korábban, de aztán idővel csak belátta, hogy az örökös vitának semmi értelme. Ehhez persze kellett Remus és Lily is, de végül megállapodtak a kölcsönös fegyverszünetben, s csak amolyan egészséges módon idegesítették a másikat. Miután felhagytak azzal, hogy egymás torkának essenek napi rendszerességgel, Sirius észrevette, hogy a mardekárosok nem igazán bántak jól Perselussal. A legtöbben lenézték és elítélték amiatt, hogy Lilyvel – aki ugyebár mugli születésű volt –, valamint a többi griffendélessel barátkozott. Sirius akkor jött rá, hogy Perselus életét nem csak ők keserítették meg, hanem a saját háztársai is.

– Hamarabb ki kellett volna vizsgálnom az ügyet – kötötte az ebet a karóhoz továbbra is Perselus. – Éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tettem semmit. Inkább vártam addig, míg végül megtörtént a baj, amitől a legjobban féltem.

– De most már Harry veled van, ahogy James és Lily akarta. Erre gondolj, ne a múltra!

– Siriusnak kivételesen igaza van – jelent meg újra Remus, legalább négy pléddel a kezében.

– Kivételesen?! – kérdezett vissza tettetett felháborodással a hangjában Sirius, ám a férfi szemei halványan csillogtak az örömtől, mire még Perselus is megeresztett egy gyenge mosolyt.

– Köszönöm, Remus – vette át a fiatal bájitalmester a kért pokrócokat, majd rögtön kettőt Harryre terített. – Valószínűleg be fog lázasodni és beteg is lesz, de egyelőre úgy néz ki, hogy minden rendben lesz, ha nem kerül ki újra a hidegbe.

– Végre egy kis jó hír – sóhajtott fel Remus megnyugodva.

Sirius óvatosan a barátja felé pillantott. Látta, hogy Remus nagyon fáradt volt már. A férfi sápadt bőrén szinte világítottak a fekete karikák a szemei alatt, s az arca is eléggé nyúzottnak és betegesnek tűnt. Nem sokat beszéltek azután, hogy Remus lakására mentek a Minisztériumból, Remus csak a legfontosabb eseményeket mondta el, azonban Sirius érezte, hogy valamit titkoltak előtte. Perselus is gyakran aggódva tekintett Remusra, mintha valami történt volna korábban. De vajon mi?

– Pihenned kéne, Remus – fejtette ki az aggodalmát szavakban is Sirius, mire egy szemforgatást kapott válaszként a homokszőke hajútól.

– Ezt mondom neki én is napok óta, de nem hallgat rám – legyintett fáradtan Perselus. – De Siriusnak tényleg igaza van, Remus. Itt most egyebet nem tehettek. Tudok figyelni Harryre egyedül is, nektek meg nem árt a pihenés. Menjetek haza, majd üzenek, ha változás történik.

Sirius látta Remus habozását, de végül a sebhelyes férfi bólintott egyet.

– Rendben – adta meg magát Remus lemondóan. – De tényleg szólj, ha valami történik.

– Mindenképpen – bólintott Perselus, majd lassan kikísérte őket a kúriából. Odakint Sirius hagyta, hogy Remus megfogja a karját, majd nem sokkal később már a volt griffendéles szűk lakásában találta magát, egy kimerült és enyhén remegő Remus társaságában.

Sirius tudta, hogy neki is hosszú éjszakája lesz ugyanúgy, mint Perselusnak.

•••

Heeey!

Igen, még élek nyugalom! ^^ Kellett egy kis pihenés, de most újult erővel visszatértem és írok tovább. :3

Amúgy, a Tekergők fanficen még mindig dolgozok... szükségem van egy tömény wolfstar sztorira, hihi :D