Billy Hargrove Hálójában

Billy Nélkül

Már reggeledett, egész éjjel ott ültünk a váróban Eddie-vel, de végre kijött az egyik orvos mire felpattantam.
- Van jó hírem és rossz hírem - kezdte az orvos mondandóját -, a jó hír, hogy nehezen, de túl élte és az állapota stabil, a rossz.. - rám nézett és aggódó tekintetemre majd folytatta -, hogy kómában van és jelenleg még nem tudjuk megmondani mikor fog felkelni, valószínűleg erős agyrázkódást kaphatott ezért eshetett kómába.
Az orvos szavai hallatán ugyan kicsit megkönnyebbültem, hogy túlélte, de a kedvem nem lett jobb, hisz még az orvosok sem tudták megmondani mikor fog felkelni.
- Be lehet menni hozzá, ha szeretnének - közölte az orvos miközben az ajtó felé mutatott.
Nem is kellett több odébb böktem a doktor urat és már verettem is be Eddie-vel a nyomomban. Ahogy beléptem a szobába megpillantottam Billy-t az ágyon és megint elkapott a sírás. Az ágya szélére ültem és megfogtam a kezét.
- Billy.. - néztem végig a fiút - annyira sajnálom, hogy nem tudtam semmit tenni ez ellen... - folytak ki könnyim.
- Rebecca, ne hibáztasd magad, nem a te hibád volt ezt Billy is tudja - szólalt meg mögülem Eddie.
Bólintottam egyet majd visszatért a tekintetem Billy-re, ahogy ott feküdt. Annyira szerettem volna a karjaiba borulni, hozzá bújni és beszélni vele, de ezt még nem lehetett ki tudja mennyi ideig.
Már eltelhetett jó pár óra mire bejött az egyik nővérke szólni, hogy vége a látogatási időnek. Búcsúzóul egy csókót nyomtam Billy arcára majd Eddie-vel együtt kisétáltunk a kórházból.
Steve és Nancy már nem voltak ott így gyalog indultunk a hosszú hazafelé vezető útra.
Nem nagyon beszélgettünk az úton, vagyis Eddie próbálkozott, de minden témát lezártam pár szóval. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, csak Billy-t akartam.
Beletelt jó másfél órába mire hazaértem ahol Eddie-vel elbúcsúztunk, majd hazaindult ő is.
Felszaladtam a szobámba majd a napom többi részét sírással töltöttem, hisz a történtek mellett az is bennem volt, hogy pár nap és Karácsony, és lehet hogy azt is Billy nélkül kell eltöltenem.
Tudtam, hogy ez nem egy viszlát volt a számunkra, csupán egy később találkozunk, de így is mindennél jobban fájt.
Karácsony napja kezdődött, Billy még mindig nem kelt fel. Reggel anyám már az ajándékaimmal várt. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez amit ő is tudott, de próbált megvigasztalni ezért nem mondhattam, hogy nem érdekel hát elkezdtem kibontani ajándékaim. Volt köztük egy pár zokni, egy ruha, egy új walkman. Már azt hittem végeztünk és mentem volna fel a szobámba mire anyám megállított.
- Van még egy - nyújtott át egy viszonylag kicsi fekete dobozt -, ezt Billy tetette el velem neked..
Amikor ezt meghallottam összeszorult a szívem. Kibontottam a dobozt amiben egy gyönyörű, csillogó nyaklánc volt amin egy szívecske formájú gyöngyből készült medál volt, a hátuljára rágravíroztatva egy üzenettel: "Örökké szeretlek Becky"
Teljesen összetörtem. Sírásban fakadtam ki, anyám odajött és átkarolt.
- Nem soká felébred.. hidd el..
Bár csak így lett volna ahogy az anyám mondta, de hiába nem így lett.
Már eltelt egy hét és még mindig semmi, minden nap bejártam hozzá a korházba, a nyaklánccal a nyakamba, egész napjaimat mellette töltöttem, de egyre nehezebben bírtam.
Csak azt kívántam bárcsak inkább velem történt volna valami.
Az egész napomat Billy-nél töltöttem a kórházban, mire gondoltam egyet és a korházból nem haza vettem az irányt hanem Eddie házához.
Éreznem kellett valamit, muszáj volt, kis híján beleőrültem Billy hiányába.
Mikor Eddie házához értem egy darabig toporogtam a tornácon, hogy biztos ezt e akarom, majd úgy döntöttem, hogy igen.
Odamentem az ajtóhoz majd bekopogtam, egy idősebb férfi nyitott ajtót, ha jól tudom Eddie nagybátyja.
- Jó estét - köszöntem - Eddie itt van?
- Eddie vendéged van! - kiabált be a férfi miközben beengedett a házba.
Eddie lassan meg is jelent előttem.
- Rebecca? - fel alá méregetett engem egy darabig majd behúzott a szobájába távol nagybátyjától - Mit keresel itt? - folytatta.
Leültem az ágyára miközben nagy pulcsimat még jobban kezem fölé húztam.
- Eddie, muszáj adnod valamit..
- Tessék? - Eddie rögtön levágta, hogy drogot akarok.
- Nem erőset csak ami elveszi a figyelmem Billy hiányáról..
- Rebecca tudod te mit csinálna velem Billy ha felkelne és megtudná, hogy drogot adtam neked?
- De Billy nincs itt! Nem igaz? Azért vagyok én itt? - fakadtam ki mérgesen már majdnem sírva - Kérlek Eddie...
Habozott egy kicsit, majd elővett az egyik fiókjából valamit.
- Figyelj.. ez itt - mutatott rá a kis tasakra - fű, ennél erősebbről szó sem lehet, ez még talán segít átvészelni, és le is tudod tenni ha szeretnéd, amit ajánlok amint felkelt Billy, és azt is ajánlom, hogy ne mond el neki, hogy ilyet adtam neked.. mert hát.. szerintem tudod mi lenne..
Átnyújtotta a csodaszert a kezembe majd a nyakláncomra nézett.
- Kérlek senki mástól sem fogadj el erősebbet - mondta aggódva Eddie.
- Igyekszem..
Ahogy ezt kimondtam láttam Eddie arcán, hogy nem ezt akarta hallani, de mást jelenleg nem tudtam mondani.
- Figyelj, mi lenne ha ma itt aludnál? - állt elő az ötlettel - Aludhatnál az ágyamban, én majd alszok a földön.
- Nem is tudom.. haza kéne mennem..
- Miért? Hogy egyedül szenvedj a szobádban? Rebecca legalább hadd, hogy segítsek..
Eddie győzködött még egy darabig mire belementem.
Megcsinálta az ágyat majd lefektetett aludni, és lefeküdt ő is a nem túl kényelmes ágyára.
Éjjel felkeltem, hogy elmenjek pisilni, mikor visszajöttem a szobába Eddie ugyanúgy aludt, így kaptam az alkalmon és elloptam pár tablettát Eddie fiókjából, ha netán valami erősebbre lenne szükségem.
Másnap reggel Eddie hazakísért, és rögtön ez után be is zárkóztam szobámba, hogy kipróbáljam az Eddie által adott szert.
Megcsináltam mindent amit Eddie mondott, hogyan kell használni, és mielőtt beleszívtam volna Billy ablaka felé néztem. Ez egy darabig megállított, újra elgondolkodtam biztos jó ötlet e, de olyan depresszióba estem ekkor már, hogy nem érdekelt hát bele szívtam.
Hiába szívtam el az egészet, hatása nem igen volt, max annyi, hogy kicsit jobb kedvet csinált.
A nap többi részében az ágyamon feküdtem élvezve a fű hatását.
...
Már eltelt egy hónap is a fűből egyre többet és többet használtam, Billy-hez még mindig ugyanúgy bejártam várva arra, hogy felkeljen.
Voltak napjaim amikor erőssebbre vágytam mint a fű, ekkor vettem elő az ellopott tablettákat.
A tablettákból nem igen használtam, csak egy két alkalommal, de az nagyon jó volt.
Az egyik nap mikor felkeltem arra ébredtem, hogy  valaki csönget a bejárati ajtónál. Anyám nem volt otthon ezért lementem megnézni ki az.
Steve, Eddie, Nancy és Robin állt az ajtóban és kérdés nélkül be is engedték magukat. Eddie a szobám felé vette az irányt.
- Hee! - szóltam utána mire Steve megállított és a nappalink kanapéjára ültetett.
A többiek ott álltak előttem, mérgesnek tűntek, mire megjelent Eddie, kezében a tablettás zacskót csörgetve.
- Mondtam.. - szólt Eddie a többiekhez, akik rögtön rám meresztették mindent eláruló dühös szemeiket.
- Mi a franc ütött beléd? - kiabált rám Steve.
- Tudom, hogy fáj Billy hiánya, de nem kezdhetsz el drogozni miatta.. - tette hozzá Robin.
- El sem hiszem, hogy idáig fajult ez.. - mondta halkan Nancy.
Feldühödtem, pedig tudtam, hogy igazuk van.
- Azt hiszitek én ezt akartam? Kurvára nem! Rohadtul nem volt más választásom, mivel kibaszottul nem voltatok mellettem amikor kellettetek volna! - bőgtem el magam.
- Nagyon sajnálom Rebecca, mi próbálkoztunk, te voltál aki bezárkózott a szobájába... - szólt Steve.
Eddie ekkor leült mellém majd átkarolt, hogy megvigasztaljon.
Az ajtón ekkor kopogott valaki, majd be is engedte magát, Max volt az azzal a fura szuperhős lánnyal, Tizeneggyel.
- Na mi újság? - kérdezte Max.
- Eddie-nek igaza volt, tényleg drogot lopott tőle - mondta Nancy.
Max és Tizenegy összenéztek.
- Figyelj Rebecca - kezdett neki Max -, Tizinek és nekem van egy ötletünk. Igaz nekem nem hiányzik a bátyám és én kibírnám még nélküle, de te már nem, nem tudom be e válna amit kitaláltunk, de talán megér egy próbát.
Rögtön felálltam.
- Mit találtatok ki? - kérdeztem, miközben észrevettem, hogy valami hiányzik, és a tablettákra húzott a szemem.
Már kellettek, szükségét éreztem annak, hogy bevegyem, de a barátaim előtt nem lehetett, és azt is észrevették volna ha elcsenek egyet.
- Könnyebb lenne megpróbálni, mint elmagyarázni, de ahhoz be kell mennünk a kórházba - mondta Max.
- Majd én elviszlek titeket - szólt Steve.
Nem is kellett több, Steve beült a kormány mögé, én az anyós ülésre a két lány pedig hátra ült.
A korházba érkezve rögtön Billy szobája felé vettük az irányt, ahol aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót és behúztuk a függönyöket.
Megint a sírás kapkodott Billy-t így látva.
Tizenegy leült Billy mellé az ágy szélére majd kezét mellkasára tette.
15 perc telhetett el mire Tizi végre megszólalt.
- Sajnálom.. nem tudtam felébreszteni.. - fordult felém Tizi - De beszéltem vele..
Már sírtam, de tovább hallgattam Tizi szavait.
- Azt mondta nagyon szeret téged, és nem fog magadra hagyni, és hogy minden szavadat hallotta amit mondtál neki mellette...
Még jobban sírni kezdtem, Steve pedig átölelt.
Max arcán láttam a keserűséget, hogy nem jött be tervük.
Átöleltem még Billy-t pár pillanat erejéig majd elindultunk haza, ám még a korházból kifelé menet megláttam pár ugyan olyan tablettát, mint Eddie-nél találtam, így amikor a többiek nem figyeltek zsebre tettem.
Steve hazavitt, ahol amikor már nem látott senki bevettem egy tablettát majd befeküdtem az ágyamba. Talán már nem is Billy hiánya miatt csináltam ezt az egészet hanem, mert talán rászoktam. Tudtam, hogy nem jó dolog, mégis szükségem volt rá és akartam.
A kedvem egyre jobb lett a tablettáknak hála, de egyre többet is szedtem.
Eltelt egy újabb hét.
Épp egyedül voltam otthon, megint csak betablettázva, mint eddig mindig, persze ezt is okosan kellett csinálnom, mert a múltkori eset óta a barátaim figyeltek engem.
Persze eddig megúsztam a tudtuk nélkül.
Egy óra felé lehetett mikor kopogást hallottam.
- Bassza meg! - felpattantam a kanapéról majd elpakoltam gyors a tablettákat a párna alá, és felfrissítettem arcom a konyhacsapnál.
Kinyitottam az ajtót ahol mindenki ott állt, a gyerekeket is beleértve.
- Van itt valaki aki látni szeretne.. - szólt Steve majd arrébb lépett, hogy lássam ki az.
Sírni kezdtem.