3. Rose Potter és a Tűz Serlege

24. Vonatút

Harry szemszöge:

Fogalmam sincs, hogyan kerültem fel a vonatra, de valahogyan felkerültem. Furcsán üresnek éreztem a lelkem és úgy éreztem, mintha egy felem hiányozna. Tizenkét évig folytamatosan ez az érzés gyötört, de akkor még nem tudtam, miért. Azonban most, hogy tudtam, mintha ezerszer rosszabb lett volna. A végtagjaim ólomsúlyúak voltak, mozogni is alig bírtam. Ron és Hermione végig csevegték az utat, de én egy szót sem hallottam belőle. Aztán, amikor már közel jártunk a King's Cross-hoz, rájöttem, hogy kezdenem kéne valamit a nyeremény pénzzel. Kisiettem a fülkéből, hogy odaadjam Frednek és George-dzsnak a pénzt, akik nagy örömmel fogadták. Ezután leszálltam a vonatról, hogy megkezdődjön életem legrosszabb nyári szünete.

Bocsánat, hogy ez ilyen rövidre sikeredett, de nem tudtam, mit írhatnék még Harry szemszögéből.

B.M.