Billy Hargrove Hálójában

A Tabletták

- Billy! - futottam oda a fiúhoz.
- Mondtam, hogy nem hagylak magadra - ránézett a nyakláncomra -, sajnálom, hogy nem én tudtam átadni neked baba.
Nem érdekelt mit beszélt, csak szorosan öleltem.
- Menjünk be inkább - szólt közbe Steve, mire mindenki beleegyezett és bementünk a nappaliba.
Nancy épp ahhoz a párnához ült le ahova tablettáimat elrejtettem, de próbáltam nem mutatni idegességemet ez miatt.
- De hogy lehet, hogy én nem tudtam róla, hogy felkeltél? - kérdeztem Billy szemébe nézve.
- Épp a kórházban volt dolgunk Nancy-vel mikor Billy szobája előtt haladtunk el amikor láttuk, hogy fent van - mondta Steve derékra tett kézzel.
- De hogy hogy már kiengedtek? - kérdeztem Billy arcát fürkészve.
- Úgy ismersz, mint akit bent tarthatnak? - mosolyodott el Billy.
- Örülünk, hogy örülsz! - szólalt meg a pősze Dustin - De nekünk mennünk kell. Majd találkozunk!
Azzal a lendülettel a gyerekek sarkon fordultak, így már csak a korombeliek maradtak ott velünk.
Még mindig nagyon ideges voltam, hogy Nancy épp ott ül és csak reménykedtem, hogy nem veszi észre elrejtett dolgaimat.
Nagy volt a csend, Billy és én elmerültünk egymás szemeiben.
- Szerintem nekünk is menni kéne.. - szólalt meg Nancy és felpattant helyéről ezzel nagy terhet vett le rólam.
Steve, Jonathan és Robin el is indultak Nancy-vel kifelé.
Eddie viszont úgy tűnt mintha gyanakodott volna. Megbökte a vállam, hogy felé forduljak majd láthatóan fürkészni kezdte tekintetem.
Senki nem értette mit művel rajtam kívül.
Eddie szemei nagyra nyíltak, megvető pillantást kaptam tőle majd egy pillanatra Billy-re nézett majd újra rám. Nem szólt semmit, de tudtam, hogy tudja. Hisz elég drogos embert látott már ahhoz, hogy meg tudja állapítani ha valaki tablettákat szed.
- Eddie - szólalt meg Robin semmit sem értve -, mit csinálsz?..
- Semmit - kaptam még egy megvető pillantást Eddie-től -, majd még találkozunk Rebecca.
Nagyot nyeltem, tudtam mi vár rám, mikor kimentek az ajtón Billy semmit sem értve maga felé fordított.
- Mi volt ez?
- Semmi.. semmi, csak szokásosan fura - zártam le gyorsan az egészet, majd erősen megcsókoltam Billy-t -, kurvára hiányoztál, azt hittem elveszítelek.. - csordult le egy könny arcomon.
Billy letörölte a könnyeim majd elvigyorodott.
- Azt hitted ennyivel megszabadulsz tőlem Brooks?
Billy mosolya bármire rávehetett volna, a tekintete amit hozzá mellékelt, egyik fiú sem tudott ilyet.
- Reméltem, hogy nem Hargrove - mosolyodtam el én is.
Billy felkapott fenekemnél fogva majd a mögötte lévő pultra ültetett fel.
- Amikor majdnem meghaltam, rájöttem - végig simította ujjait az arcomon -, hogy soha többé nem akarok mással lenni, túl fontos vagy nekem.
Annyira jól estek szavai, nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam.
- Mi lenne ha elmennénk valahova? - kérdezte.
Rábólintottam.
- Akkor menjél öltözz fel, én megvárlak addig itt.
Billy levett a pultról majd egy enyhe fenékre csapással útnak indított a szobám felé.
Felfutottam majd előkaptam valami normális, tiszta ruhát, felöltöztem gyorsan és nagyjából összeszedtem magam. Amikor a tükörbe néztem, már nem azt a lányt láttam aki anno voltam mielőtt Billy-t megismertem, egy teljesen más ember állt előttem. Akinek legfőbb baja nem az volt, hogy szerelmes, hanem hogy majdnem elvesztette a szerelmet.
Megmostam gyors az arcom, hogy felfrissüljek és elzárjam gondolataim, majd elindultam lefelé Billy-hez.
- Na akkor hova megyünk? - kérdeztem miközben közelítettem Billy felé, aki a kanapén ült.
Nem szólt semmit, ekkor vettem észre, hogy a tablettáimat takaró párna nincs a helyén.
- Mi ez?.. - kérdezte még visszafogott hanggal Billy.
- Én.. én nem tudom - akaratlanul is megakadt a hangom idegességembe.
- Ne hazudj nekem! - pattant fel a kanapéról felém közelítve a jól ismert tűzzel a szemében - A Munson gyerek adta igaz? Azért nézett úgy rád!
- Nem Billy teljesen félreérted! - mentegetőztem, ekkor már hiába. Billy az autója felé vonszolt.
- Most elmegyünk Munson-hoz és szépen elbeszélgetünk vele.
Beindította autóját és már úton is voltunk, hiába próbáltam elmondani neki az igazat mindig lecsitított.
Eddie házának ajtaján dobolt Billy, hogy kinyissák az ajtót.
Eddie nyitotta ki akit, Billy rögtön be is hátráltatott és a falnak vágott. Végig Billy mögött voltam.
- Komolyan voltál olyan ostoba, hogy az én barátnőmnek drogot adtál? - mutatta fel a kis tasakot a tablettákkal Billy.
Eddie nem mondott semmi csak rám nézett Billy mögött.
- Tudtam.. láttam rajtad.. - mondta miközben végig engem nézett.
Billy megrántotta Eddie-t, hogy rá figyeljen.
- Kérdeztem valamit Munson.
- Billy engedd el! Nem ő tehet róla értsd már meg! Engedd, hogy megmagyarázzam!
Billy fogcsikorgatva de lejjebb engedte Eddie-t.
- Mond amíg nem verem szét a képét - szólt felém Billy rám sem nézve.
- Én loptam el a tablettákat, először Eddie-től amire rájöttek a többiek és utána felügyeltek.. - nyeltem egyet akkor Billy már engem nézett -, aztán amikor nálad voltam bent a kórházban láttam meg a tablettákat kifelé menet.. és elhoztam..
Billy ekkor teljesen elengedte Eddie-t.
- Eddie-nek ehhez semmi köze..
- Hogy a francba gondoltad ezt? Nem elég, hogy az én életem forgott kockán de még a sajátodat is feltetted!
Billy a karomat szorította, megértem hogy mérges volt, már én is utáltam magam, sírni kezdtem.
- Felfogod, hogy ezzel én is elveszíthettelek volna? - kérdezte mélyen szemembe nézve.
Próbáltam visszafojtani erős sírásom, ami ki akart törni.
- Elszívok egy cigit kint, te addig szedd össze magad. Aztán hazamegyünk - eldobta kezem a szorításából majd kisétált.
A földre rogytam és megpróbáltam nem sírni.
Eddie odajött hozzám.
- Miért csináltad ezt? Tudod, hogy le kell szoknod ugye?
Bólogattam.
- Én segíthetek - tette hozzá -, persze ha akarod.
Átöleltem Eddie-t ezzel választ adva.
Eddie felvette a földről a kis tablettás tasakot majd felsegített engem is.
- Most menj haza Billy-vel, holnap pedig gyertek át hozzám 4 óra után.
Eddie mélyen a szemembe nézett majd átölelt mégegyszer.
Kikísért az ajtóhoz ahol Billy épp elnyomta cigi csikkjét.
- Ülj be az autóba, még beszélek Munson-nal - szólt Billy majd kinyitotta nekem a Camaro ajtaját.
Nem hallottam mit beszéltek, de hosszú perceken keresztül csak vártam. Billy végül beült az autóba majd elindultunk hazafelé.
- Ma nálunk alszol - jelentette be mikor hazaértünk.
Nem vitatkoztam, felmentünk a szobájába, lezuhanyoztam, adott pizsamát és lefektetett aludni.
Nehezen aludtam el, és egész éjjel forgolódtam, kívántam a tablettákat, de tudtam, hogy nem szabad és ki kell bírnom. Már csak abban reménykedtem Eddie minél hamarabb tud majd segíteni rajtam.