3. Rose Potter és a Tűz Serlege

7. Durmstrang és Beauxbatons

Pár héttel az első sötétvarázslatok kivédése óra után egy hirdetőtábla került ki a Nagy Terem falára. A táblán ez állt:

Október 13.-án jönnek a Durmstrang és a Beauxbatons diákjai!

Mindenki kíváncsi volt már a vendégekre.

Hamar el is jött az október 13. Vacsora után mindenki kint gyülekezett a kastély előtt.

Sokáig csak vártak és semmi sem történt.

Már azt hitték, hogy nem is fognak jönni, amikor az égen megpillantottak egy háznagyságú valamit.

Egy hintó volt az. Két elefánt méretű ló húzta. Amikor lászállt a földre, egy pöttöm, világoskék taláros fiú szállt ki.

A fiú a lehető legszélesebbre tárta az ajtót, hogy egy meglehetősen magas nő kiszálljon, ezzel mindenkivel megértetve, hogy miért ilyen nagy a hintó.

-Madam Maxima! - lépett oda hozzá Dumbledore.

-Kih 'ogja elláhtni a lohvaimat? - kérdezte Madam Maxima erős francia akcentussal.

-Majd Hagrid ad nekik enni-inni.

-Igen, igen! - szaladt oda az óriás.

-Vhiskyt, adjon 'ekik!

-Ahogy óhajtja, hölgyem!

-Köhszönöm, 'agrid! Gyehrtek! - ekkor még csomó világoskék taláros tizenhat-tizenhét éves gyerek szállt ki és csatlakoztak a roxfortos diákokhoz.

-Szia! - lépett oda Rose-hoz egy beauxbatonsos fiú. - Azh én nehvem Julien di Angello.

-Szia, Julien! Az én nevem Rose Potter.

Ekkor a vízen tűnt fel valami. Egy nagyon kicsi hajó. Aztán kiemelkedett a vízből, s kiderűlt, hogy az csak a teteje volt. A hajó kikötött, és leszálltak róla a drumstrangosok.

Az ő igazgatójuk, valaki olyasvalaki valaki volt, akire Rose egyáltalán nem számított: Igor Karkarov, egy halálfaló.

Rose tudta, hogy Karkarovot azért helyezték szabadlábra, mert beköpte a társait.

Mindannyian bementek a Nagy Terembe.

A durmstrangosok a Mardekár, a beauxbatonsok a Hollóhát asztalához ültek le. A vörös hajú Potter lány a hollóhátosokra emelte tekintetét és észrevette Chris-t. A barna hajú fiúra nagyon nyomult egy beauxbatons-os csaj. Rose nem egészen értette Chris-t, aki próbált minél jobban elhúzódni a szőke lánytól, mert a többi fiú nyálcsorgatva nézett a lányra, akit Flour Delacour-nak hívtak.

Rose csak ekkor vetteészre, hogy az emelvényen, ahol a tanáriasztal is volt, most egy kifaragott, gyémántokkal díszített, magas aranytömb is állt.

Az asztalon, pedig egy lepellel leborított tárgy állt.

-Mindenkinek, jó estét! - kezdte Dumbledore, mire mindenki elnémúlt. - Azzal kezdjük, hogy elmondom, mi az a Trimágus Tusa. Ez egy nemzetkőzi mágus verseny, amit három versenyző játszik. Mindhárman egy-egy iskolát képviselnek, és három olyan próbát kell kiállniuk, amibe már páran bele is haltak - ezt drámai csend követte. - Ezért az a szabály lépett érvénybe, hogy tizenhét év alatt, senki nem jelentkezhet a tusára.

Erre aztán szinte mindenki felháborodottan elkezdett kiabálni. De a leghangosabban a Weasley ikerek kiabáltak.
-Nem igazság!
-Mi júniusban leszünk tizenhetek!

Rose-t annyira nem is zavarta, hogy nem jelentkezhet. Nem nagyon akart egy életveszélyes versenyben résztvenni.

-A nyeremény száz galleon, emellett a díjak díja, a trófeák trófeája, a Trimágus Kupa - azzal lerántotta a titokzatos tárgyról a leplet, s egy csillogó-villogó kupa került elő. A trófea oldalai világító kék üvegből, a többi része pedig színezüstből volt. Amikor meglátták a Trimágus Kupát, egyszerre kezdett mindenki beszélni.

-A bírót, - folytatta Dumbledore túlkiabáva a hangzavart - aki eldönti, kik lesznek a bajnokok, nem lehet átverni. A bíró, a Tűz Serlege.

Ezzel a mondattal az aranytömb elkezdett elolvadni s egy hatalmas, dúrva kőfaragású serleg jelent meg a helyén.

Rose-nak még a lélegzete is elakadt.

-Aki jelentkezni kíván a versenyre, az írja egy szelet pergamenre a nevét, és dobja bele a Tűz Serlegébe! - mondta Dumbledore. - Én, magam fogok korhatár vonalat húzni köré. A serleg az előcsarnokban lesz. A Trimágus Tusa kezdetét veszi most! - ebben a pillanatban a serlegben kék tűz lobbant. - Most pedig menjetek aludni! A vendégek maradjanak itt, hogy elmondjam, hol fognak lakni! Aki úgy érzi, hogy ő roxfortosok, az mehet lefeküdni!