Billy Hargrove Hálójában

Mr. Hargrove

Egy újabb éjszaka is eltelt.
Nagyon rosszul aludtam, már amennyit aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam.
Felkeltem az ágyból, az ablak felé pillantottam ahonnan épp ráláttam Billy ablakára aki épp egy cigarettát szívott szobájának ablakán kihajolva.
Nem törődtem vele, elindultam házunk konyhája felé, ahol nagy meglepetésemre ott volt anyukám aki épp reggelit készített.
- Jó reggelt - köszöntem mosollyal az arcomon az örömtől, hogy láthatom -, hogy hogy itthon vagy?
- Jó reggelt kincsem, csináltam neked reggelit, ott van már az asztalon. - Fejével az asztal irányába nézve. - Ma itthon leszek szabadnapot kaptam mára.
Leültem az asztalhoz megenni a három juharsziruppal leöntött gofrimat amit anyám csak nekem készített.
Reggeli evés közben beszélgettünk pár percet majd az órára néztem, 7:32.
- Ideje indulnom. - Mondtam miközben elindultam felvenni a cipőmet.
Felkaptam táskámat majd anyám útnak indító puszijával az arcomon elindultam az iskola irányába. Nem is figyeltem, hogy ott e volt a Billy autója a házuk előtt, teljesen el is feledkeztem róla.
...
Már az utolsó óra volt. Az egész napomat a barátaimmal töltöttem, Billy-vel csak egyszer kétszer futottam össze, de tudtam, hogy majd beszélni akarok vele még ha félek is. Egész nap erre gyűjtöttem bátorságom. Látszólag Billy-t aznap abszolút nem érdekeltem.
Mikor az utolsó órának is vége lett elköszöntem barátaimtól, akikkel az nap szóba sem jött Billy előző napi tette.
Elindultam hát az iskolából kifele miután elköszöntem barátaimtól amikor megláttam Billy-t egy üres folyosón.
Kaptam az alkalmon majd utána szaladtam.
Vállát megragadva, minden erőmet beleadva oldalra fordítottam majd amennyire tudtam a fal irányába löktem. Nem volt ott senki rajtunk kívül most kellett rajta túl esnem.
Billy-t tettem kicsit sem hatotta meg inkább csak meglepődött, de mire bármit is tudott volna reagálni neki kezdtem.
- Mit akarsz tőlem? - Kérdeztem tőle olyan erélyes hangon, amilyen belőlem csak kifért.
Billy csak bámult a szemembe. Várta a további történéseket.
- Szólalj meg! - Vágtam rá mellkasára erősen, mire ő elkapta kezeim, majd magát megfordítva a mögötte lévő falnak szorított engem.
- Én mit akarok tőled? Ha jól tudom most is te jöttél nekem.
Igaza volt, de tudtuk mind a ketten, hogy én nem erről az előbbi pár percről beszélek.
Egyre erősebben szorította kezeim, amit már megszóltam volna neki ám nem akartam gyengének tűnni.
Arcát közelebb rakta enyémhez, az ajkaink már majdnem összeértek mikor megszólalt:
- Ma átjössz vacsorára hozzánk - éreztem meg menta illatú leheletét -, ennyi a feladatod.
Távolabb húzódott, elengedte karjaim, majd elindult a kifelé vezető út felé ám ekkor még visszaszólt:
- Gondolom a címet tudod. - Mondta miközben próbált vicces lenni.
Néztem ahogy kisétál majd az agyam elkezdett kattogni, "Vacsora náluk? Ennyi? Miért olyan fontos ez?" gondoltam miközben lelkem megnyugodott, hogy megúsztam ennyivel.
Kisétáltam az iskolából mire meghallottam Billy-t az autójának lehúzott ablakából.
- Szállj be, jelenésed van ma, nem késhetsz el. - Mondta miközben átnyúlt az anyósülés oldalra kilökve nekem az ajtót ezzel is jelezve, hogy azt szeretné beszálljak mellé.
Így tettem. Gondoltam ennyit megtudok csinálni, egy vacsora és leszáll rólam. Gyűlöltem de ezt most el kellett rejtenem, bár szerintem ugyanúgy gyűlölt ő is engem mint én őt.
Miközben házunk felé vette az irányt kicsit sem lassú vezetési stílusával elkezdte magyarázni:
- Valami csinos ruhát vegyél fel. Ez alatt valami olyat értek amiben hihető, hogy megakadt rajtad a szemem.
- Szóval el kell játszanom, hogy a barátnőd vagyok? - szűrtem le szavaiból.
- Ja körül belül. Ne aggódj csak egy alkalom. - Mondta miközben rám egy pillantást sem vetett.
Hangjában érződött, hogy talán jobban túl akar lenni ezen az egészen, mint én.
Már itthon is voltunk. Billy felállt a házuk elé majd velem együtt elindult az én házam irányába.
- Te minek jössz? - Kérdeztem.
- Meg akarom nézni mit veszel fel. Nem bízok benned.
- Ahogy én sem benned. - Vágtam fejéhez.
Bementünk a házba ahol Billy-t megállítottam a bejárati ajtó előtt mondva, hogy majd lemegyek megmutatni ha találtam valami ruhát ami szerintem jó lesz.
Beleegyezett majd elindultam felfelé, anyám ekkor már ugyan meghallotta jöttünket és ment is faggatni Billy-t ki létéről, és arról mit akar tőlem. Billy rendesen kezelte a helyzetet, az igazat ugyan nem mondta el, de egy egész szép kis hazugságot adott be anyámnak, amiben egy iskolai buliba megyünk amit persze anyám tudatlanul be is vett.
Felmentem a szobámba majd elkezdtem túrni a szekrényeimet olyan ruha után kutatva amilyet Billy szeretett volna látni rajtam.
Találtam is egyet, egy vérvörös, nem kihívóan kivágott de kivágott, rám simuló mini ruhát, ami még anno anyámé volt. Felpróbáltam és tökéletesen passzolt rám. Le sem mentem megmutatni Billy-nek.
A hajamat enyhén begöndörítettem, hogy egy kis hullám legyen benne, felraktam egy kis sminket majd felvettem egy fekete tűsarkút ami szintén anyámé volt.
Elindultam lefelé.
Billy még mindig anyámmal beszélgetett a bejárati ajtónál mikor anyám válla felett észrevett engem.
A szemei nagyobbra nyíltak, szája kissé kinyílt ám mosolyra húzódott.
Anyám is rám nézett aki persze elkezdte a szokásos "El sem hiszem, hogy már ekkora vagy, milyen gyönyörű lettél!" szöveget.
Elköszöntem anyámtól majd elindultunk Billy házának irányába.
- Megleptél.. - szólalt fel Billy - nem hittem volna, hogy ilyen jól is tudsz kinézni.
Mondta miközben arca talán egy kicsit mintha bele pirosodott volna mondatába.
- Fogd be. - Szóltam vissza tudva, hogy én már csak túl akarok lenni ezen az egészen.
A bejárati ajtajukhoz érve Billy rám nézett.
- Tudod a dolgodat.
Bólintottam.
Billy kinyitotta ajtajukat majd bevezényelt étkezőjükbe ahol már Max anyja sürgött forgott az ételekkel.
Max és Billy nem voltak édes testvérek, Billy apja elvált az anyjától, és úgy esett, hogy Max anyjával hossza össze a sors.
Ahogy beléptünk az étkezőbe Mrs. Hargrove, aki már ekkor felvette Billy-ék vezetéknevét, megállt a nagy sürgés forgás közepette majd ránk nézett.
Elmosolyodott, majd elindult felém kezét nyújtva.
- Szia, biztosan te vagy Becky - csapta meg fülem a név amit az Isten tudja miért, csak Billy-től bírtam elviselni -, örülök, hogy végre találkozunk!
- Én is örülök a találkozásnak Mrs. Hargrove, de ha megkérhetem szólítana inkább Rebeccának?
Kapta szájához kezeit majd így szólt:
- Jajj ne haragudj édesem, hát persze! Üljetek le, nemsoká apád is itt lesz. - Mondta miközben ránézett Billy-re.
Ahogy láttam elkezdett feszengeni, nem tudom mi volt az apjában ami ezt hozta ki belőle, de megpróbáltam inkább elterelni a témát.
- Na és Max is velünk vacsorázik? - Kérdeztem miközben leültem Billy mellé.
- Nem, Max ma a barátainál van, valami társasjátékot játszanak vagy mit.
Mrs. Hargrove csak úgy pakolta elénk a kajákat, minden volt ott amit éppen megkívántál.
Egy ideig beszélgettünk, ez alatt Billy egy szót sem szólt, ahogy észrevettem nem igen bírta mostohaanyját.
Nem telt bele sok időbe Billy apja is megérkezett, ahogy belépett a szobába felpattantam kezemet nyújtva, hogy bemutatkozzak.
- Mr. Hargrove örülök, hogy végre megismerhetem! - Adta kezét kezembe majd gyengéden megrázta.
- Rebecca igaz? Brooks?
- Igen.
Leült majd pár perc után csatlakozott hozzánk felesége is miután mindennel kész lett.
Beszélgettünk mivel el kellett játszanom, hogy meg akarom ismerni őket, ők pedig tényleg meg akartak ismerni mivel azt hitték a fiuk barátnője vagyok.
Még mindig nem értem Billy miért pont engem kért meg erre. Ez mögött nem az volt, hogy jöttem neki eggyel, nem, közel sem, valami más oka volt rá, és mostmár ezt is meg akartam tudni.
Azt nem tudtam nem észrevenni, hogy Billy közel sem volt olyan beszédes szülei társaságában, mint az iskolában.
Már majdnem befejeztük a vacsorát mikor Mr. Hargrove megkérdezte:
- És ugye Billy nem bánik veled rosszul? Ugye nem ütött meg? - Nézett rá kezeimre, amiket én is akkor vettem észre, hogy a múltkori szorítása miatt belilultak.
Hogy nem vettem észre eddig azt nem tudom.
Csend lett, Mrs. Hargrove is észrevette, majd Billy is.
- Soha nem ütném meg! - mondta Billy, a nagy szerep játszás közben.
- Nem? Tényleg? Mert te pont olyan vagy, mint aki nem csinál ilyet. - Vágta vissza apja.
- Én nem is. - szólt vissza Billy tányérjából fel sem nézve.
Billy apjának ugyan az a tűz kezdett égni a szemében mint a mi nap Billyében.
Az apja az asztalra csapott amire mindenki összerándult, majd Billy felé ment, elkapta kezét és kiráncigálta a nappaliba.
Látni ugyan nem láttuk mi történik, de azt tisztán hallottuk, hogy verés zajlik a másik szobában.
Kínos csend volt Mrs. Hargrove és köztem amíg a történéseket hallgattuk.
Pár perc múlva azonban már vissza is jöttek, Billy le sem ült, gyengéden megfogta kezem majd elindult velem kifelé a házból.
- Hová megyünk? - Kérdeztem miközben láttam a verésnyomokat arcán.
- Te haza, én meg majd valahova, de nem maradok itthon. - Törölte le orrából folyó vérét.
- Tessék? - állítottam meg a nagy szaladásban - Ezt, hogy érted? Azt hiszed ezek után csak úgy hazaküldhetsz?
- Becky neked ehhez semmi közöd. Menj haza. - Húzott tovább házam irányába.
- De igen is van. Engem vittél be oda, magyarázd meg, mégis mi volt ez? Apád eddig is vert téged?
Nem válaszolt csak rám nézett, ekkor láttam meg a fájdalmat a szemében amit eddig még elnyomott a düh.
- Sajnálom.. - öleltem át szorosan - ma nálunk alszol. - Mondtam nemet mondást nem tűrve.
Billy nem akart belemenni, de addig győzködtek míg végül belement, ugyan még most sem bírtam azt még sem hagyhattam, hogy az apja otthon szanaszét verje.
Anyám már aludt mikor bementünk így felosontam Billy-vel a hátam mögött a szobámba majd szép lassan, csendben bezártam az ajtót.
Anyám kinyírna ha megtudná, hogy egy fiú van a szobámban, de reggelre úgy sem lesz itt hisz megint munkába kell mennie, szóval nem fogja megtudni.
- Majd alszok a földön. - Szólt Billy.
- Rendben. - Mondtam miközben levettem cipőimet, alig várva, hogy megszabaduljak ettől a kényelmetlen ruhától is. - Elfordulnál?
Billy úgy tett majd elkezdtem levenni a ruhámat aminek a hátán lévő cipzárja szerencsétlenségemre beakadt. Muszáj volt segítséget kérnem.
- Billy..
- Hmm?
- Tudnál segíteni? Beakadt a cipzár..
Visszafordult majd hátamat végig simítva elkezdte lefelé húzni ruhám cipzárját, amitől akaratlanul kirázott a hideg.
Ahogy ez történt a velem szemben lévő tükörben láttam, hogy ezt Billy is észrevette aki ugyan nem szólt egy szót sem csak elmosolyodott.
Amikor a cipzár teljesen leért Billy lágy hangon megszólalt:
- Tessék..
- Köszönöm. - Láttam ahogy Billy újra visszafordul nekem teret adva az öltözéshez.
Felkaptam valami otthoni göncöket amikben aludhattam, majd mire kerestem volna valamit amin Billy aludhat, úgy döntöttem inkább aludjon velem az ágyban, hisz elég volt már szerintem neki a mai napra amit kapott, legalább aludjon rendesen.
- Billy.
- Igen, Becky?
- Aludj velem az ágyban - húzta mosolyra száját Billy -, de ne értsd félre csak azt szeretném ha ki tudnád aludni magad, és van elég hely kettőnknek.
Billy bólintott egyet majd elkezdett levetkőzni.
- Te mit csinálsz? - Fakadt ki belőlem a kérdés.
- Ebben még sem aludhatok. - Mutatott magán vörös ingjére és sötét farmerjára.
- Igaz.
Befeküdtem az ágyba majd Billy mellém feküdt.
- De semmi érintés. - mondtam mielőtt elfordultam tőle és kis híján már el is nyomott az álom.
- Rendben.. - súgta vissza.
Tudtam, hogy talán nem kéne, de mégis megsajnáltam muszáj volt rajta legalább ennyivel segítenem. Ez az egy éjszaka és többet semmi közünk nem lesz egymáshoz, gondoltam magamban még mit sem sejtve kettőnk jövőjéről.