Billy Hargrove Hálójában

Tizenegy

Már reggeledett mikor hangos dörömbölésre keltünk fel.
- Ki lehet az? - kérdeztem Billy-től aki ekkor már mászott ki az ágyból, hogy lemenjen megnézni.
- Mindjárt megtudjuk - elindult le a bejárati ajtó felé.
Végig a nyomában voltam, Billy kinyitotta az ajtót én pedig kibuktam háta mögül meglesni ki az.
- Steve? - meglepődtem mikor megláttam az ajtóban.
- Gondoltam, hogy itt vagy mikor senki nem nyitott ajtót nálatok - nézett Billy-re - rühellem, hogy ezt kell tennem.. de.. segítenetek kell.
- Tessék? Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- És erre mást nem találtál Harrington? - kérdezte szigorúan Billy.
- Hidd el ha lehetett volna én is másnak szóltam volna. De ti vagytok azok akik talán hinnének is nekünk.
Billy és én egymásra néztünk.
- Na akkor segítetek vagy sem? - tette hozzá Steve, Billy még mindig engem nézett válaszomra várva.
- Segítünk, miről van szó? - kérdeztem.
- Gyertek utánam autóval, ott majd mindent elmagyarázunk.
Billy és én értetlenkedve néztük a fiút aki már elindult autójához, annyi időnk sem volt, hogy átöltözzünk a rendes ruháinkba már ültünk is be Billy autójába, aki aztán el is kezdte követni Steve kocsiját.
Elég sokat autókáztunk mire egy Steve egy erdőbe vezető útra tért le, hát mi is így tettünk.
Az erdőben még mentünk pár métert mire egy öreg viskóhoz értünk ahol aztán megálltunk.
- Figyi, ne legyen balhé ha lehet oké? - nézett Billy-re Steve.
- Nem lesz! - feleltem Billy helyett miközben a karjába markoltam.
Billy nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki ez az egész.
Bementünk a rozoga viskóba ahol ott volt Jonathan, Nancy, Robin, Eddie és még másik öt gyerek Max-el együtt. Az ötből kettőt ismertem még, az egyik Nancy öccse volt, Mike, a másik pedig Jonathan-é, Will. Látszólag Billy-t meg sem hatotta huga jelenléte.
- Te vagy Rebecca igaz? - lépett oda hozzám egy enyhén pösze hangú göndör hajú fiú, mire bólintottam - Örülök, hogy találkozunk, Dustin vagyok, Dustin Henderson!
- Én Lucas vagyok! - szólalt meg hátulról a színesbőrű fiú.
Csend lett és mindenki egy lányra nézett akinek nem volt túl hosszú a haja, nem volt valami nagy szájú lány, de mégis összeszedte minden bátorságát majd odalépett elém.
- Szia, én Tizenegy vagyok, a barátaimnak csak Tizi... - mondta halk hangján.
- Tizenegy? Mint a szám? - kérdeztem vissza, furcsálva a dolgot.
Senki nem vette figyelembe kérdésemet inkább nekikezdtek mondanivalójuknak.
- Talán elég hihetetlen lesz amit most hallani fogtok, szóval inkább üljetek le.. - mondta Steve.
Egymás szavába kezdték magyarázni a dolgokat, Tizenegyről és képességeiről, majd egy úgy nevezett elmenyúzóról, és hogy le akarják verni Hawkins-t egy olyan világból, mint a mienk csak sokkal sötétebből.
Billy-vel nem nagyon hittük el amit mondanak és ezt ki is mutattuk.
- Munson mit adtál nekik? - kérdezte Billy mire Eddie összeráncolta homlokát.
- Nem hisztek nekünk? Akkor megmutatom. - mondta még mindig halk hangján Tizenegy.
A lány elindult kifelé a viskóból majd mindenki utána szaladt, és így tettünk mi is Billy-vel.
Tizenegy a kék Camaro elé állt majd kinyújtotta karját az autó felé, mire az emelkedni kezdett.
Meghátráltam a meglepettségtől, mire Billy is meglepődve és talán kicsit félve kezdte el kiabálni.
- MIT CSINÁLSZ, TEDD LE!
Tizenegy Billy-re nézett majd még jobban felemelte autóját.
- Mostmár hisztek nekünk? - kérdezte a lány.
Nem mondtunk semmit, persze, hogy elhittük hisz felemelt egy egész autót a tudatával.
Tizi elkezdte leengedni az autót mire Billy odafutott megvizsgálni minden rendben e van kocsijával.
- Nem szemmi a csaj - mondta a mellettem álló Dustin.
Steve derékra tett kézzel kérdezte.
- Még mindig akartok segíteni?
Nagyot nyeltem próbálva feldolgozni az előbb látottakat, majd rábólintottam.
- Mit akartok tenni? - kérdeztem.
- Van egy tervünk.. nem biztos, hogy tetszeni fog...
Vártam tovább mondanivalóját.
- ..mivel nektek kéne lenni a csalinak.
- Tessék? - megijedtem ennek hallatán.
- Én is ott leszek veletek - fordult hozzám Eddie.
Ez Billy-nek nem éppen tetszett, de megígértük, hogy nem lesz balhé.
A csapat elkezdte elmagyarázni a tervet amiben nekünk annyit kellett megjegyezni, hogy a Star Court plázánál kell elterelnünk a lények figyelmét amíg a többiek elvégzik dolgukat, mindezt ma este.
Kellett egy kis idő mire mindent megjegyeztünk, mit és hogyan, ám még ekkor sem futamodtunk meg, tudva, hogy életveszélyes is lehet.
A csapat tagjai már pakolták össze a cuccokat az esti kalandunkhoz.
Billy megfogta a kezem majd a rozoga viskó egyik szobája felé vitt ahol aztán becsukta az ajtót majd felém fordult.
- Tudod, hogy mekkora veszéllyel fogunk szembenézni? - kérdezte.
- Tudom..
- Azt is tudod, hogy el is veszíthetlek?
Bólintottam könnyekkel a szemembe, tudtam mekkora a kockázat, de nem hagyhattam magukra a barátaim.
- Rebecca Brooks, ha valami bajod esik én magam öllek meg - nevetett fel -, ne merj meghalni - megfogta az arcom és a szemembe nézett.
- Te se merj itt hagyni engem Billy Hargrove! - mondtam nevetve, hogy elrejtsem könnyeim, a legrosszabbtól félve.
- Útállak Brooks.. - húzta mosolyra száját.
- Én is útállak Hargrove.. - megcsókolt majd egymás karjaiba borulva voltunk egy ideig, mire Eddie belépett az ajtón.
- Ohh bocsánat.. - szólt gyorsan.
- Nem, nem semmi baj.. nyugodtan.. - engedtem el Billy-t.
Eddie valamit pakolt még a szobából majd kiment a többiekhez ahogy mi is hogy még egyszer utoljára átvegyük a tervet.
Ez egy teljesen új dolog volt számunkra, sokminden történt már velünk megismerkedésünk óta, de ilyen még nem. Nagyon kellett vigyáznunk különben elveszíthettük egymást örökre.
Féltünk, de tudtuk, hogy az a helyes ha segítünk.