Billy Hargrove Hálójában

A kék Camaro

*BEEP BEEP BEEP*
*Lenyomom az órát*
Oldalamra fordulva kiolvastam az óra mutatójából az időt, 7:01.
Minden reggel hétkor kelek. Ugyanaz a rutin. Felkelek, fogat mosok, megfésülködök majd felöltözök, ez ma sem változott.
Kimentem a konyhába ahol anyukám cetlije fogadott:
"Elmentem, este találkozunk, kaja a hűtőben. Puszi."
A szokásos reggel. Anyukám és én egyedül élünk, ezért ő állandóan dolgozik, hogy meglegyen mindenünk. Kis híján sosincs itthon. Az apám születésem előtt lelépett, testvéreim pedig sosem voltak.
Eldobtam anyám útmutató cetlijét majd elindultam felvenni a cipőm. Felkaptam a táskámat majd szokásosan elindultam az iskolába.
...
"Hawkins Gimnázium"
Az utolsó évem itt. Minta tanuló sosem voltam, de bajkeverő se.
Szemeimmel a baráti társaságomat kerestem a sok diák közt. Meg is vannak! Steve, Nancy, Robin és Jonathan.
Steve Harrington a mindig tökéletes Mr. Bolondulnak érte a nők. Nancy Wheeler a mintadiák. Robin Buckley a különc ám jófej és mindig megbízható barát. Végül pedig nem utolsó sorban Jonathan Byers a "kukkoló", hogy miért az egy hosszú sztori amit hagyjunk majd máskorra.
Elindultam feléjük és már hallottam is kiabálásukat.
- REBECCA VÉGRE, GYERE! - kiabálta a kicsit sem szégyenlős Steve.
Ahogy odaértem hozzájuk fület rengető gumi csikorgást hallottunk. Egy kék Camaro volt az. Még soha nem láttuk sem az autót sem a gazdáját.
- Ja mondták, hogy új diák jön. - mondta Nancy miközben könyveit magához szorította.
Bámultuk tovább az autót mint ahogy minden diák aki épp akkor az udvaron volt.
Az anyós ülésről egy tizen éves vörös hajú lány szállt ki gördeszkával majd sietősen távozott. Mire kiszállt ő. A lányok nagy része legyezni kezdte magát mikor meglátták a kigombolt ingű, göndör fürtű, kék szemű srácot.
Nem tagadom talán ilyen helyes fiút Hawkins még nem látott.
Elindult az autójától éppen a mi irányunkba, ahogy elment mellettünk és cigarettáját szívta a szemembe nézett majd lágyan elmosolyodott.
- Nem is olyan helyes. - szólalt meg Steve.
- Ugyan már ezt te sem gondolod komolyan. Nézz már rá. - mondta Robin aki már nyíltan meleg volt előttünk így ez az ő szájából nagy szó volt.
Elindultunk a terem irányába ahova mennünk kellett, majd bementünk és elfoglaltuk a helyünket.
Már becsengettek és a tanár is kezdte volna az órát mikor belépett az ajtón az a göndör hajú srác. 
- Maga az új diák nem de? - bólintott vissza a fiú - Billy Hargrove?
- Igen, uram. - szólalt meg tisztelettel ám némi lenézéssel a hangjában Billy.
- Ezúttal elnézem a késést mivel ez az első napja, de többet ne forduljon elő.
Már csak egy hely maradt a teremben. Közvetlen mellettem.
Ahogy Billy elsétált mellettem éreztem kölnijét, ám ez sem nyomta el a dohány bűzét amit szív.
Éreztem Billy tekintetét magamon, de próbáltam nem észre venni.
*BRRRRRRR*
- Vége az órának gyerekek, mehettek. - szólalt meg a tanár miközben a diákok már rakodtak.
Lehajoltam majd gyorsan elraktam a könyveimet és szaladtam is a következő órámra.
Szép lassan vége lett az összes órának, persze az új fiú Billy az összesen ott volt, azt észrevettük ez alatt, hogy ő nem a jó tanulók közé tartozik inkább a "Csábítók" közé, azaz Steve Harrington mellé.
Az utolsó óráról csengettek ki mikor már pattantam volna ki a székemből könyveimmel a kezemben, amikor valaki nekem jött hátulról ezzel azt eredményezve, hogy elejtsem könyveim.
Billy Hargrove volt az, hát persze.
- Nem látsz a szemedtől? - kérdeztem, mire Billy megtorpant majd megfordult és közelebb hajolt hozzám.
- Mit mondtál?
- Azt kérdeztem. Nem látsz a szemedtől? - emeltem fel jobban a hangom.
Ez nem tetszett Billy-nek és nem tetszését ki is mutatta.
- Kinek képzeled magad hogy így beszélsz velem? - fogta meg erősen a karomat ezzel megállítva könyveim felszedésében.
- Engedj el. - mondtam fogaimat összezárva.
- Ha még egyszer így szólsz hozzám azt megkeserülöd. - dobta el kezem erőszakosan majd megfordult és kisétált a teremből.
Gyorsan felkapkodtam maradék könyveimet is majd fürge léptekkel elindultam kifelé az iskolából.
Mellém csapódott közbe Nancy is a jó ég tudja honnan.
- Steve, és Jonathan már hazamentek, hamarabb végeztek - nézett rám -, valami baj van?
- Csak összezörrentem azzal a tuskó Hargrove-val - pillantottam oldalra meglátva a kék Camaro-t és sofőrjét akivel megint összeakadt szemünk.
- Ja értem.. ne foglalkozz vele menjünk.
Nancy-vel majdnem egy utcában laktunk így utunk nagy részét együtt tettük meg.
Hazaértem és láttam.. a kék Camaro... a szomszédban állt..
"Ezt nem hiszem el" . A városban nagyon sok üres ház volt, köztük a tőlünk balra lévő ház is, aminek pont átellenben van az ablakom az egyik ablakával.
Befutottam a házba, anyám még persze mindig sehol, felfutottam a dolgaimmal, és első dolgom volt kilesni az ablakon remélve, hogy abban a szobában nem ő lesz.
De ő volt. Láttam ahogy cipeli be dobozait, egy cigarettával a szájában.
Ahogy Billy lerakta a dobozt, kinézett az ablakon és megint csak összeakadt tekintetünk. Pimasz mosolyra húzta száját, ám az enyém csak egy gúnyos vigyorra volt képes. Ekkor megütötte orromat izzadságszagom, hát persze hisz nagyon meleg volt aznap, már mentem is be a fürdőszobába zuhanyozni. Levetkőztem beugortam a kádba majd gyorsan megmosakodtam pár perc alatt kint is voltam.
*DING DONG*
"Ki lehet az?" kérdeztem magamban majd elindultam a bejárati ajtó felé egy szál törölközőben. Résnyire kinyitottam az ajtót éppen, hogy csak a fejem kiférjen, hogy lássam ki az, Billy Hargrove volt, szemeimet forgatva már be is csaptam volna az ajtót, mutatva, hogy nem látom szívesen, ám ekkor Billy kinyomta az ajtót az erős kigyúrt kezeivel. Utáltam, de az sem nyomta el az érzést bennem, hogy nagyon helyes.
- A vendéget illik beengedni - mondta majd beengedte magát -, rám vártál? - húzta huncut mosolyra száját látva engem egy szál törölközőben.
- Húzz el innen Hargrove.
- Csak annyit akartam - mondta fel alá méregetve kilátszódó testrészeim -, hogy ha lehet ne kukkolj szivi. Tudom, hogy jól nézek ki, de azért a szobámban hagyj nyugtot. - mondta miközben végig simította kezeim amitől akaratlanul is kirázott a hideg, amit észre is vett ezért megint kaptam egy huncut mosolyt tőle.
- Nem is vagy te annyira rossz bőr.. - haladt el saját házuk irányába.
Mérges voltam, de tetszett is, utáltam, de akartam is. Ez az egy srác annyi érzést váltott ki bennem mint még soha senki.
Mit sem törődve ezzel felmentem a szobámba az ablakom irányába sem nézve, elővettem pár ruhát majd kiszaladtam a fürdőbe felöltözni.
A napom többi része unalmasan telt, megcsináltam házi feladataim, már amelyiket értettem, TV-t néztem majd elmentem lefeküdni. Anyám olyan későn jött haza, hogy nem is találkoztunk, és valószínűleg reggel sem fogunk. Mielőtt elaludtam volna Billy-n járt az eszem. Éreztem cigi füstjét amit szobája ablakából szívott beszűrődni az én ablakomon át. Nem tudtam mit kezdjek ezzel a sráccal, félelmet akart belőlem kiváltani, de azt pont nem éreztem iránta, inkább csak haragot, gyűlöletet és vágyat.