3. Rose Potter és a Tűz Serlege

6. A főbenjáró átkok

Másnap a negyedévesek első órája a sötétvarázslatok kivédése volt. Rose Emily mellé ült.

Hirtelen belépett a szobába Rémszem. Az, hogy az egyik lábával sántított, azt jelezte, hogy az a lába mű.

-Az én nevem Alastor Mordon, hivatásos auror, azért tanítok, mert Dumbledore megkért. Van kérdés? - a legtöbben megpisszenni nem mertek, nemhogy kérdezni.

Mordon elővett egy üvegbezárt óriáspókot és kivette őt a befőttesüvegből.

-Van három átok, amikről elvileg nem szabadna tudnotok, de ez súlyos tévedés. Tudnotok kell, mivel álltok szemben! Ez a három főbenjáró átok. A legfontosabb a lankadatlan éberség! Valaki tud egyet? Weasley?

-A-azthiszem tu-tudok egyet. Az imperio.

-Igen! Pontosan! Az apádnak sok dolga volt ezzel az átokkal - rászegezte a pókra a pálcáját. - Imperio! - a pók megremegett, majd ráugrott az ablakra. Pontosabban Mordon rádobta az ablakra, mivel a pók már nem magától mozgott. - Na mit csináljak vele? Dobjam ki az ablakon? Fojtsam vízbe? Hát jó! - azzal letette a pókot az asztalra és elengette.

-Valaki tud még? Hunt? - szólította fel a Draco mellett ülő Call-t.

-Én tudok egyet. A crutiatus átok.

-Á, igen! - csillant fel Mordon szeme. - Te meg Longbottom sokat tudtok arról az átokról, nem igaz? - miközben ezt kimondta, a tekintete végig Neville és Call között cikázott. Az utóbbi értetlen arcal ült vissza a helyére és az óra további részében nem nagyon szólalt meg.

Mordon újra pálcát rántott és a pókra szegezte.

-Crucio!

A pók egyszeriben vonaglani kezdett és látszott, hogy iszonyúan szenved. Amikor Nevielle és Call elszörnyedve a pókra nézett, a tekintetükben volt valami még, ami a többiekében nem volt.

-Elég! - kiáltott fel Emily. - Nem látja, hogy szenved?! Hagyja abba!

Mordon abbahagyta.

-Tudja mi a harmadik, Cross kisasszony?

-Nem - hajtotta le a fejét.

-Avada Kedavra!

A pók a hátára esett, s nem mozdult többé. Rose még ránézni sem bírt a holttestre. Nem az volt az első, hogy látott valakit meghalni és valahogy érezte, hogy nem is az utolsó...

-Ez a halálos átok. Erre a három átokra nincs bocsánat! Aki bármelyiket használja, az életfogytig cellát bérel magának Azkabanban. Csak két olyan ember létezik, akik túlélték a halálos átkot. Most mindketten itt ülnek - egyik szemével Harry homlokára, másikkal Rose jobb alkarjára nézett.

-Most megtanuljátok kivédeni az imperio átkot! - jelentette ki.

Ezután sorba állította őket. Harry állt leghátul. Rose pedig előtte.

Mordon mindenkin kipróbálta az átkot. Chris kidobta Pansy Parkinson könyvét az ablakon és majdnem utána ugrott.

Seamus féllábon körbeugrálta a termet és közben elénekelte a himnuszt.

Végül Rose következett.

-Imperio!

Ekkor a lány fejében megszólalt egy hang: Ugorj fel az asztalra!

Aztán valahol távol egy másik hang is megszólalt: Miért ugranék fel?!

Ugorj!
Nem!
Engedelmeskedj!
Nincs kedvem!

Olyan volt, mintha a parancsoló hang (ez) egyre távolodna, a másik (ez) meg közeledne. Rose nem ugrott fel az asztalra. Ellenállt.

Azt mondtam, FELUGRASSZ!

Pukkadj meg!

És megtörtént: Mordon pálcája füstölni kezdett, és felrobbant.

-Nagyon jó! - csikorgatta a fogát Rémszem.

<><><><><>

Az óra után mindenki sokkos állapotban és kormos arcal hagyta el a termet.

-Ez eszméletlen volt! - lelkendezett Call.

-Láttátok Mordon képét? - nevetett Chris.

-Hihetetlen! - toldotta meg Draco.

-Rose, jól vagy? - nézett a lányra Emily.

-Igen, csak egy kicsit hányingerem van. Call, Chris, hogy értette azt Mordon, hogy ti meg Nevielle sokat tudtok a crutiatus átokról?

-Nem tudom - tűnődött el Call.
- Furcsa.