Billy Hargrove Hálójában

Ebédszünet

Egy új nap virradt. Órák óta csak forgolódtam ágyamban hallgatva anyámat ahogy még meg sem jött már készülődik is munkába.
Újra megszólalt reggeli ébresztőórám amit sietve kinyomtam majd felugrottam az ágyból. Cigi szag ütötte meg orromat majd egy szempár nézését éreztem magamon. Tudtam, hogy az ablakban van és engem néz, ám próbáltam nem oda figyelni.
Lesiettem a konyhába majd előszedtem minden dolgot ami egy pirítós elkészítéséhez szükséges. Elővettem a már előre felszeletelt kenyeret, a vajat és a sót. Beleraktam egy pár kenyeret a pirítóba, majd csak vártam.
Teljesen elkalandoztak gondolataim, eszembe jutott Billy érintése, a hangja, a mosolya.
Kész a pirítós, jelzett egy felcsapódó hanggal a pirító. Kivettem a kenyerem, gyorsan megkentem vajjal, megsóztam és a számmal fogtam amíg sietve elkezdtem felrángatni magamra már szétgyúrt, lassan a kosztól elfeketedett, fehér Converse cipőmet.
Felkaptam a táskámat majd a pirítósomat a számba nyomva elindultam iskolába.
Ahogy kiléptem az ajtón a Hargrove kék Camaro-ját néztem amiben már ott ült Max.
- GYERE MÁR ELKÉSEK! - kiabált Max nyilvánvalóan Billy-nek.
Billy épp ekkor lépett ki az ajtón miközben épp ráncigálta magára vörös ingjét.
Most láttam csak igazán mennyire kigyúrt, a teste mint egy félistené.
"Ő egy seggfej." hessegettem el gondolataimat róla.
Felüvöltött a gyönyörű kék színű autó, majd elkezdett hátrafele gurulni miközben sofőrje rám nézett.
Rögtön elkaptam tekintetem, semmi reakciót nem akartam látni tőle, és azt sem akartam, hogy belőlem szedjen ki bármilyen reakciót.
Még mindig házunk tornácán álltam, "Mennyi az idő? Mióta állok itt?? Úristen el fogok késni!" , gondoltam miközben elkezdtem az iskola irányába szaladni.
Ilyenkor bánom, hogy nincs még jogsim.. se autóm.
Beletelt 10-15 percbe mire futva az iskolához értem, senki nem volt se az iskola előtt se a folyosókon, ám a Camaro megint csak ott állt az iskola bejáratánál.
"Már biztos becsengettek" kezdtem el futni tantermem irányába.
"12-es ez az ide kell jönnöm." Benyitottam a tanterembe ahol minden szempár felém fordult.
- Elkésett Brooks - szólalt fel a tanárnő aki már a matek példákat írta fel a táblára -, jelenteni fogom. Üljön le.
Így is tettem, elindultam az egyetlen üres szék irányába ami persze szerencsémre épp a legmesszebb volt a Hargrove gyerektől.
Leültem a padba majd előszedtem cuccaim és firkálgatni kezdtem, a matek sosem volt az erősségem, hiába figyelnék úgy sem érteném. Ezért inkább már meg sem erőltettem magam.
Az óra nagyon lassan telt, de eltelt, ahogy a következő kettő is majd az ebédszünet következett. Az nap még nem találkoztam barátaimmal, ezért annál inkább vártam a szünetet, hogy láthassam őket.
Ahogy az utolsó ebédszünet előtti óráról is kicsengettek mindenki sietve az ebédlő irányába kezdett haladni, hát én is így tettem.
Elkértem kajámat amit aznap az iskola menzán csináltak, aminek krumplipürének kellett volna lennie sült hússal. A krumplipüré inkább krumpli leves volt, a sült hús pedig inkább egy szikla. Kinézetre sem voltak jók, ízre még inkább nem lehettek azok, mindegy, elindultam már szememmel megtalált barátaim asztalához, mikor a semmiből elém került Billy.
Olyan hirtelen került oda, hogy esélyem sem volt kikerülni vagy megállni, tálcám egész tartalma Billy kigombolt ingjének belsejébe ömlött. Az egész iskola látta, ami nem csoda hisz az ebédlőben történt, épp ebédszünetben.
Az első alkalom volt, hogy megijedtem Billy-től.
Ahogy a szemébe néztem megszólalni nem tudtam, bocsánatot szerettem volna kérni, mert tényleg nem volt szándékos, de Billy nézésétől a levegő is megállt bennem.
Az egész ebédlő minket nézett, síri csend volt.
Billy szemeiben tombolt a harag, talán még egy kis tűz is keletkezett szemeiben a haragtól, száját összeszorította, elkapta kezem kicsit sem gyengéd érintésével majd tálcát leverve kiráncigált a hátsó udvarra, majd lelökött a földre.
Az egész iskola látni akarta mi fog történni, szemem sarkából láttam ahogy egymást löködik a felénk néző ablakoknál, csak hogy láthassák mi lesz most.
- Becky - mondta megint kihangsúlyozva becenevem amit csak ő használt -, tudod hogy ezt nem fogod megúszni igaz? - közeledett felém idegesen még mindig tűzzel a szemében.
Mire tovább tudta volna folytatni közénk ugrott Steve, miközben mellém ugrott Robin és Nancy akik segítettek felállni.
Nem tudom honnan kerültek elő, de nagyon örültem hogy ott voltak.
- Hagyd békén Billy. Biztosan nem direkt volt. - mindent láttak ami ott történt, hát persze, ezért tudták hol vagyok.
- Harrington.. - húzta el egyik felét szájának -, szóval ő a barátnőd? - nézett rám megvetően.
Steve válaszra sem méltatta.
- Még találkozunk Becky. - vágta fejemhez tudva, ha hazamegyek nem fogom tudni elkerülni.
Billy elsétált majd barátaim felém fordultak, leporoltak és sorban kezdték mondani.
- Ez egy faszfej! - robbant ki Robin.
- Nyugi Rebecca, semmi baj nem lesz, nem tud bántani és nem is fog. - fürkészte testem horzsolásokat keresve Steve.
- Amúgy sem direkt csináltad, nem tudom miért kellett ennyire felhúznia magát ezen. - mondta Nancy miközben még mindig belém volt karolva.
Kaptam még pár lágy ütést hármójuktól, hogy a rajtam levő port is letisztítsák majd elindultunk az ebédlő asztalhoz aminél ők már akkor ott ültek mikor az egész elkezdődött.
Egy szót sem szóltam, látszólag a többi diákot sem érdekelte már a helyzet. A barátaim viszont aggódva néztek engem látva, hogy valamit eltitkolok.
- Rebecca.. mi a baj?.. - kérdezte óvatosan Nancy.
- Semmi, jó étvágyat. - vágtam vissza nekik majd elsétáltam.
Belőlem az éhség is eltűnt, a gyomrom inkább összerándult. Látni sem bírtam az ételt ami mind ezt előidézte, muszáj volt eljönnöm.
Hamarabb mentem be az órámra, ezért várnom is kellett elég sokat míg elkezdődött.
Csak rajzolgattam és üvöltettem a zenét a táskámból elővett walkmanből. A csengőt ugyan nem hallottam az üvöltő zene miatt, de arra figyelmes lettem, hogy jönnek be a diákok sorra a terembe. Levettem hát walkmanem és előkészültem az órára.
A bejövő diákok közt megláttam Nancy-t aki próbálta megszerezni a hozzám legközelebb eső helyet, elém ült majd hátra fordult és kereste tekintetem, én ugyan nem akartam ránézni.
- Rebecca mond el mi a baj légyszíves. - ütötte meg orrunkat egy orrfacsaró bűz, mire Billy sétált el mellettünk. A szemeiben még mindig voltak lángok, de már nem olyan tüzesek. Ahogy láttuk nagyjából le is takarította magáról az ételmaradékot, már amennyire tudta.
Billy közvetlen mögém ült le, megfogta a székem majd hátrébb húzott.
- Otthon találkozunk szivi - súgta fülembe -, ha ki akarsz engesztelni ma is úgy várj, mint ahogyan tegnap.
Éreztem, hogy mondata végére elhúzódott szája majd elengedte székem amit én azonnal előrébb húztam.
- Mit mondott?? - kérdezte Nancy nagyon kíváncsi hangon.
- Nancy el kell mondanom valamit - szemei nagyobbak lettek várva mondatom többi részét -, Billy-ék...
*Belépett a tanár az osztályba*
"Legjobbkor.." gondoltam.
- Majd suli után elmondod. - fordult előre Nancy.
A tanár meg is kezdte beszédjét, az osztály hatalmas örömére röpdolgozattal kezdtünk aminek igazából csak Nancy örült.
Most az egyszer nem akartam, hogy az órának vége legyen, nem tudtam mi vár otthon, de abban biztos voltam, hogy eszem ágában sem volt úgy várni Billy-t mint tegnap. Az is csak véletlen volt.
Hiába szerettem volna még inkább órákig azon az egy unalmas órán ülni ennek is eljött a vége.
Ahogy meghallottam a csengőt összekapkodtam könyveim, megfogtam Nancy karját majd kisiettem vele az osztályból és még időt sem hagytam neki feldolgozni a történteket mikor elkezdtem mondani:
- Billy-ék mellettünk laknak. Ha valamit tenni akar akkor azt meg is fogja tudni tenni. - mondtam görcsbe rándult gyomorral.
- Nem mehetsz haza, így nem. - válaszolta aggódóan Nancy miközben halálos pillantást vetett egy mögöttem elhaladó személyre, aki gondolom Billy lehetett.
- Nancy muszáj hazamennem, nem bujkálhatok örökké amúgy se, igen félek de ha tenni akar valamit azt úgy is megfogja tenni.
Ezzel a mondattal faképnél hagytam barátnőmet majd elindultam kicsit sem szapora léptekkel haza.
Mikor elindultam a kék camaro már nem állt az iskola előtt, Billy már hazament. Ez kicsit sem nyugtatott meg, hogy hamarabb volt otthon mint én.
Mentem tovább hazafelé ami most beletelt jó fél órába, hogy hazaérjek. A Camaro már a szomszédban állt, Billy nyomát sehol sem láttam, ettől kicsit megkönnyebbültem.
Besiettem a házba majd fel a lépcsőn a szobámig. Kinéztem ablakomon, de Billy nyomát a szobájában sem láttam, "Vajon hol lehet?" gondolkoztam, a tudat, hogy nem tudom hol van nem nyugtatott meg.
*DING DONG*
Csengettek, féltem, hogy Billy az, lefagytam még mindig ablakomon ki bámulva.
A csengő újra megszólalt, mire megfordultam és félelemmel elindultam megnézni ki az. Remegő kézzel nyomtam le az ajtó kilincsét.
Steve volt az.
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem a fiút karjánál fogva berángatva.
- Nancy hívott és elmondta mi van. Nem akartam, hogy egyedül legyél.
- Nem kellett volna idejönnöd Steve.
- De..
Steve hangját egy erős kopogás szakította félbe ami a bejárati ajtó felől jött.
Steve rögtön elindult megnézni ki az engem hátralökve. Ahogy kinyitotta az ajtót meghallottam hangját.
- Harrington.. gondolom beengedtek. - vágta ki az ajtót Billy.
- Menj el innen. Amúgy is mit akarsz csinálni vele? Hisz csak egy kis kaja ment rád, nem történt semmi komoly. - hátrált felém Steve ahogy Billy lépkedett közelebb hozzánk.
- Nyugi Harrington nem csinálok vele semmit, átgondoltam a helyzetet. - nézett rám Steve válla felett - Csak jöttem, hogy elmondjam Becky ugyanúgy tartozik nekem ezért, de ezt nem most fogom beváltani.
- Nem tartozok neked semmivel! - kilöktem Steve-t az utamból és úgy nekimentem Billy-nek, hogy testünk majdnem összeért.
Magasabb volt nálam így hiába próbáltam keménynek tűnni, mivel fel kellett néznem rá egyáltalán nem érzett fenyegetőnek.
Egy pimaszt mosolyt kaptam válaszul.
- Megszégyenítettél az egész iskola előtt - kapta el kezeimet erősen -, és mivel lány vagy nem fogok rád kezet emelni.
- HEE! - sikított fel Steve a hátam mögül jelezve Billy-nek, hogy engedjen el.
Billy elengedte kezeimet a szemembe nézett, majd mielőtt kisétált volna így szólt:
- Majd még találkozunk.
Ahogy elment Steve rögtön rám fordította figyelmét.
- Rebecca nem lesz semmi baj ígérem, ennek a tuskónak csak a szája nagy. - ölelt szorosan magához Steve fejét a fejemre támasztva.
Steve további mondataiból csak foszlányokat hallottam, tudni akartam mit akar tőlem Billy, csak ezen járt az eszem, na meg vonz erején, tartottam tőle, de talán pont ezért vonzott annyira. Meg akartam tudni mit tervez velem, így eldöntöttem, hogy ki is fogom deríteni.