A prima vista || HP ff

●17●

Perselus Piton haragosan nézte, ahogy a Minisztériumból szökött vizsgálóbizottság a kúriája minden egyes pontját alaposan megnézi. Már órák óta jártak fel-alá a szobákban és a folyosókon, de eddig persze nem találtak semmi rendkívülit. A fiatal bájitalmester otthona takaros és kellemes volt annak ellenére is, hogy az épület igen hatalmas méretekkel büszkélkedett. A volt mardekáros mindent megtett azért, hogy a háza egy olyan hely legyen, ahová érdemes visszatérni. Most azonban nem azért vizsgáltak át mindent, hogy megbizonyosodjanak arról, Perselus rendes körülmények között él-e. Nem, nem erről van szó. A karótnyelt, öltönyös-kosztümös varázslók és boszorkányok arra voltak kíváncsiak, hogy a varázsvilág gyöngyszeme, a kis Harry Potter biztonságos helyen tartózkodik-e. Dumbledore professzor ugyan figyelmeztette Perselust, hogy a Minisztérium nem fog azonnal zöld utat adni neki, de azért igenis zavarta az idegenek jelenléte a házában.

Harry ijedten bújkált Perselus talárja mögött. A gyermek félt eltávolodni a férfi mellől, ugyanis egyáltalán nem bízott az ismeretlen alakokban, amit a bájitalmester meg tudott érteni. Harry úgy követte őt, mint egy árnyék, s még a neki feltett kérdésekre is alig mert válaszolni. Aggódott, hogy véletlenül valami rosszat mond majd, s elviszik onnan vissza oda, ahonnan jött.

– Perselus? – kérdezte Harry halkan, szinte már suttogva, de szerencsére a férfi így is meghallotta.

– Igen, Harry? – fordult felé Perselus.

– Velük kell majd mennem?

A férfi eleresztett egy halk sóhajt. Természetesen semmi pénzért nem engedte volna, hogy a gyermeket elvigyék onnan, ugyanakkor nem akart olyasmit megígérni, amit nem biztos, hogy be is tud tartani. Annyi emberben csalódott már Harry, nem akart ő a következő lenni.

– Nem tudom, Harry – felelte őszintén a bájitalmester. – De mindent megteszek majd azért, hogy itt maradhass, rendben?

– Rendben – bólintott Harry, majd szorosan átölelte Perselus lábát, s visszabújt a férfi talárjának védelmébe. Nem sok kedve volt ahhoz, hogy a furcsa idegenek újra kérdések tucatjával halmozzák el, így inkább maradt a fekete hajú varázsló közelében.

Perselus mogorván nézett körbe. Semmi kedve nem volt ehhez, de mégsem rúghatta ki a váratlan "látogatókat" a házából, az minden bizonnyal semmi jót nem hozott volna a fejére. Harryt se szívesen tette volna ki egy esetleges költözésnek, így inkább maradt csendben és várta, hogy a tömeg végre elmenjen onnan.

– Nem találtunk semmi különöset – szólalt fel végül egy alacsonyabb, őszes hajú idősebb varázsló. – A lakhely tökéletes a gyermek számára.

– Akkor úgy vélem, akár távozhatnak is – felelte Perselus halkan, minden erejével visszatartva azokat a válogatott szavakat, melyeket legszívesebben kimondott volna.

– Természetesen – bólintott a férfi, majd a teljes delegációval együtt távoztak. Néhányuk arcán tisztán kivehető volt, hogy mennyire szerettek volna találni valamit, de a bájitalmester nem törődött ezzel. Hagytak neki egy pár odalas dokumentumot is, amiben csak annyi volt a lényeges, hogy majd értesítik a további fejleményekről. Perselus halkan felsóhajtott, majd fáradtan Harry felé fordult, aki még mindig a nyomában járt és nem hagyta el az oldalát egy percre sem.

– Most már nem lesz baj, Harry – mondta Perselus, majd óvatosan leguggolt a gyermek elé. – Elmentek, látod?

– Látom – bólintott Harry, de a szemei még mindig félve és bizonytalanul csillantak fel. – Nem fognak visszajönni, ugye?

– Ezt nem tudom megmondani – vallotta be kelletlenül Perselus. – De ígérem, hogy nem fogom hagyni, hogy elvigyenek innen, rendben?

Harry halványan elmosolyodott, majd váratlanul magához ölelte Perselust. A férfi már kezdte megszokni, hiszen a gyermek mostanában sokat csinálta ezt, de azért még mindig meglepetésként érte, mikor Harry csak úgy letámadta őt. Mindazonáltal nyugalommal töltötte el a tudat, hogy bár Harry eddigi élete nem volt könnyű, ő mégsem lett megkeseredett vagy visszataszító. Azon embereket, akik barátsággal és kedveséggel fordultak hozzá, hamar bizalommal fogadta annak annak ellenére is, hogy mennyire félt még mindig új dolgoktól és emberektől.

– Köszönöm! – suttogta Harry, talán csak úgy magának, de Perselus így is meghallotta őt, mint mindig.

•••

Harry magában játszott a szobájában azután, hogy az a sok idegen férfi és nő végre elhagyta a kúria területét. Pár nappal ezelőtt Perselus elvitte magával pár boltba a környéken és vettek egy-két hasznosabb dolgot, mint például egy puha szőnyeget, néhány meleg meleg és bolyhos plédet, meg persze párnákat és takarót. A szobája szépen lassan megtelt élettel, s Harry egyszerűen imádta. Már-már akadt olyan éjszaka, amikor az álmaiban nem jelent meg Vernon bácsi, s nyugodtan aludt reggelig.

Mégis, valami más volt. Perselus mindent megtett érte, Harry nem is panaszkodott emiatt. Sőt, gyakran már úgy is érezte, hogy túl sokat kap, nem érdemel ő annyit. Az ajándékok azonban csak jöttek és jöttek, s Harry egyik régen elmetett része újra gyereknek érezte magát. Nem kellett aggódnia a reggeli miatt, nem hibáztatta senki olyan dolgokért, amihez köze sem volt. Nem sipítozott Petunia néni a fülébe, nem verte Dudley és Vernon bácsi sem emelte fel fenyegetően a kezét.

De mi hiányzott akkor? Harry nem is értette pontosan, hogy miért is érez így egyáltalán, de egyre többször gondolt a szüleire. Perselus mesélt neki néha róluk, s Sirius és Remus is elejtett már pár mesét azokról az időkről, mégis Harry alig tudott valamit a családjáról. Annak idején alig gondolt rájuk, most azonban, hogy van egy otthona, egyre többször jut eszébe az a fránya érzés. A honvágy egy olyan hely után, amire nem is emlékszik. A hiányérzet olyan emberek iránt, akiket szinte nem is imert. Nem mert ezekkel a kérdésekkel Perselus elé állni, mert félt, hogy megbántotta volna vele a férfit, így inkább magába zárt mindent és hagyta, hogy az elméje lassan, de feleméssze mindenét.

•••

Hey!

Újra itt, újra élek! *-*

Köszönöm mindazoknak, akik válaszoltak az előző részben feltett kérdésemre! Még mindig nem 100%, hogy elkezdem-e, de nagyon úgy néz ki. ^^

Illetve köszönet jár azoknak is, akik belenéztek a másik Harry Potteres fanficbe! Máris 100 felett van az olvasottság, úgyhogy ti vagytok a legjobbak!! ❤️