3. Rose Potter és a Tűz Serlege

18. A harmadik próba

Hamarosan elérkezett a harmadik próba napja. A kviddics pályára egy hatalmas sövény-labirintust növesztettek, de azt még pontosan nem tudták a bajnokok, hogy mi lesz a feladatuk. Egy hűvösebb tavaszi délutánon mindenki kivonult az udvarra. A nézők és a zsűri felment a lelátókra. A bajnokok és Dumbledore megálltak a labirintus mellett.
- Figyeljetek rám! - kezdte az igazgató. - Ez a próba lesz a legnehezebb. A Trimágus Kupát Mordon professzor bevitte a labirintus közepébe. A feladat egyszerű: meg kell szereznetek. Azonban a labirintusban nem lesznek sem sárkányok, sem pedig sellők. Viszont találkozhattok mumussal, szfinx-el, durrfarkúszúrcsókkal, és még számtalan bestiával. De ami még rosszabb; elveszíthetitek önmagatokat. Ha úgy döntötök, feladjátok, küldjétek piros szikrákat az égbe. Akkor bemegy értetek valaki. Amikor az ágyú... - Az ágyú durrant. - Szóval Mr Potter és Miss Potter lépnek be elsőnek. - A labirintus oldalán két nyílás keletkezett. Harry és Rose elsőként beléptek a labirintus, két külömböző részébe. Amint a sövény visszanőtt, elhalltak a kinti hangok, mintha a labirintus hangszigetelve lenne. Rose félt, sőt; rettegett, hogy esetleg ő, vagy Harry nem élik túl. Ez teljesen más volt, mint sárkányokkal küzdeni egy arénában, vagy sellőkkel tárgyalni. Akkor tudták, hogy hol vannak a többiek. De most Rose még azt sem tudta, hogy ő hol van. Így hát csak elindult előre. Egyszercsak egy trollal találta szemben magát. A bestia magasra emelte furkósbotját és lecsapott. Rose az utolsó pillanatban ugrott félre. Nem akart már harcolni, csak ki akart jutni a labirintusból. Így hát elfutott. Már azt sem tudta, mennyi ideje fut, amikor egy fekete köpenyes alakkal találta szemben magát. Lehúzta fejéről a csukját, csak hogy Rose Voldemort fejével találja szemben magát. A lány olyan hirtelen jött rá, hogy mivel áll szemben, hogy még magát is meglepte.
- Comiculissimus! - kiáltotta el magát, mire Voldemortnak hirtelen normális színű lett a bőre és a szeme meg barna, az orra helyén pedig egy krumpli nőtt. Rose gyorsan tovább sietett, mielőtt Krumpli Orrú Voldmort magához tért volna szégyenéből. Egyszercsak üvöltést ütötte meg a fülét. Nem is olyan messziről. Gyorsan irányt változtatott és arra rohant tovább. Amikor odaért azt látta, hogy Harry éppen felsegítí a földről a félájult Cedrik-et.
- Mi történt?
- Krum megtámadta Cedrik-et a Crutiatus átokkal.
- Hogy mi?! - rökönyödött meg a lány.
- Inkább csak menjünk tovább! - javasolta Cedrik, amikor talpra állt.
- Rendben - sóhajtott Harry.
- Nézzétek! - kiáltott fel Rose és egy távolabb elhelyezkedő, kéken csillogó tárgyra mutatott. Összenéztek, aztán mindhárman a szikrázó tárgy irányába kezdtek rohanni. Amint odaértek és megbizonyosodtak róla, hogy az tényleg a Trimágus Kupa, Harry így szólt:
- Fogjátok meg ti! Ti érdemlitek!
- Nem, Harry! Ti fogjátok meg Cedrik-el!
- Nem, ti! - szólalt meg a hugrabugos is.
- Fogjuk meg egyszerre! - javasolta a kompromisszumos ötletet Rose.
- Rendben. Háromra - jelentette ki a másik Potter. - Egy... kettő... három! - azzal mindhárman megfogták a Trimágus Kupát. Éreztek egy rántást a köldöküknél, majd eltűnt a talaj a talpuk alól.

~*~*~*~*~*~

Rose keményen nekivágódott a földnek, mikor megérkeztek. Hirtelen erős fájdalmat érzett a halántékán, majd a világ megszűnt körülötte.